40914

Mint ahogy arról korábbi tusványosi híradásunkban beszámoltunk, Csáky Pál, az MKP országos elnökségének tagja is részt vett az európai polgári kezdeményezésekről és kisebbségi jogokról tartott fórumon. A következőkben az autonómia-kezdeményezések érintő felszólalását ismertetjük:

„Úgy gondolom, hogy rendet kell csinálnunk a saját fejünkben is. Önök közül többen mondhatják, hogy a felvidéki magyarság, a Szlovákiában élő magyarság nem igazán foglalkozik ezzel a témával, ám ez nem így van. Mi történelmi okoknál fogva inkább ennek a kifejezésnek a szinonimáját használjuk, ugyanis a szlovák politikai gondolkodásban az autonómia kifejezés úgy rögződött, hogy aki autonómiáról beszél és autonómiát akar, az el akar szakadni. Holott az autonómia ennek éppen az ellentettje, egy adott ország területén belül, a politikai status quo figyelembe vételével többnemzetiségű csoportok között akar megoldást találni. A szlovákok, amikor csak megbillent a huszadik századi egyensúly, tehát 1938, 1939, 1968, 1991, 1992… – leszakadtak a csehektől. Ezt a politikai gondolkodást megpróbáljuk úgy ellensúlyozni, hogy önkormányzati formákról beszélünk, és erről írtunk törvénytervezetet is.
Erdélyi barátaink – úgy tűnik – túl aktívak ebben a kérdésben, túl sok kezdeményezés van. Arra vigyáznunk kellene, hogy nehogy az egyes kezdeményezések egymást oltsák ki. Örülök annak a felvetésnek, mely itt elhangzott , mely szerint amelyik a győztes javaslat lesz, az mögé beállnak mindannyian.” – mondta Csáky Pál, és egyben biztosította a fórum résztvevőit, hogy az MKP támogatja az ilyen kezdeményezéseket, és az ehhez szükséges támogató aláírásokat biztosítja, sőt, sokkal többet, mint amennyi a Szlovákiára eső kvóta szerint szükséges.
„Úgy gondolom, jó lenne, ha jóval több aláírást tudunk összegyűjteni európai szinten, mint amennyi kell. Azt kellene kommunikálnunk mindenki felé, hogy ez nem csak a kisebbségben élő polgárok, a kisebbségi közösséghez tartozó emberek ügye, hanem európai kulturális ügy, az európai kulturális sokszínűségé. Ebben az esetben az ún. európai kisnemzetek mellénk kell hogy álljanak, mert ez európai reformfolyamatban el kell dönteni, hogy mi lesz a nyelvekkel, kultúrákkal. Senki nem akar elveszni. Azt is meg kell kérdeznünk mindenkitől, még a saját embereinktől is – akik esetleg vacinálnak, hogy aláírják-e vagy sem – hogy az autonómiával bíró európai közösségek, illetve azok a régiók, melyek autonómiával bírnak, miért a leggazdagabbak? Azért, mert azt az az energiát, amely abban a régióban rejlik, hatékonyabban tudják felhasználni. Tehát a kommunikációnkat európai szintűvé kell tenni. Szerintem nagyon nagy esélyünk van. Nem fogadok el egy olyan gondolatmenetet, hogy esetleges ez egy sikertelen kezdeményezés lenne.
Egy pillanatra üzennék Budapestre is. Az nem jó, ha azt mondják, hogy kedves kisebbségekben lévő barátaink, izzadjatok ki valamit, aztán mi majd támogatjuk. Nézzük meg, hogy mi történt a 20. században a sikeres kisebbségi közösségeknél? Az anyaország szisztematikusan beállt mögéjük. Dél-Tirolt például az osztrák kormány, bármilyen színű is volt, nemzeti prioritásként kezelte. Tisztelettel azt kérjük a magyar politikai pártoktól is – alkalom erre a jövő évi parlamenti és európai parlamenti választások is – , hogy ezekről az összefüggésekről gondolkodjunk el. Jó lenne ebben egy olyan konszenzust kialakítani, hogy igen, ezt közösen akarjuk, ti, külhoni magyarok és mi, a budapesti politikai erők. De nem szabad megállnunk a kezdeményezésnél. Az új európai parlamenti képviseleteknek ezt az ügyet tovább kell vinniük. Dokumentumokat kell kidolgozni, ezt a folyamatot valóban európai témává kell kiizzadnunk.
Itt van ez az esély, amit a Lisszaboni Szerződés kínál nekünk, ennek kihasználása mindannyiunk feladata”.

Csáky Pál felszólalása videófelvételünkön is megtekinthető. (A 7. percben a vihar miatt egy időre meghibásodott a hangosító-berendezés, emiatt tolmácsolási nehézségek merültek fel, Csáky Pál felszólalásának lényegét ezért röviden angolul is összefoglalta.)

Felvidék.ma, on{iarelatednews articleid=”40899″}