Egy nagyon szép és különlegesen értékes előadásnak lehetett tanúja április 16-án a lévai Reviczky Ház közönsége. A Reviczky Társulás, Léva és Vidéke Helytörténeti Szakosztálya, történelmi előadássorozatának 75. előadásán Friedrich Klárát, a lévai várról szóló rovásemlék megfejtőjét és Szakács Gábort, a boszniai Nap-piramisban is kutató rovásírás-szakértőt köszöntötte Müller Péter, szakosztályvezető. Előadásuk első felében Fridrich Klára felvezette a történelmünk során előkerült rovásírás emlékeinket, a Pilisben előkerült, hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emlékétöl, a bajóti pálcavégtől, a tatárlakai amuletten, a szarvasi tűtartón, az újpesti korsótöredéken, a nagycsalomjai templomköveken, a felsőszemerédi feliraton, a komáromi lándzsavégen keresztül, a Körmöcbánya feletti, 1255 méter magasan fekvő, sziklára vésett íráson, a lőcsei, egy 18,1×11,1 cm-es, elsárgult papírlapon díszelgett rovásszövegen át, egészen a Bél Mátyás által lejegyzett Hun-Szkíta ábécéig, illetve az Ungarische Sprachmeister „Alt ungarisch abc”jéig, nem megfeledkezve a besztercebányai biblia betűiről, a Tátrában, a Magas Nowy felső barlangjába, aranykeresők által sziklába vésett különös jelcsoportról sem. A lévai közönség mégis a „Lévai Vár rovásírásos alaprajza leírása” megfejtése bemutatásának örült a legjobban, amely, mint később kiderült, megjelent már a szegedi Somogyi Károly városi és megyei könyvtár, 1659-ben kiadott Barclai kódexében is. Érdekes volt látni, hogy Fridrich Klára csak árnyalatban tért el Barclai Joannis megfejtésétől, azt is a minőségi „fordítás” javára. A „betűtanító” szerényen megjegyezte, nem is ez volt a legbonyolultabb szöveg, amivel megbirkózott…
Az előadás második felében, amely cseppet sem volt kevésbé érdekfeszítő, Szakács Gábor felvezetőjében arra is felhívta a figyelmet, hogy legősibb magyar kincsünkkel még japán nyelvészek is foglalkoztak. Méltatta Forrai Sándor, a nagy tudós és tanító munkásságát, majd rátért a boszniai Nap-piramisban talált írásjelek bemutatására, melyekből a magyar rovásírás ábécében megtalálható 22. Kihangsúlyozta, ragaszkodnunk kell, ahhoz, ami csak a miénk, hiszen páratlan értéket képvisel még az egyetemes tudáskincs tárának viszonyában is. Beszélt a községnévtáblák rovásírásos megnevezéseinek terjedéséről és a fiatalok rovásíró versenyeinek egyre népszerűbb fordulóiról is.
Az előadás végén az előadó vendégek átvehették a már hagyományos emléklapokat és a szervezők hálája jeléül, a Reviczky Társulás saját kiadványaiból összeállított könyvcsomagot. A rendezvény kötetlen baráti beszélgetéssel zárult, az egybegyűltek kölcsönös megelégedésére.
Wirth Jenő/Felvidék.ma
