Csorba Csaba történész, régész, levéltáros legújabb kötetét, A Kárpát-medence örökségturisztikai atlaszát szeptember 9-én, kedden mutatta be a kassai Rovás Akadémiában.
Az előadó elmondta, Abaújjal és a Felvidékkel sokat foglalkozott, akár Zemplénnel is, hiszen szülőhelye, Sátoraljaújhely itt van a határon. A Kárpát-medencei várak régóta érdekelték, de sok minden egyéb is. Igyekezet minél több helyre eljutni. Célja az volt, hogy megismertesse az embereket a műemlékekkel. Nemcsak a középkor emlékeivel. Ez a kötet is ezt szolgálja. Ha sikerül 3000 példányt eladniuk, akkor elmondhatják, hogy ingyen dolgoztak. Hasznot nem fog hozni.
legjelentősebb műemlékeket jelölték a térképeken. A következő oldalakon képek kíséretében a látnivalók rövid leírása következik. A térképek elkészítése iszonyatos munkát jelentett. Az előadó munkája a szövegek java-része. Kósa Pál földrajztanár szerkesztette a térképészeti részt. Össze kellett vetni a műszaki és műholdas felvételeket, azokat ki kellett értékelni és összevetni az adatbázisokkal. A térképlapok szélei a Kárpát-medencén kívüli területeket is mutatják. Ha már azok is rajta vannak, akkor ezt kihasználták az ott található értékek bemutatására. Így Morvaország, Ausztria jelentős része, szinte egész Szlovénia, Horvátország, Szerbia jelentős része, sőt Bulgária kis darabja, Románia Erdélyen kívül tájai, valamint Ukrajna és valamicske Lengyelország nevezetességeinek ismertetésére is sort keríthettek. Ez az egyik erénye a kiadványnak. Azon kívül egy olyan adatbázist tettek közzé, mely 22.000 Kárpát-medencei adatot tartalmaz. A népességi, vallási viszonyokat, a település névváltozatait. Egyetlen kötetben ezen kívül ilyen hatalmas adattár nem létezik. A Révai Új Lexikonja műemléki része jobb, mint a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Nagylexikon (1993-2004), de még ott is sok a pontatlanság. Ezekből nem derül ki, mi értékes, mit érdemes megnézni a nem-szakembernek, a laikusnak. Egy szakember órákat tölthet el egy kő tanulmányozásával, amire egy átlagember 10-20 másodpercet szán. Ez a kötet nem néhány tucat szakember számára készült, ezért tartalmazza ezeket az adatokat. Ez egy fél évszázad munkája. Kihasználták a Wikipédia és más egyéb műemléki adatbázisokat. A Wikipédia rengeteg rossz, félrevezető, elavult, vagy pontatlanságot tartalmaz. Így minden egyes adatot elemezni és ellenőrizni kellett. A települések honlapjai is sok esetben hiányosak, pontatlanok és elavultak.Ez a kiadvány útikönyvnek is használható, de nem elég. Ismerteti a palotákat, várakat, múzeumokat, népi és ipari műemléket, de ebből a kötetből az ember nem tudhatja meg, hogy éppen megtekinthető-e, nyitva tart-e az, amit látni akar. Ez képtelenség lenne. A kötet szerkesztését idén tavasszal zárták le, így nincs rá garancia, hogy azóta nem történt változás.
A kötet azokat az emlékeket is bemutatja, melyeket az emberek jelentős része nem ismer, mert az útikönyvek pontatlanok. Sokszor részletesen ismertetnek egy-egy emléket, mely érdekesnek tűnik, mert ott egy jelentős személyiség élt. Az illető elmegy a ház előtt, igen, itt lakott valaki, de önmagában 30-40 másodpercnél tovább nem érdekelheti. Ebben a kötetben a valós látnivalók találhatók meg, amelyekre időt szánni érdemes. Nem mutat be egy átlagos kúriát, ami nem kelti föl az érdeklődést. Hosszan autózunk, gyalogolunk, azután kiderül, nem érte meg.
Csorba a műemlékek helyreállításával kapcsolatban is tett néhány kritikus megjegyzést. Nagyon szép és logikus, ne nyúljunk hozzájuk. Egy rom a legromantikusabb. De ez egy önző álláspont. Ha megnézzük a fényképeket, melyek száz évvel ezelőtt készültek, akkor ami ma kőkupac, akkor még emeletnyi magasságban fal volt. Egy-két generáció múlva, ha nem nyúlunk hozzá, már az sem lesz. Ami borzasztó, a helyreállításokhoz vasbetont használtak. Ez olyan, mintha Mona Lisa képét alumínium keretben állítanák ki. Ez mindenkit megdöbbentene, de az épületeknél ezen senki sem csodálkozik. Pedig szörnyű élmény, ha egy rondellánál vasbetont alkalmaznak.Lengyelországban teljes várakat építettek föl a romokból. Az az ésszerű, ha egy-egy épületet kiegészítenek. Meg kellene tervezni, mit mutatunk be. A legtöbb várban a kínzókamrát mutatják be a nagyközönségnek. De ezek nem börtönök voltak! Szép, szép a horrort bemutatni, de ez kapitális baromság! A panoptikumok meg primitívek. Még nagyon sokat lehetne fejlődni. Vármaketteket kellene inkább készíteni. Ugyanis a helyreállításnál sokat dolgoznak gépekkel, modern technikával, iszonyú pénzeket emészt ez föl és rettenetes munka. „Én nem vagyok kedvelője a Habsburgoknak” – szögezte le az előadó. Mondják, felrobbantották várainkat. Valóban, 100-ból egyet. De mi történt a többi kilencven kilenccel? II. Rákóczi Ferenc a tokaji és nógrádi várat teljesen értelmetlenül romboltatta le! Fenntartani az óriási kastélyokat, kényelmetlen hegyi várakat sok pénzbe kerül. Az utóbbiak még egészségtelenek is voltak. Egy városi polgár és paraszt egészségesebben élt, mint a várúr, aki ennek következtében ízületi betegségekben szenvedett. Sok vár leéget. Ha egy vár kigyullad, azt nem lehet leállítani. Zrínyi Miklós idejében a belső vár kigyulladt. Három lehetőség előtt álltak. Megadják magukat, megégnek, vagy támadnak. Köztudott, az utóbbit választották. A Habsburgok nem állították helyre várainkat. Milyen cégéres gazemberek! De okkal mondhatjuk ezt róluk? Ha ma körülnézünk, egyetlen egy magyarországi várnak a helyreállítása sem fejeződött be. Pedig az 50-es óta folynak ilyen munkálatok.
Problémát jelent a kiegészítés. Van rajz például a sárospataki vár tornyáról, mely bemutatja a tetőszerkezetet. Ennek ellenére nem építették meg. Máshol megépítik, ilyen lehetett. Ám később kiderül, ez nem egészen úgy volt, ahogy megvalósult. Bontsuk el? Klagenfurt mellett világszenzáció született. Ott kicsiben láthatók az épületek. Nem az az érdekes, hogy a Halászbástyát mutassuk be kicsiben. Akit érdekli, nézze meg az eredetit!
Európa szenzációja volt a 16-17. századi török-magyar háború. A korabeli újságokban állandóan erről írtak. Hozták a várak képeit. A rajzolók nem utaztak ki a helyszínre, hanem elbeszélések, alaprajzok alapján készítették el a képet. Az embereknek kellett az ábrázolás. Nem volt műhold. A lényeg, Magyarországról akkor rengeteget tudtak, ma gyakorlatilag semmit! Ha ma egy könyvben Magyarországról két képet közölnek, az már jó. Akkor könyveket írtak róla és ezek besztszellerek voltak!
Az lenne az érdekes, ha maketteken be tudnánk mutatni az északi végvárrendszert, vagy az alföldit, az erdélyit, hogy a közönség lássa, hogyan nézett ez ki. Ha ezután a kutatás kideríti, itt volt még egy külső védőgyűrű, akkor mint a legónál, kiveszik a téves elemet és átalakítják. Ez nem kerül milliárdokba. És Európa ide járna! Animációk segítségével rekonstruálni lehet az ostromokat. Érsekújvár ostromát például. Ehhez csak koncepció kell és nem túl sok pénz. Ez mind idegenfogalmi látványosság.
Csorba Csaba a következő beszélgetés során kifejtette, sok rossz példát lehet látni. Az egri vár láttán sem fogja el az embert az áhítat. Az esztergomi várnál vasbetont alkalmaztak. Ez rémálom. A legszörnyűbb példa a visegrádi Salamon-torony, ahol szintén vasbetont használtak. És ezért nívódíjat adtak! Joggal lehet szidni az elmúlt rendszert. De nem Rákosi, Kádár, vagy a helyi párttitkár, netán a kormány döntött úgy, hogy vasbetont kell alkalmazni. Ez a műemlékes mérnökök primitívsége! A budai vár a háború alatt megsérült, de a trónteremtől kezdve mindent másképp csináltak meg, mint volt. Pedig vissza lehetett volna építeni! Ezt a műemlékes szakemberek verték szét. Gödöllőt és a budai Sándor-palotát szépen helyre lehetett állítani. A bútorokat is. Majd tovább sorolta a magyar műemlékvédelem súlyos bűneit. A lengyelek jobban gazdálkodtak. Varsó várát és az óvárost újra fölépítették. Ők a semmiből, mi meg szétvertük. Szlovákiában is nagy erővel dolgoznak a várak helyreállításán.
Nem világos, milyen szempont szerint születik döntés, melyik várat újítják föl és melyiket nem? Nincs koncepció. Elsősorban figyelembe kellene venni az idegenforgalmi szempontokat. Kastélyok esetében meg kell fontolni a tudományos szempontokat, a hagyományokat is. Ma egyéni ötletek alapján történik minden. Ha az illető befolyásos, akkor csinálják. Wellness szálló legyen minden kastélyban? Mert valamire hasznosítani kell. Szocialista brigád nem jön, az iskolák sem, nincs szakszervezeti üdülő sem már. Hány ember tud oda eljutni? Fenntartható lesz?
A szigligeti várat valamelyest megcsinálták. Szigligeten volt a balatoni flotta bázisa, valamikor tavi csaták zajlottak a magyar tengeren. Ha néhányat ismét megtartanának, biztosan érdekelné az emberek. De ugyanolyan szenzáció lehetne például egy alföldi vizivár helyreállítása!
A 80-as években történt a romániai falurombolás. Tiltakoztunk. De Magyarországon igazi, érintetlen falvat nem lehet látni. Hollókő az vicc. Pedig a 60-as években még százával voltak ilyenek. Magyarországon nem hirdették meg a falurombolást, de megvalósították.
1944-45-ben szétloptak a várak, kastélyok, kúriák berendezését. Ez még nem katasztrófa, de amit eltulajdonítottak, azzal az emberek nem tudtak mit kezdeni. Herendi porcelánból lett a csirkeitató, gobelin szőnyeget tettek a disznó alá, könyvekkel gyújtottak be, vagy perzselték a disznót… Ki itt a felelős, hogy ilyenek az emberek? Az oktatás! Az iskola nem tanította meg, mi a helyi érték. Azt megtanították, hogy a piramis és a fáraó érték. De nincs magyar gyerek, aki piramist bontana el. Az emberek százszámra hagyják el otthonaikat, a tárgyakat és dokumentumokat elpusztítják. A múlt megbecsülésére az iskola nem tanítja meg őket. Zutty, a tűzbe a fotót. Pedig a képen esetleg bútorozott szobát lehet látni, korabeli ruhában pózolnak az emberek.
A Kárpát-medencében a megmaradt értékek közösek. Ezért kár, hogy nagy a bizalmatlanság. Ennek éppenséggel van alapja, lehet így éldegélni, csak nem érdemes. A középkorban értelmetlen volt a nemzetiségi megkülönböztetés. Mindenki úgy beszélt ahogy neki megfelelt, mindenki azt a nevet adta a településnek, ami tetszett és mindegyik „hivatalos” volt. A „sötét” középkorban nem voltak buták az emberek. Akit nem szeretettek, azt eltették láb alól. De nem emberek százait mészárolták le csak azért, mert nem tudták a nekik nem tetsző királyt megmérgezni, mivel nem férhettek hozzá. Azért, mert egy velünk ellenséges főherceget lelőttek, százezrek mentek a halálba! Nem is olyan sötét az a középkor! Korunk sokkal sötétebb. A középkor emberével könnyebb volt megegyezni! – hangzott el a véleménycsere alkalmából az előadó szájából. És még sokan hisznek a fejlődésben, az evolúcióban!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47139″}
