A 2014/2015-ös évadban indult útjára Az Én Színházam-program a révkomáromi teátrumban.
Lényege, hogy egy színház iránt érdeklődő fiatal (és alkalmanként egy hozzátartozója) egy évadon keresztül az intézmény vendége valamennyi előadásra,illetve lehetősége van próbafolyamatokba való betekintésre, az épület feltérképezésére, kulisszatitkok felkutatására. Cserébe blogolnia kell élményeiről – szöveges és képi beszámolókkal – minden alkalommal, valahányszor csak átlépi a színház küszöbét. Így a blog olvasóközönsége az ő szemével láthatja egy éven keresztül a Komáromi Jókai Színház működését, illetve műsorait.
A projekt célja közelebb hozni egy kicsit a kultúra világát a nézőközönséghez – úgy a fiatalokhoz, mint az idősebb generációhoz. Elsőként a Komáromi Jókai Színház próbálkozik ezzel a “technikával”, melyről néhány hónap elteltével elmondható, hogy igen sikeres.
Lukács Erzsébet, a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont tizenhét éves tanulója már számos alkalommal járt a színház kulisszái mögött, nézett végig próbákat, előadásokat, s számolt be élményeiről. Kövessék figyelemmel beszámolóit az azenszinhazam.blog.hu -oldalon, legyenek Önök is részesei a “kulissza-kalandoknak”!
Felejthetetlen színházlátogatás
“Na, akkor kezdjük ott, hogy ez volt életem egyik legnagyobb színházi élménye!!! Ugyanis most teljesen rendhagyó módon, a kulisszák mögül láthattam a Különös házasságot, ami meghatározó része lesz a színházlátogatásaim által szerzett élményeimnek. Úgy gondoltam, hogy ha már megyek az előadásra, megnézhetnék egy Csirkefej-próbát is. Viszont azon csak egy órácskát maradtam. A sulival mentünk az ifjúsági bérletes előadásra és magyaron épp Mikszáthot vettük, szóval már mindenki tudta nagyjából, hogy mi a történet. Ez hasznos, mivel kétfajta módon is le tudtuk elemezni a történet lényegét, akár színházban látva, akár a könyvet ismerve. Az előadás előtt pár perccel megérkezett a buszunk a színházhoz. Amikor az öltözőkhöz értem, még javában ment a készülődés és aztán percek múlva felhúzták a függönyöket. Körbenéztem a kulisszák mögött, már ott volt minden pontosan a helyén és próbáltam összerakni, hogy milyen kellék mikor következik. Már akkor annyira izgalmasnak tűnt, gondoltam: milyen lesz majd élő egyenesben?
Nagy Lacus, az ügyelő mögött foglaltam helyet. De vajon neki mi lehet a szerepe? Most szeretném ezt leírni, mert ha hiszitek, ha nem neki van az egyik legfontosabb szerepe a színház mindennapjaiban. A minap volt is róla egy cikk az egyik újságban és azt olvasva tudtam meg pontosabban, hogy mi is a feladatuk az ügyelőknek. Ez egy nagyon pontos koncentrációt igénylő munka, mivel figyelnie kell a szereplőket, hogy időben érkezzenek, ügyelnie kell a díszletre, a kellékekre, mindennek rendkívül pontosan kell működnie, amiért mind ő felelős és minden előadáskor jelen kell lennie. A színpad mellett van egy kis zug, ami csakis az ő helye és van itt egy kis TV, amin az egész nézőtér, valamint a színpad látható és gondolom innen tudja ő is, hogy mikor melyik jelenetnél hívjon egy bizonyos színészt. A „hívni” alatt azt értem, hogy van előtte egy kis mikrofon, amibe bemondja a színész nevét, amit aztán hallani lehet az öltözőkben, a büfében, a varrodában… Még egy dolog, vagyis a szövegkönyv nem hiányozhat előle, ugyanis abban van minden fontos információ, amit a próbák során összegyűjtött. Talán ennyi lenne úgy nagy vonalakban a szerepéről, de emellett még biztos van pár dolog, amiben „szerepet játszik”. Azok a színészek, akik az első felvonásban szerepelnek, lassan kezdtek megérkezni, leghamarabb a két főszereplő, Viktor és Karcsi. Ahogy látom nagyon jól elvannak egymással, sokat hülyéskednek együtt és ez az előadás előtt sem volt
másképp. Egyáltalán nem láttam semmilyen „izgulást” sem rajtuk. A monitoron láthattuk, hogy már megtelt a nézőtér” – kezdi élménybeszámolóját Lukács Erzsébet december 7-én. Tovább ITT>>>.
MB, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”48473″}
