Egy igen figyelemre méltó írás jelent meg Veczán Zoltán tollából a mno.hu magyarországi polgári hírportálon, amely a szlovák történelemhamisítás iparának múltját, jelenét és ami a legizgalmasabb: jövőjét próbálja körül járni. A téma kiterjedtségének megfelelően maga a cikk is terjedelmes, de érdemes átrágnia magát rajta mindenkinek, akit kicsit is érdekel. Merthogy érinteni mindenkit érint itt valamilyen formában, az biztos. (A teljes írás elolvasható IDE kattintva).
Nem fogunk mindenben egyetérteni sem a cikkben megszólalókkal, sem magával a történetvezetéssel, attól még ez akkor is egy korrekt és alapos írás. Felvidékiként ugyan már a a cím láttán elindult a mosoly a számon, hogy aztán a bevezetőt látva felöltse jellegzetes formáját, amit már inkább vigyornak lehetne nevezni. Másként hogy is reagálhatna a Nagymorva Birodalom, a jóságos Svatopluk fejedelem, Matúš Čák (és nem Matej, ahogy a mno-n megjelent) Ľudovít Košút történetével bombázott hazánkfia ha a szlovák történelemszemlélet valóságával kapcsolatban hét egymást követő rövid soron belüli egyetlen mondatban találkozik az alábbi fordulattal: tárgyilagosabb történelemszemléletet magáénak valló új szlovák történésznemzedék, amely tudja (!), hogy a Morva Birodalom csak egy mítosz. Ez meg ugyan mi fán terem?
Pedig állítólag – a megkérdezett szakértők: Szarka László, Demmel József és Ábrahám Barna szerint – ez következik. Még ha kell is várnunk egy hunyásnyit, hogy “a friss szél a történelemkönyveket is kiszellőztesse”.
A cikk apropóját az adta, hogy a pozsonyi vármúzeum meglátogatása során a szerző szembesült a szlovák valósággal. Konkrétan: “az egyik vitrinben egy jellegzetes magyar nemesi mente alatt láttuk díszelegni a szlovák és angol nyelvű táblácskán, hogy „férfikabát, 19. század, származási hely: Közép-Szlovákia”. Valóban: a szlovákok egészen hatásosan gombolták újra azt a kabátot, amely sohasem volt az övék, s így született meg a már említett Matúš Čák, Ľudovít Košút – vagy éppen Ladislav Skultéty legendája.
Ezeket veszi szemügyre a három megkérdezett, betekintést nyújtva az 1848-as forradalom szlovák megítélésébe, a nemzettudat formálódásába (mindkét oldalon), a kiegyezés utáni Magyarország “sem eléggé toleráns, sem eléggé erőszakos” nemzetiségi politikájába, az Uhorskó-rejtélybe és még sok más érdekességbe.
A végkövetkeztetés azonban inkább jóhiszemű kívánság, amit egy hullócsillag alatt mond el az ember. Állítólag ugyanis itt egy újabb szlovák történésznemzedék, amely már másként tekint ezekre a dolgokra, nem ragaszkodik a nagymorva mítoszhoz és a magyar történelmi személyiségek elszlovákosításához. Ábrahám Barna szerint például a Nagymorva Birodalom ma már – legalábbis akadémikusi körökben – nem a szlovák nemzeti történelem része.
Egyetlen probléma van csupán: a törvényeket nem az akadémikusok hozzák, mint ahogy a közvélemény formálásra sincs a világon semmilyen hatásuk. A szlovák gyakorlat pedig még mindig a történelemhamisított emlékérméket, vérlázító történelemkönyveket és jópofáskodó pozsonyi koronázásokat jelenti. És persze ízig szlovákosított feliratokat minden létező helyen, kezdve a múzeumokban kiállított magyar nemesi mentéktől egészen az utolsó busz-vagy vasúti megállóig. Attól tartok, sokáig fog tartani a szellőztetés…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: tars (A kép Szlovákia legújabb “nemzeti hősének”, Skultéty László magyar huszárnak Hegyesmajtényban rendezett újratemetésén készült.)
