Radoslav Procházkához és Sieť nevű pártjához megalakulása után nagy reményeket fűzött több jobboldali választópolgár. A fiatal, képzett politikusban, aki a korrupció elleni küzdelmet, a tisztességet tűzte a zászlajára, bíztak az emberek, az új politikusi generáció példáját látták benne.
Aztán hirtelen minden elromlott, ilyen-olyan információk kerültek napvilágra, és Procházka népszerűsége rohamosan zuhanni kezdett, a 2016-os parlamenti választásnak pártja egyik nagy vesztese lett, és bár egy utolsó lökéssel sikerült becsusszanniuk a parlamentbe, ma már minden bizonnyal képtelen lenne a párt megismételni ezt a bravúrt. A Smerrel való szövetsége pedig pillanatnyilag úgy tűnik, végleg a politikai süllyesztőbe küldte Procházkát.
S bár Radoslav Procházka választási kampányának óriásplakátjai még fennen a tisztességet hirdették, Procházka többé már nem haragudhat azért, ha az emberek azon morognak, hogy minden politikus egyforma. Az, hogy az európai uniós alapokból származó támogatások fiatal „intézője” Radoslav Baran a népszerű politikusba, Radoslav Procházkába fektetett kisebb beruházással hogyan vált a több milliárd eurókról döntő közlekedési minisztérium befolyásos férfijává, eklatáns példája annak, miért tartja több ember a politikát csak a jellemtelen csalók piszkos játékának – vélekedik a Denník N kommentátora, Konštantín Čikovský.
Čikovský szerint Radoslav Baran ismert személyiség az uniós alapokból származó támogatások megszerzése terén nyújtandó tanácsadói területen. A cégét azért fizetik, hogy az ön cége, iskolája vagy települése nemcsak elméleti, hanem valós esélyt kapjon az uniós alapokból való pénzszerzésre. A pályázat kidolgozása nem egyszerű dolog, és ha lehetőség van pozsonyi kapcsolatszerzésre, főleg az önkormányzatok esetében, akkor ésszerű kihasználni az olyan emberek szolgáltatásait, mint amilyen Baran. Persze, gondolhatjuk, amit akarunk, de olyan emberek nélkül, mint Baran, szinte semmire sem megyünk.
A Smer mintájára Radoslav Procházka 2015-ben az egyik legokosabb szlovákiai politikus volt, megfelelő korral, mindenféle botrány nélkül a nyakán. Ezért volt képes azt a benyomást kelteni, hogy olyan politikai pártot épít, amelynek jelentős befolyása lehet, pár évig hasznára válhat Szlovákiának, és amely biztosan nem ég ki egy héttel a választások után.
S mivel Procházka, a politikus és Baran, a vállalkozó ismerték egymást, bíztak egymásban, természetes volt, hogy Baran segít Procházka pártjának a kampányában, és ad is neki néhány személyre szóló javaslatot. Ebben még nem is lenne semmi rossz. Baran törvényesen vállalkozik, és érdekében állhat, hogy Szlovákiát olyan párt irányítsa, amely vissza szeretné adni az ország tekintélyét. A vállalkozók többsége számára, még azok számára is, akik az állammal kereskednek, ugyanis a működőképes állam hozadékot jelent. Amint azonban a Smer mintájára történik a dolog, azaz, hogy a pártba befektető vállalkozók azonnal tisztségeket akarnak, akkor a legjobb esetben is úgy jár, mint a Smer.
A Baran körül csoportosuló emberek akkora befolyásra tettek szert a Sieť pártban, hogy Katarína Cséfalvayová azonnal a párt alelnöke, Marek Čepko meg a párt pénztárosa lett.
Čepko a környezetvédelmi minisztérium korábbi tisztviselőjeként jelen volt, amikor a Baran által kezelt uniós pályázatainak nagy része sikeres lett. Čepko a mintapéldánya volt a kapcsolattartásnak, amelynek segítségével Baran azt a benyomást kelthette, hogy el tudja intézni az uniós támogatást. A parlamenti választás után Čepko a közlekedési miniszteri hivatal vezetője lett, azaz Bercely miniszter (Sieť) és Stromček államtitkár (Smer) után a harmadik legbefolyásosabb embere a tárcának. Ha négy év után bebizonyosodna, hogy ez a hármas jelentősen javította a közlekedési minisztérium irányítását, Szlovákia polgáraiként hálásak lehetnénk Barannak, hogy ilyen tehetséges emberrel segítette Procházka pártját. Ha azonban úgy esik majd, amint azt feltételezzük, éppen Baran vállalkozó és Čepko tisztségviselő összefonódása lesz a legszembetűnőbb.
Pénz egyenesen az övéi zsebébe
Mert van azért ok a kételkedésre. Sem Baran, sem pedig a párton belüli ismerősei nem álltak elő ugyanis soha egyetlen érdekes gondolattal sem, de elviekben nem villantottak sohasem. Sajnálatos, de a legjobb levonata annak, hogy milyen nyom marad Baran befektető és Procházka pártelnök után, annak az egymillió eurós uniós támogatásnak a története, amely egyenesen Baran panziójába vándorolt. Még a smeres kormány idején, amikor uniós források már nem mehettek volna magánpanziókra, csupán a vidéki infrastruktúra támogatására meg a valódi agroturizmusra, a mezőgazdasági minisztérium kitalálta annak módját, hogyan lehetne ezeket a pénzeket az övéi zsebébe juttatni.
Baran vállalkozó pályázata, amelyről a smeres uniós forrásokkal kapcsolatos körökben ismeretes volt, hogy nagy befolyással van a Smer nagy versenytársának számító Procházkára, ebben a jövedelmező felhívásban a sikeresek közé tartozott. Azaz Baran azokból a pénzekből, amelyek kerékpárutakra, útjelzésekre, turistainformációkra mehettek volna, felépítheti a saját panzióját.
Luxuspanzió lesz, de Baran olyan árakat kínálhat benne, amelyeket egy nem uniós forrásokból épült panzió soha sem engedhetne meg magának.
A régióbeli emberek persze, gondolhatják erről amit akarnak, végeredményben azonban örülhetnek, ha valaki a családjaikból legalább munkát talál Barannál. A fess pozsonyi politikusokat legfeljebb talán úgy bosszulják meg, hogy csak úgy truccból majd valaki másra szavaznak.
(Felvidék.ma/DennikN)
