A Pozsonyi Magyar Intézetben került bemutatásra december 1-jén Gustáv Murín, a pozsonyi Comenius Egyetem tudományos munkatársa, természettudós, publicista Maffia határok nélkül címen magyar nyelvre lefordított könyve. A könyvbemutató vendégei Gustáv Murín író, Vályi István újságíró és Vályi Horváth Erika, a könyv fordítója, illetve a kötetet kiadó Twister Média igazgatója, Értékes Christos voltak.
A 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent tényirodalmi kötetben, amint az a könyv fülszövegében is olvasható, a szerző a vad és zabolátlan kilencvenes évekbe kalauzolja el az olvasót, abba az időbe, amikor a volt szocialista államoknak szembesülniük kellett azzal, hogy a demokratizálódás bizony törvényszerűen magával hozza a komolyabb szervezett bűnözői csoportok megjelenését is.
Vályi István újságíró, a kötet egyik szerkesztője a könyv előszavában írja a maffiózókról: „A rendszerváltás utáni világ, a friss demokráciák szülöttei ők, akik magas hőfokon égtek és (általában) gyorsan ki is hunytak. Gyilkosok, gátlástalan és erőszakos verőemberek, akiket a társadalom félelme táplált. A szabadság hirtelen rászakadt a posztkommunista államokra, és valójában senki sem tudta mit is kellene kezdeni a hirtelen szabályok és törvények, valamint távoli kormányos nélkül maradt, bukdácsoló hajóval, amit országnak hívtak.”
Ebben a káoszban „kupálódott ki” a kötet főszereplője, a reményteljesen indult, még költői vénával is megáldott Jozef Roháč, alvilági nevén Patkány, Sapka vagy Fogász is, s vált fokozatosan az egyik legismertebb bűnözővé, akinek a kezéhez a legvéresebb merényletek köthetők Szlovákiában, de Magyarországon is. Mert ahogyan Vályi írja: „A bűn nem ismer határokat, csak érdekeket”. Ezért is lehet, no meg a családi szálaknak, illetve Dél-Szlovákia és Magyarország közös nyelvének köszönhetően, hogy „a szlovák és magyar szervezett bűnözés ezer szálon kötődik egymáshoz – és kötődött már akkor is, amikor az államközi kapcsolatok a mélyponton voltak.”
A eredeti szlovák nyelvű kötet szerzője, Gustáv Murín szerint, akinek egyébként eddig több mint negyven kötete jelent meg, ebben a könyvben nincs újdonság. Az itt bemutatott események és személyek már javarészt ismertek a nyilvánosság előtt. A kötet célja nem is az, mondja, hogy minden kétséget kizáróan leírjuk, hogyan történtek a szóban forgó események, sokkal inkább a kor média által közvetített képét tárjuk az olvasók elé, a sajtó beszámolói alapján. Tények, információk tízéves gyűjtögetésének, majd összeválogatásának eredményeképpen született meg ez a kötet, mondja Murín.
Gustáv Murín, a könyv szerzője (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
A könyv olyan történeteken keresztül mutatja be a szlovák és a magyar alvilág kötődését, amelyekről már mindannyian hallottunk-olvastunk valamit. A szerző történetei a számos emberáldozatot követelő robbantások és véres leszámolások hátteréről szólnak. Roháč „karrierjének” kezdeti már-már abszurdnak tűnő eseteiről, amikor az ilavai börtönből való szökése és a napokig tartó bujkálása után – ki tudja miért? – nem várta ki, hogy besötétedjen, mint ahogyan előre eltervezte, hanem még sötétedés előtt kisétált a rejtekéből egyenesen az éppen arra kóricáló rendőrök karjaiba, akik már éppen le akarták fújni a keresésére indított akciót.
Mintha csak rá akarna kontrázni az abszurd drámák szerzőjére, Václav Havelra, aki amikor 1989. decemberében köztársasági elnökké választották, azonnal alkotott is egy újabb abszurd drámát, amelynek neve: amnesztia. „Ez volt Havel első államférfiúi – abszurd módon kivitelezett lépése…” – írja könyvében a szerző. Aminek következtében – Ľubomír Feldek költő közbenjárásának köszönhetően is – a terrorizmus és emberrablás miatt elítélt Roháč is kegyelemben részesült. Szó van a könyvben arról is, milyen csodálattal tekintett annak idején több bársonyos forradalmár „Jožo Roháčra”. Zuzana Szatmáry például így ír erről: „Kedves, szerény, segítőkész volt, prózát és verseket is írt. Rögtön az első pillanatban ösztönösen megkedveltem”.
Ki tudja, hogyan vélekedik róla manapság az ismert emberjogi aktivista? Vagy Fedor Gál, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen egykori vezére a SME napilapnak még 2010 márciusában is úgy nyilatkozott a fegyenclázadással kapcsolatban, hogy a lázadás szóvivői mind karizmatikus egyének voltak, beleértve Roháčot is, aki több bérgyilkosság elkövetéséért ül, és Róbert Remiáš meggyilkolásával is őt vádolják.
A kötetben végigkövethetjük, miként válik Roháč a szlovák maffia hóhérává, hogyan kerül – nyilván a dunaszerdahelyi kapcsolatai közvetítésének köszönhetően – kapcsolatba a magyarországi alvilággal, hogyan és miért tűnt el 114 vagonnyi olaj Pozsony és Budapest között, ki szervezte meg a köztársasági elnök fiának elrablását stb. stb.
Megannyi történet, amelyek megosztásával célja van a szerzőnek. „Ez a mű nem vádirat, inkább egy véres korszak társadalmi krónikája. Nem szolgál terhelő bizonyítékokkal a bűnösökre nézve, inkább emléket állít az áldozatoknak, figyelmeztetésül szolgál a szervezett bűnözés leendő áldozatai számára” – vallja a szerző. És még valami: hogy megcáfolja azokat a mítoszokat, amelyeknek köszönhetően a mai fiatalok közül sokan hősökként tekintenek ezekre a bűnözőkre.
