Március közepe óta havonta főúri vendégeket fogad a szécsényi Kastély Szalon. A Kubinyi Ferenc Múzeum új programsorozata a magyar arisztokrácia köreiből ismert személyiségeknek ad lehetőséget arra, hogy bemutassák családjuk történetét és jelenét.
Aligha meglepő, hogy a rendezvények nagy látogatottságnak örvendenek. A novemberi találkozón gróf Nyáry Zsigmondné, született báró Buttler Ilona és leánya, Zsófia meséltek életükről és családjukról. A beszélgetést, mint minden alkalommal, a múzeum igazgatója, dr. Limbacher Gábor néprajzkutató vezette, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan született meg a rendezvény ötlete?
A kastély utolsó tulajdonosának unokája, báró Lipthay Antal felajánlotta, hogy 70. születésnapja alkalmából rendezzünk kiállítást a fotóiból. Erre az eseményre vendégeket hívott baráti és rokoni köréből, a 2. világháború után menekülni kényszerült családok tagjai közül. Hozzájuk csatlakoztak politikai és társadalmi életünk általam meghívott neves személyiségei, köztük Lázár János miniszter úr és két államtitkár. Úgy gondoltam, a kastély azzal szolgálhatná a legjobban a nemzetet, ha a főúri életet bemutató múzeumot alakítanánk itt ki. Ennek jegyében fog megújulni a múzeum kiállítása is. Az épület több szempontból is alkalmas erre, hiszen ez egy főnemesi létesítmény volt. Minisztériumi vendégeinket sikerült meggyőzni arról, hogy a kastély bekerüljön az országos kastélyprogramba, s így megújult minőségben szolgálhassa a nemzetet, s tulajdonképpen egy főnemesi tájházként maradjon meg.
Néprajzosként tudom, hogy a népi kultúrát milyen hitelesen sikerült megőriznünk, például a tájházakban, a főnemesi életformát viszont alig tudjuk bemutatni. Itt vagyunk a Forgács-Lipthay kastélyban, amelyben ma a Kubinyi Ferenc Múzeum található (aki losonci nemesi családból származott és jelentős régész volt). A szécsényi birtok, mint uradalmi központ kialakítása Forgách Zsigmond nádor nevéhez fűződik, amely végvárként védte a haza megmaradt részét a törökök ellen. A Rákóczi-szabadságharc és az országgyűlés is olyan nemesi cselekedet, amely a kastélyhoz kötődik. Emellett szeretnénk képviselni azt a réteget, amely egy évezreden keresztül vezette, jogi értelemben alkotta a nemzetet és megtartotta, fejlesztette az országot, és amelyet a 20. században megfosztottak minden hatalmától, javaitól és lehetőségeitől. Ahogy mondani szokás, Budapestnek soha nem volt olyan elit takarítóbrigádja, mint az ötvenes években, amikor hercegek és grófok seperték az utcát. Most is érezhető, hogy a főnemesi családokban jellemzően megmaradt a tartás, amely évszázadokon át meghatározta a jellemüket.
Kik voltak az eddigi találkozók vendégei?
Az első beszélgetés vendége 2017. március 16-án Riedel Lóránt volt, aki a főnemesi családok rendszerváltozás után megalakult szervezetének az elnöke. A második alkalommal, április 20-án gróf Nádasdy Borbálával találkozhattunk, akivel szintén katartikus beszélgetést folytattunk. Elmondta, annyira kiszorították őket a közéletből, hogy 1957 februárjában a saját édesapja küldte rajongva szeretett lányát, szökjön külföldre, mert itt semmi esélye és lehetősége nincs.
Sógornője, Nádasdy Nikolics Andrea grófné, aki 83 évesen még teniszezni jár, a beszélgetés előtti napon felhívott, hogy nem lehetne-e elhalasztani a beszélgetést. Mondtam, hogy nem, a meghívókat elküldtük, ezt nem tehetjük meg a meghívottakkal. Másnap megjelent, hatalmas napszemüvegben, ugyanis teniszezés közben elesett a beázott csarnokban, és kék-zöld foltok borították az arcát. Orvoshoz nem tudott elmenni, hiszen ide kellett jönnie, csak másnap derült ki, hogy három helyen eltört az orra. Ennek ellenére nem mondta le a beszélgetést! Tett egy kísérletet, hátha nem szükséges jönnie, de ha megígérte, el kellett jönnie! Jellemzően azt tapasztalom, hogy mindenki istenhívő és hagyománytisztelő, tehát azt az életelvet követik, hogy az előző nemzedék eredményeire alapozva folytatjuk az életet, és nem azt, hogy leradírozzuk, mert most más divat van.
Nagyon érdekesek voltak a fiatalabbakkal folytatott beszélgetések is, nevezetesen Bánffy Tamással, Kemény Zsigmonddal, lehetett érezni, mi mindent vettek át az előző nemzedéktől.
Észrevehető-e valami különbség a külföldről visszatértek és az itthon maradottak világlátása között?
Úgy látom, hogy akik külföldről jöttek vissza, azoknak a sorsa sokkal megtörtebb, nehezebb, hányatottabb volt, sok törésvonal mentén kellett eljutniuk a máig. Akik itthon maradtak, és megtapasztalták a nincstelenséget, nem panaszkodtak, mindegyikük igyekezett a pénz nélküli életben megmutatni, hogy van tartása. Igyekeztek annak örülni, ami van, és nem sajnálkozni azon, ami nincs. Úgy fogták fel, hogy a szegénység kreativitás, serkentő erő és szemlélet kérdése, hogy egy behorpadt, repedt teás kancsót szebbnek lássanak, mint az újat. Az egyik Széchenyi ükunoka könyvet is írt erről, hogyan lehet szegénységben gazdagon élni.
Miként vélekednek a beszélgetésekről az arisztokrácia képviselői?
Riedel Lóránt eljött egy másik alkalommal is meghallgatni a beszélgetést, Zichy Mihály pedig hat gyermekével, nyaralása során látogatott meg minket. Széchenyi Kálmán másnap jött vissza elmondani, milyen nagyra értékeli, hogy van egy ilyen fóruma az arisztokráciának.
Megörökítették a beszélgetéseket?
A Nemzeti Kulturális Alapnál nyert pályázat segítségével rögzíthetjük a beszélgetéseket. Ezekből a kiállításon is láthatók részletek. Az M5-ön volt egy riport, a rádióban kétszer egy rövid interjú, a Kossuth Rádió is tervez velünk egy beszélgetést.
A mai vendég nagyszerűen emlékezett, élvezet volt hallgatni. Felkészíti a vendégeit? Tudják, hogy mit fog tőlük kérdezni?
Buttler Mária bárónőt (vagy Bródy Tiborné, született Buttler Mária bárónőt), Ilona nővérét jól ismertem, 10-12 évvel ezelőtt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében beszélgettem vele. 2001 elején a család ezüstkészletét a balassagyarmati múzeumnak ajándékozta. Buttler Mária temetésén találkoztam először Ilona grófnéval, akivel most levélben vettem fel a kapcsolatot és telefonon is beszéltünk. Kialakult köztünk a kölcsönös bizalom. Elmondható, hogy a vendégeink honorárium nélkül jönnek és útiköltséget sem fizetünk nekik.
Kiket szeretne még meghívni?
Báró Lipthay Antal van segítségemre abban, hogy felvehessem a kapcsolatot a nemesi családok tagjaival. Nemrég hallottam, hogy egy közeli nógrádi faluban van egy hölgy, aki most szeretné eladni mindenét, mert külföldre költözik. Vele szívesen beszélgetnék, amíg itthon van. Esterházy-Malfatti Alízt is szeretném meghívni, valamint az Almássyakat, akik Szentkút kegyurai voltak. Felvidéki főnemeseket is szívesen látnék, például a gácsi Forgáchok leszármazottait.
Felmérték a közönség összetételét?
Ezek a beszélgetések az élet tanítómesterei, és nagyon örülök, hogy Szécsény környékéről eljön 70-80 ember, főleg idősebbek, Balassagyarmatról is tizenöten, most azokat szólítottam meg, akik ismerik Ilona grófnőt.
Néhány nap múlva az adventi koszorún meggyújtjuk az ünnepvárás első gyertyáját. A kastély termeiben a napokban felcsendülő dallamok mintegy nyitányai voltak a közeledő karácsony misztériumának.
