A rimaszombati könyvbemutató a Fundament polgári társulás szervezésében valósult meg a Csillagházban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A címben szereplő gondolat Szent-Ivány József, a politikus és művelődésszervező egyik alapelve volt a trianoni döntést követően. Róla és munkásságáról beszélgetett Hegedűs Norbert publicista Simon Attilával, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával. 1918 őszén a gömöri események élére a bejei Szent-Ivány József állt, aki a következő két évtizedben a felvidéki magyarság legfontosabb politikusa volt.

A bejei kastélyról sokan még Gömörben sem tudják, hogy az egykor Szent-Ivány Józsefé volt, s milyen jelentős személyiség is volt az építője. Szent-Ivány Sára lányának unokái Budapestről érkeztek az április 19-i rimaszombati könyvbemutatóra. Végtelenül hálásak a szerzőnek a könyv megjelentetéséért, hogy élére állt a nehéz kutatómunkának.

Mint Simon Attila kifejtette, munkásságának ez amolyan kitérője volt, jelenleg az 1918-19-es időszakot kutatja, de örül, hogy a Kis lépések nagy politikusa című könyv megjelenhetett.
Szent-Ivány korában Rimaszombat volt a magyar közélet központja, itt fogant meg a Prágai Magyar Hírlap ötlete, a pártot is innen irányították. Szent-Ivány a két háború között végig országgyűlési képviselő volt. Mégis elfelejtettük.

Simon Attilával Hegedűs Norbert beszélgetett (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Ennek szakmai oka lehet – magyarázta Simon Attila. Sokáig nem volt csehszlovákiai magyar történetírás, nem volt cél, hogy megörökítsék ezt a korszakot. A szlovák szakirodalomban úri magyar politikusként emlegetik. „Most jobb helyzetben vagyunk, van egyetemünk, itt a Fórum Intézet s vannak kutatóink is. Szent-Ivány József 1941-ben meghalt, aztán következtek a hontalanság évei, mindenkinek el kell hagynia Csehszlovákiát, így a család nemkívánatos lett az országban” – magyarázta elfeledésének további okait. Az elmúlt év viszont jelentős mérföldkő emlékének az újraélesztésében, amikor olyan tudományos munka látott napvilágot, mely segít, hogy újra megismerjük történelmünk jeles alakját, aki úgy vált gömörivé, hogy a vidék felemelkedéséért is tenni tudott.

„Életének indulása meseszerű” – fogalmazott az előadó. A Felvidék egyik legpatinásabb családjába születik. Édesapja Deák egyik fontos harcostársa. Az édesanyja viszont egy szlovák származású házvezetőnő volt. Törvénytelen gyermekként született, s Jozef Klimóként anyakönyvezték. Fordulhatott volna az élete úgy is, hogy így éli le az életét, s a liptói közélet neves személyisége lesz. De nem így történt.

A magyar állam megvásárolja Csorba-tó környékét a Szent-Iványaktól, s ők azon az áron Gömör megyében megveszik a bejei területet. 1905-tól kezdve élnek itt. Időközben megnősül. A család erejét mutatja, hogy tekintélyes feleséget kapott, Wlassics Gyula lányának, Wlassics Margitnak a személyében.

A leszármazottak is eljöttek Rimaszombatba (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Hat szép gyermeket nevelt fel, s Bejében mintabirtokot épített ki. Hódolt a szenvedélyeinek is, a kocsizásnak és a túraautózásnak. Szívesen sakkozott, s versenyeket is szervezett, sőt, még a sakkszövetség elnökévé is megválasztották. Kiépítette a liptószentiványi fürdőt, ahol még a magyar vízilabdacsapat is bemutatkozott. Emellett sikeres szépíró volt, jó barátságban volt Ady Endrével és Móricz Zsigmonddal. Birtokán értelmiségi találkozókat szervezett. Jelentős politikus is volt.

Gömörben ő volt az őszirózsás forradalom vezetője. Rimaszombatban a vármegyegyűlésen ő szólalt felt, s ugyanazokat a követeléseket mondta el, amelyeket Károlyi Mihály Budapesten. A földmíves pártnak is ő lett az alelnöke, ám 1919 januárban ez a terület csehszlovák megszállás alá kerül. Döntenie kellett, hogy mi lesz vele, átmegy, hátrahagyva az otthonát, vagy marad.

Felismerte, hogy ahhoz, hogy a helyi magyar közösség megmaradjon, helyben kell mindenkinek dolgozni. Szent-Iványi a Gömör-Kishonti Gazdaegyesület elnökeként is tevékenykedett, példás gazda volt, neki köszönhetően ez volt akkor a legsikeresebb egyesület. Arra törekedett, hogy gazdaságilag is megerősítse ezt a közösséget.

Szilárd elvek, erős nemzeti elkötelezettség

Az elvei megtartása mellett a helyzet változásaira is tudott reagálni. A magyar ellenzék vezéralakja lett, 1920-ban letartóztatják, államellenességgel vádolják. Majd éles hangú beszédben mondja el, hogy nem tehetnek mást, mint hogy elfogadják a jelenlegi helyzetet. A merev ellenzékiség viszont azt jelentette, hogy a magyarok mindenből kimaradnak, s elszegényednek. Akkor azt kezdte hangoztatni, hogy amennyiben a kormány bizonyos kedvezményeket ad, hajlandóak együttműködni. Nem volt ilyen egyszerű, de reálpolitikus volt.

Felismerte a sajtó jelentőségét. Úgy vélte, hasznos, ha egy olyan sajtóterméket adnak ki, amelyre mindenki oda fog figyelni. Így született meg a Prágai Magyar Hírlap, amelybe vezércikkeket írt, de a szépirodalom is helyet kapott benne. (A Fórum Intézet honlapján elérhetőek 1922-től a megszűntéig.)

A bátkaiak is jelen voltak (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az 1930-as évektől kezdve visszavonult a politikától. A Magyar Nemzeti Pártnak Rimaszombat és Komárom volt a központja, a húszas években Rimaszombat felülkerekedett, fontos bázissá vált. A harmincas években elkezdődött a nyugatra tolódás, s előtérbe került Jaross Andor. Budapesten Bethlen István lemondott, s az új vezetésnek olyan emberek kellettek, akik nem annyira önjáróak. Szent-Ivány Józsefet nem lehetett Budapestről könnyen mozgatni. Agilisebb politikusokra volt szükségük.

1936-ban, amikor a két nagy párt egyesült, kiszorult a politikából. 1941-ben hirtelen szanatóriumba került. Viszonylag fiatalon, 58 évesen tört derékba a karrierje. „Így viszont nem vett részt abban, amiben sok képviselőtársa besározódott” – jegyezte meg Simon Attila.

Hagyatéka sajnos nem maradt fenn, a bejei kastélyt teljesen kifosztották. Családja fia révén Ausztráliába került. Simon Attila elárulta, hogy folyamatban van a két világháború közötti időszak feldolgozása, s több jeles felvidéki magyar politikus életútja is kutatókra vár.
„Nagyon jó lenne, ha Gömörben is egyre többen megismernék. Nagyon sok köze volt Rimaszombathoz, tevékenységének egy része ide köti, megérdemelne egy emléktáblát. Fontos, hogy az emlékét megörökítsük, s megmutassuk, a gömöri ember mire volt képes. Hiszen ahogyan a rimaszombati könyvbemutatónkat is meghirdettük, akkoriban valóban egy gömöri ember irányította Szlovákia belpolitikáját” – zárta a beszélgetést Simon Attila.