Két évvel ezelőtt, amikor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártam, szakadt az eső, fújt a Duna-parti szél, az idei jubileumi huszonötödiken viszont hétágra sütött a nap, s bizony, bőven harminc felett járt a hőmérő higanyszála. Egy viszont közös volt, mindkét alkalommal még a csilláron is lógtak az érdeklődők.
Sokan, sokszor elmondták már, válságban van a könyvkiadás, még nagyobb válságban az olvasás. A Millenárison ennek a jele sem látszik a négy nap alatt, szinte mozdulni sem lehet az állandósult tömegben, s egy-egy várva várt dedikáló előtt több száz méteres sorok álltak. A szervezők minden évben díszvendéget is hívnak, amíg két éve Szlovákia volt az egyik vendég, tavaly a török Nobel-díjas Orhan Pamuk, az idén a választás Szerbiára és a német-osztrák irodalom ügyeletes sztárjára, Daniel Kehlmannra esett, akinek a legújabb regényeit frissiben a Magvető Könyvkiadó jelentette meg. Kehlmann új regényének hőse Tyll, az értelmes bolond, s mivel a regény eredeti megjelenése egybeesett Donald Trump győzelmével, egyértelműnek tűnt a párhuzam. Kehlmann erre mindössze annyit válaszolt, hogy Trump kétségkívül egy rettenetes idióta, ellenben Tyll (vagyis Thyl Ulenspiegel) sokkal intelligensebb, élénkebb és finomabb figura.
Szerbia évek óta közeledik az Európai Unió felé, s a szerb irodalom aktuális jelesei mellett nem feledkeztek meg a vajdasági magyar irodalomról sem, amely egyfajta hidat jelent Trianon óta a Balkán és Európa között. Az idén is bemutatkoztak az elsőkötetes szerzők, Magyarországot Csutak Gabi, addig Szlovákiát a losonci Jakub Juhás képviselte, akinek tavaly megjelent „álútirajza” bekerült az Anasoft litera döntőjébe is. Juhás a könyvfesztiválra fordítójával, az érsekújvári Pénzes Tímeával érkezett, aki két hosszabb részletet fordított le a kötetből, de mint elmondta, ha akad kiadó, szívesen megbirkózik az egész kötettel.
Szerbia és Kehlmann mellett az idei fesztiválnak is megvoltak a maga aktuális sztárjai, akik előtt hosszú sorok kígyóztak, s a lelkes olvasók kitartóan vártak arra, hogy begyűjtsenek egy-egy dedikációt. Ilyen volt például az örökifjú Koncz Zsuzsa, aki a Corvina gondozásában, Zöldi Gergely értő összeállításában megjelent albumát dedikálta, amely 450 kép és sosem hallott történetek segítségével lapozza fel az énekesnő gazdag életútját, de sorok állnak Bereményi Géza, Vámos Miklós, Csukás István, Nádas Péter előtt is, s ahogy a „régiek” közül Örkény István is hallatlan népszerűségnek örvend a mai napig, a most újra kiadott Egyperces novellák a négy nap egyik legnagyobb sikere.
S hogy kell-e a jó könyvnek reklám? Bizony kell, a kiadók többsége mindent megtesz azért, hogy portékáját eladja. Sajnos, ez alól itt is kivételt képeznek a felvidéki kiadók, a szlovákiai magyar termékeket bemutató pult előtt alig van ember (nem véletlenül mondja Szomolai Tibor, hogy magad uram, ha szolgád nincs), s ez még a ma már csak Pesten létező Kalligramra is igaz. Amikor arra járunk, épp Péterffy Gergely, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének az elnöke menti a menthetőt, s javítja a kiadó meghibásodott kártyaterminálját, a régebbi kiadványok nagy-nagy kedvezménnyel kaphatók, de így is viszonylag szerény az érdeklődés. Kár, mert a kiadó az utóbbi években számos izgalmas könyvvel gazdagította a magyar irodalmat, a könyvfesztivál szenzációja lehetett volna Zoltán Gábor Orgia című, a Szálasi-korszak borzalmait feldolgozó, két éve megjelent döbbenetes regényének a folytatása, a Szomszéd, de bizony a hivatalos dedikálás alatt alig találkozunk érdeklődővel.
Április 22. a Föld napja, Csender Levente erdélyi származású József Attila-díjas író, akit Felvidéken is jól ismernek, az eseményre figyelmeztetve zöld tollal dedikál, de a gyereksarokban sem feledkeznek meg bolygónk sanyarú helyzetéről, a jó válaszok egy-egy ajándékkönyvet érnek a legifjabbak között. Mivel több száz író vár az olvasójára, természetesen nem mindenki találja meg a számítását, van stand, ahol ketten-hárman hallgatják a bemutatkozó beszélgetéseket, de szép számmal akad, ahol be sem férnek az érdeklődők a terembe. Ilyen a Scolar Kiadó bemutatkozó estje is, ahol Száraz György Miklós és a gömöri gyökerekkel rendelkező Ferdinandy György új könyvei kerülnek terítékre. Előbbi a kiadó állandó szerzője, az utóbbi 83 évesen most mutatkozik be a kiadónál. Ferdinandy, az egyetlen trópusi magyar író – mutatja be őt az ezúttal is extravagáns beszélgetőpartner, Karafiáth Orsolya, s ez az állítása most tényleg helytálló, a Vadnyugati origó című kötet ugyanis a szerző Puerto Ricóban született írásait gyűjtötte csokorba. „Lehettem volna francia, de spanyol író is, ám rájöttem, hogy nem lehet minden évben nyelvet váltani” – mondja Ferdinandy, aki miután megkapta a St. Exupéry-díjat, vadnyugati magányában inkább a libatömésről olvasott szakkönyveket, csakhogy visszatérhessen az anyanyelvéhez. Ezen a beszélgetésen találkozunk Imrecze Évával, a rimaszombati Tompa Könyvesbolt vezetőjével is, aki négy nap óta rója a fesztivál egyes helyszíneit. „Már nem érzem a lábam, de azért sok mindent láttam, s lesz miből válogatnom, hogy ellássam újdonságokkal a boltot” – mondja, s erről másnap meg is győződhetünk a rimaszombati boltban.
Amíg a vasárnap délutáni forgatagban a bestselleríró Pierce Brown-ra hosszú sorban kígyózó tömeg kíváncsi, az egyik szabadtéri sarokban magányosan üldögél Közép-Európa egyik legismertebb tudója-tudósa, Kiss Gy. Csaba. „Most jelent meg Lengyelországban egy tanulmányom Gömörről, amelyet nagyon szeretek, s ahol nagyon sokat jártam” – mondja, miután dedikálja az egyik kötetét –, „nem fordítaná le magyarra?”, – kérdezi, s lám, a morbid kérdés visszatérit Közép-Európába. Még egy gyors séta a hömpölygő tömegben, a kínai és az iráni stand (mert ilyen is van) már üresen tátong, de a tömeg csak jön és jön folyamatosan. Még egy hónap, s a Millenáris után a Vörösmarty téren az Ünnepi Könyvhét várja a könyvek rajongóit.
