Közlekedési táblákkal és mobil fémakadályokkal igyekeznek átjárhatatlanná tenni a magyaroknak a két ország településeit összekötő bekötőutakat az osztrák falvak. Meglehet, mire végleg eltűnik az eddig is csak jelképes államhatár, a korábbi vasfüggöny helyén irigységből szőtt sűrű háló állja útját a schengeni szabadságnak.

A magyar polgármesterek szerint a sógorok ezzel a lépéssel túlmentek minden határon, beleszámítva azt a korszakot is, amikor kuporgatott schillingjeikkel magyar bevásárlóturisták milliói dúsgazdaggá tettek százezreket Ausztriában, mégis tolvaj nemzet tagjaiként bántak velük.

Miközben a december 21-i határnyitásra készülve a magyar oldalon bontják a rossz emlékű államhatár kellékeit, osztrák települések adminisztratív és fizikai akadályok telepítésére készülnek. A határbontás megismételhetetlen történelmi eseménye lassan két világ és két világnézet harcává terebélyesedik. Míg a magyar emberek azt szeretnék, ha az államhatár valóban korlátozás nélkül válna átjárhatóvá, addig például a szomszédos Fertőmeggyes (Mörbisch) néhány befolyásos vendéglőse és a falu első embere egyáltalán nem lelkesedik a határ megnyitásáért. Úgy érzik, minden okuk megvan az óvatosságra, mert veszteség éri őket, ha a vendégeik ezután szabadon átjöhetnek költeni a magyar oldalra. Fertőrákos polgármestere egyáltalán nem tartja viccesnek ezt a logikát.

“Ez nem egyszerűen féltékenység, hanem rosszindulatú irigység, s ez jóval súlyosabb kategória” – ad magyarázatot a különös jelenségre Palkovics János. Sajnos csak most tudja meg a szélesebb közvélemény, hogy ez korábban sem volt másként a magyar–osztrák határon. Amikor például a két ország közti kerékpárút megnyílt, a leghevesebben az osztrák turizmusból élő vállalkozások tiltakoztak. Azóta persze kiderült, nincs semmi gond a szabadsággal, sőt a magyar turistáknak köszönhetően a vendéglősök bukszája is vastagodott.

A polgármester szerint a sógorok hivatalosan a határnyitás utáni nagy átmenő forgalomtól tartanak, de ettől nem kellene félniük. Akik a bekötő utakat használják, azoknak kilencven százalékuk dolgozni megy.
“Az út a magyar oldalon egészen a határig teherautó kivételével jól járható, ezért is érthetetlen: ha egyszer van kiépített átkelőnk, miért ne használhassuk járműközlekedésre?” – méltatlankodik Palkovics, sértőnek tartva, hogy Fertőmeggyes polgármestere még azon az ünnepségen sem akar megjelenni, amelyet a magyar házelnök jelenlétében tartanak a határnyitáskor.

Harka az egyik ritka kivétel a környék harminc, többnyire lezárással fenyegetett új-régi “határátkelője” közül, mert megkezdődött a párbeszéd a túloldallal. Papp Attila polgármester ennek ellenére szomorú, hisz a legtöbb osztrák faluban mégiscsak adminisztratív intézkedéssel, KRESZ-táblákkal igyekeznek elejét venni a szabad mozgásnak.

Zsira első embere szerint is elkeserítő, mire képes a kapzsiság. A gazdasági előny pedig a sógoroknak annyit jelent, hogy kizárólag osztrák gazdák előtt nyílna meg a határ, ők traktorjaikkal ezután is átjöhetnének Magyarországra földet művelni. Dorogi Árpád különösen azt tartja sértőnek, hogy az osztrák gazdák eddig sem adtak munkát magyaroknak, és sohasem adóztak nálunk, most mégis képmutató módon saját üzleti hasznukat féltik a magyarok szabadságától.

Ostoba helyzet, hiszen “miközben a locsmándi (lutzmansburgi) termálfürdő kútja mindössze ötven méterre van az államhatártól, vagyis a termálvízért alánk fúrtak a kedves szomszédok, és a közös vízbázisra építettek gyógyfürdőt, aközben fanyalognak, hogy a fürdő vendégei esetleg magyar szolgáltatásokat is igénybe vennének a jövőben – méltatlankodik a polgármester. – Persze a felszínen jó a két falu kapcsolata, az iskolák együttműködnek, az osztrákok nyelvi tábort szerveznek a gyerekeknek, a tűzoltók viszonya is jó, de azokban az ügyekben, amelyekről úgy érzik, hogy sérti az üzleti érdekeiket, a most tapasztalható magatartás jellemző rájuk” – folytatja Dorogi Árpád, egy újabb lehetséges feszültségforrásra figyelmeztetve.

Az újabb konfliktushelyzet forrása a magyar oldalon felépült osztrák golfpálya lehet. A területet Zsirától bérlik, de az osztrákok most azt tervezik, hogy az általuk kiépített utat kizárólag ők használhassák, a magyarok közlekedését pedig megtiltanák.

A polgármester álláspontja ez ügyben is egyértelmű: “Ez nem fog menni. Semmiképp sem hagyjuk, hogy Magyarországból kiszakítsanak egy darabot, bennünket pedig elzavarjanak erről az útról.

A legszomorúbb a Sopron környékén kialakult helyzetben, hogy nemcsak közlekedési táblákkal korlátoznák a szabad átjárást az osztrák falvak, hanem lecsavarozható fémakadályokkal is, vagyis fizikailag gátolva a mozgást.

Magyar Hírlap, Varjú Frigyes