A felvidéki magyar politikus, Esterházy János halálának évfordulóján, március 9-én a budapesti Szép utcai emléktáblánál emlékeztek meg a magyarországi és a felvidéki társadalmi szervezetek a jeles felvidéki hitvallóról a Rákóczi Szövetség szervezésében.
A 2008-as évben is több százan tették tiszteletüket a csehszlovákiai magyarok apostolának szentelt emléktáblánál. A megemlékezést Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke nyitotta meg, majd Németh Zsolt és Lezsák Sándor mondott beszédet.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról szólt, hogy mindenképp a megegyezést kell keresni a magyar és a szlovák politikai elit tagjai között, ahogy azt Esterházy János is szerette volna.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszédében fontosnak nevezte a magyar és szlovák püspökök között aláírt megbékélési nyilatkozatot, ám a február 14-ei, a felvidéki magyar katolikusokat szétválasztó egyházmegyei felosztás következtében kialakult helyzet megoldásának szükségességére hívta fel a figyelmet.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról szólt, hogy mindenképp a megegyezést kell keresni a magyar és a szlovák politikai elit tagjai között, ahogy azt Esterházy János is szerette volna.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke beszédében fontosnak nevezte a magyar és szlovák püspökök között aláírt megbékélési nyilatkozatot, ám a február 14-ei, a felvidéki magyar katolikusokat szétválasztó egyházmegyei felosztás következtében kialakult helyzet megoldásának szükségességére hívta fel a figyelmet.
A jelenlvők tisztelettel adóztak Stelczer Elemér, az Esterházy Emlékbizottság néhai elnöke emléke előtt, aki idén január 5-én elhunyt.
A Szép utcai emléktáblát közel harminc szervezet képviselője koszorúzta meg. A koszorúzásnál közreműködött, Jónás Csaba előadóművész, a révkomáromi Marianum egyházi iskola gyermekkórusa Stubendek István vezetésével, és a pozsonypüspöki Árpád-házi Szent Erzsébet Cserkészcsapat.
Az Esterházy-ünnepség a Magyarok Házában folytatódott, ahol a megjelenteket házigazdaként Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke üdvözölte.
A Himnusz eléneklése után gazdag kultúrműsor keretében értékelték az Esterházy-emlékév eseményeit és átadták az Esterházy-emlékérmeket. Idén két felvidéki katolikus szervezet, a Pázmaneum Polgári Társulás és a Remény hetilap szerkesztősége kapta ezt a rangos elismerést.
A Szép utcai emléktáblát közel harminc szervezet képviselője koszorúzta meg. A koszorúzásnál közreműködött, Jónás Csaba előadóművész, a révkomáromi Marianum egyházi iskola gyermekkórusa Stubendek István vezetésével, és a pozsonypüspöki Árpád-házi Szent Erzsébet Cserkészcsapat.
Az Esterházy-ünnepség a Magyarok Házában folytatódott, ahol a megjelenteket házigazdaként Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke üdvözölte.
A Himnusz eléneklése után gazdag kultúrműsor keretében értékelték az Esterházy-emlékév eseményeit és átadták az Esterházy-emlékérmeket. Idén két felvidéki katolikus szervezet, a Pázmaneum Polgári Társulás és a Remény hetilap szerkesztősége kapta ezt a rangos elismerést.
A Rákóczi Szövetség mellett működő Esterházy Emlékbizottság több felvidéki szervezetnek és magánszemélynek is munkájuk elismerése jeléül oklevelet és plakettet adományozott. Az ünnepség keretében személyesen Hrubík Béla és Pogány Erzsébet, Hyvnar Anna, Siposhegyi Péter, Boráros Imre vették át az elismerést.
Hrubík Béla, a Csemadok elnöke a 2007-ben Felvidéken lezajlott megemlékezésekről nyújtott áttekintést, míg Molnár Imre a magyarországi eseményekről és a sajnálatos hiányosságokról is beszélt. Fájdalmasnak nevezte, hogy még számtalan felvidéki középiskola nem emlékezett meg méltóképpen Esterházy Jánosról, ugyanúgy mint a nyitrai magyar kar és a komáromi magyar egyetem hallgatói sem. Mindketten a gondviselés ajándékának nevezték, hogy éppen 2007-ben sikerült a prágai Motoly-temetőben Esterházy hamvanak nyomára bukkannni, sok évtizedes keresés után. Ugyanilyen jelentőségűek Esterházy Méria feljegyzéseinek +Kegyelem életfogytig” címmel történt közreadása.
Duray Miklós, az MKP stratégiai tanácsának elnöke az Esterházy-emlékplakett első díjazottját, a Pázmaneum Polgári Társulást méltatta laudációjában. Méltatásában kiemelte, hogy a 2005-ben alakult polgári társulás rövid idő alatt a felvidéki magyar katolikusok egyik meghatározó szervezetévé vált. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a Pázmaneum az „egyén-közösség-jövő” hármas jelszava mentén fejti ki sokszínű tevékenységét. Pázmány Péter bíboros példájának követése mellett kiemelte azon papok helytállását, aki a kommunista időkben sem váltak besúgóvá. Szólt a sürgető feladatokról is a felvidéki magyar katolikusok jövőbeli megmaradásának szempontjából. „A Pázmaneum Társulás a mi kicsi közösségünkben egy új fénypont. Az elhagyatottak szellemi és lelki ápolásának a kikötője, hogy akik elhagyatottságban élnek, ne legyenek hitehagyottak, ne váljanak a sajátjaikkal szembeforduló janicsárokká.” – fejezte be laudációját az MKP ügyvezető alelnöke.
Az Esterházy-emlékplakettet Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől, Martényi Árpádtól és Molnár Imrétől a Pázmaneum képviseletében annak elnöke, Karaffa János valamint az elnökség tagjai: Farkas Zsolt és Karaffa Attila vették át. A Pázmaneum elnöke köszönő beszédében kihangsúlyozta, hogy munkájukat mindig Esterházy János üzenetének fényében szeretnék végezni, aki nem hallgatott, amikor a keresztény és magyar értékek veszélyben forogtak. Végezetül az Esterházy-emlékévre összeállított ima elimádkozásával mondott könyörgést a mártír Esterházyért.
A második kitüntetettet Bugár Béla, az MKP egykori elnöke méltatta. A Koller Gyula pápai prelátus által alapított Remény szerkesztőség jelentőségéről és a kezdetekről beszélt, amikor a szlovák egyházi hatóságokkal is meg kellett küzdeni, hogy kiadhassák a szlovákiai magyar hívek számára a katolikus periodikumot. Az Esterházy-emlékérmet a szerkesztőség jelenlevő tagjai vették át, és az alapító Koller Gyula atya mondott köszönetet, aki Esterházy sorstársa is volt, 15 felvidéki magyar pappal együtt börtönben sínylődött a jogfosztottság idején, ugyanakkor amikor Esterházy Jánost is fogva tartották.
Hrubík Béla, a Csemadok elnöke a 2007-ben Felvidéken lezajlott megemlékezésekről nyújtott áttekintést, míg Molnár Imre a magyarországi eseményekről és a sajnálatos hiányosságokról is beszélt. Fájdalmasnak nevezte, hogy még számtalan felvidéki középiskola nem emlékezett meg méltóképpen Esterházy Jánosról, ugyanúgy mint a nyitrai magyar kar és a komáromi magyar egyetem hallgatói sem. Mindketten a gondviselés ajándékának nevezték, hogy éppen 2007-ben sikerült a prágai Motoly-temetőben Esterházy hamvanak nyomára bukkannni, sok évtizedes keresés után. Ugyanilyen jelentőségűek Esterházy Méria feljegyzéseinek +Kegyelem életfogytig” címmel történt közreadása.
Duray Miklós, az MKP stratégiai tanácsának elnöke az Esterházy-emlékplakett első díjazottját, a Pázmaneum Polgári Társulást méltatta laudációjában. Méltatásában kiemelte, hogy a 2005-ben alakult polgári társulás rövid idő alatt a felvidéki magyar katolikusok egyik meghatározó szervezetévé vált. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a Pázmaneum az „egyén-közösség-jövő” hármas jelszava mentén fejti ki sokszínű tevékenységét. Pázmány Péter bíboros példájának követése mellett kiemelte azon papok helytállását, aki a kommunista időkben sem váltak besúgóvá. Szólt a sürgető feladatokról is a felvidéki magyar katolikusok jövőbeli megmaradásának szempontjából. „A Pázmaneum Társulás a mi kicsi közösségünkben egy új fénypont. Az elhagyatottak szellemi és lelki ápolásának a kikötője, hogy akik elhagyatottságban élnek, ne legyenek hitehagyottak, ne váljanak a sajátjaikkal szembeforduló janicsárokká.” – fejezte be laudációját az MKP ügyvezető alelnöke.
Az Esterházy-emlékplakettet Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől, Martényi Árpádtól és Molnár Imrétől a Pázmaneum képviseletében annak elnöke, Karaffa János valamint az elnökség tagjai: Farkas Zsolt és Karaffa Attila vették át. A Pázmaneum elnöke köszönő beszédében kihangsúlyozta, hogy munkájukat mindig Esterházy János üzenetének fényében szeretnék végezni, aki nem hallgatott, amikor a keresztény és magyar értékek veszélyben forogtak. Végezetül az Esterházy-emlékévre összeállított ima elimádkozásával mondott könyörgést a mártír Esterházyért.
A második kitüntetettet Bugár Béla, az MKP egykori elnöke méltatta. A Koller Gyula pápai prelátus által alapított Remény szerkesztőség jelentőségéről és a kezdetekről beszélt, amikor a szlovák egyházi hatóságokkal is meg kellett küzdeni, hogy kiadhassák a szlovákiai magyar hívek számára a katolikus periodikumot. Az Esterházy-emlékérmet a szerkesztőség jelenlevő tagjai vették át, és az alapító Koller Gyula atya mondott köszönetet, aki Esterházy sorstársa is volt, 15 felvidéki magyar pappal együtt börtönben sínylődött a jogfosztottság idején, ugyanakkor amikor Esterházy Jánost is fogva tartották.
Az ünnepséget Jónás Csaba művész és Stubendek István vezetésével a Marianum egyházi iskola gyermekkórusa tették meghittebbé. Részlet hangzott el Boráros Imre színművész előadásában, Siposhegyi Péternek a “Hantjával sem takar” című, az Esterházy-emlékév tiszteletére íródott monodrámából.
Az Esterházy Emlékbizottság elnöke, Martényi Árpád záróbeszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek az Esterházy-emlékév méltó megszervezésében és lebonyolításában. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.
Pázmaneum Sajtószolgálat, Felvidék Ma
