Tomanová miniszter asszony javaslata alapján hamarosan törvénymódosításra kerülhet sor, abból a célból, hogy valamennyire szépítsenek a pedagógusok bérezéséről kialakult képen. Tomanová szerint az iskolaigazgatók dönthetnék el, hogy melyik pedagógus érdemel nagyobb fizetést attól, mint amekkora a fizetési bértábla alapján neki jár – kezdi bevezetőjét Pavol Baboš, aki jegyzetét így folytatja: A régi, berögzült előírásoktól való eltérés mindenképpen jó lépésnek számít, ugyanakkor kétélű fegyver is egyben…
Az mindenképpen igaz, hogy a teljesítmény szerinti bérezés jóval igazságosabb mint a ledolgozott évek alapján történő fizetési besorolás. A 21. században legalábbis teljesen természetes kellene, hogy legyen. Az oktatásügy területén azonban létezik egy alapkérdés – miként lehet objektíven megítélni és összehasonlítani a pedagógusok teljesítményét? Az iskolaigazgatók ugyanis nem mindig ismerik összes beosztottjukat és nem is hospitálnak mindig az órákon. Nem lehet hagyatkozni a tanulók által kitöltött kérdőívekre sem. Márpedig miként lehet összehasonlítani a testnevelés szakos és a kémia szakos pedagógus teljesítményét? Így aztán könnyen előfordulhat, hogy az igazgatók – a konfliktusokat elkerülendő – másfajta kritériumok alapján fogják a pénzt odaítélni.
Másrészről az is igaz, hogy a bértáblázat összegeinek emelése sem lehetséges, mivel az államnak nincs rá kerete, ráadásul a koalíciós pártok vezetőinek legutóbbi kijelentései is arra engednek következtetni, hogy a pedagógusok nem a Fico-kormány szíve csücske.
Persze, egyszerű szemlesütéssel a problémák nem oldódnak meg, éppen ellenkezőleg – csak növekednek. Már most szó van bizonyos iskolák szeptemberi sztrájkjáról, elsősorban Nyugat-Szlovákiában. Nincs mit ezen csodálkozni, hiszen egy kezdő tanító vagy tanár ugyanazt a bért kapja Stropkovban mint Pozsonyban, viszont az utóbbinak jóval nagyobbak a létfenntartáshoz szükséges költségei. És éppen ez az elégedetlenség egyik forrása.
Az teljesen világos, hogy sem Mikolaj, sem pedig Fico a hivatali idejükből hátralévő két év alatt nem fogják tudni megoldani az oktatásügy valamennyi problémáját. Másrészről viszont a pedagógusok a kormányzat részéről megérdemelnék a korrekt párbeszédet és a korrekt lépéseket helyzetük javítására. Egy szép virágcsokor márciusban, a pedagógusnapon és egy szép beszéd szeptemberben ugyanis nem elég ahhoz, hogy javuljon a helyzetük. Nem beszélve a lakosság azon generációjáról, akikre az iskolapadok még csak most várnak.
Pavol Baboš, Pravda
