A pénteki napra többen is készülődtek. Elsősorban a dunaszerdahelyi és nagyszombati focisták, majd a csapatok szurkolói és a rend büszke őrei. Hogy milyen sikerrel tették mindezt?
Péntek van a csallóközi kisvárosban. A reggeli napkelte fénye már bejárja a házak oldalát és munkába igyekszik a város apraja-nagyja. Sokan újságot vesznek, hogy elolvassák mi történt a nagyvilágban. A férfiak különösen a sport rovatot böngészik, vajon mit írnak a DAC-ról? Szalagcímen olvashatóak a média eltúlzott hírei. Több ezres nagyszombati szurkolókról szónokolnak és hadiállapotokról. A város felett helikopter köröz, Kezdődik. Mindenki tudja, hogy ma nagy rangadó lesz. A munkából igyekszenek hazafelé a dolgozók, hogy még hat óra előtt a stadionba legyenek.
Délután a mérkőzés előtt egy órával sötét felhők tornyosulnak az égen, elered az eső majd nyomasztott hőség követi. A stadionba vezető utak lezárva a gépkocsik elől és az aréna főbejárata előtt vízágyú, lovasrendőrök, beöltözött csuklyás rohamrendőrök. Mintha Budapesten lennénk az októberi tüntetések idején.
A stadion már tele van hat óra előtt, a vendégek is elfoglalták helyüket a számukra kijelölt szektorban. A dobok és éljenző ritmusok közepette kerül sor a nagyszombati vendégszurkolók első magánakciójára. Eőször is egy hatalmas kettőskeresztet feszítenek ki a fejük felé és ezzel szeretnék tudatni a stadion 4500 fős magyar szurkolóival, hogy „Na Slovensku, po slovensky!”
Bevonulnak a csapatok kisfocistákkal egyetemben, akik mint a BL mérkőzéseken szépen egyenmezben vonulnak fel a nagyokkal és a kezüket fogják. Luftballonok ereszkednek a levegőbe és elkezdődik a harc. A harc a győzelemért!
Ismerkednek a fiúk egymással. A pályán is és a lelátókon is. Folyik az adok-kapok mindkét oldalon. De egyszercsak valami furcsa dolog történik. A több száz rendőr és rendező között befut egy – nevezzük huligánnak – szurkoló, aki gyorsan átszeli a pályát és elindul ahhoz a tribünhöz, ahol a magyar zászlók és feliratok lengnek. Megfogja az egyiket és leszakítja. teszi ezt 5000 ember szeme láttára és közel 200 rendőr előtt. Nosza elkezd vele szaladni vissza. Pár rendező, akik megpróbálnak utána futni kudarcot vallanak. De nem úgy az egyik dunaszerdahelyi szurkoló, aki átugorva a kerítést a tolvaj után szalad. Jó kondiban van és utoléri még ad neki egy taslit megszerzi az ereklyét. Büszkén hozza vissza a tribünhöz felmutatva a megtépázott zászlót majd üdvrivalgás és taps tör ki a stadiont betöltő DAC tábor között. Visszamászik és békésen továbbszurkol. A nézősereg nemzeti hősé avatja. Megérdemli!
Ezalatt a játékosok a pályán néztek mint a filmekben, talán azt hitték egy FREE TIBET-es pólós fiú akarja magát megmutatni és kész. Esélyt adtak neki.
A bíró az öltözőbe küldi a csapatokat majd 10 perc után visszatérnek az arénába és folytatódhat a meccs. Közben a robotzsarus szerelésben tündöklő rendőrök a dunaszerdahelyi szurkolókhoz érkeznek. Hogy miért? Fene tudja, talán egy kis magyarverést szeretnének produkálni. Mindez alatt a nagyszombati szurkolók biztonságban nézhetik a rendőrök felvonulását a számukra ősi ellenségként kikiálltott dunaszerdahelyiek előtt.
Majd jön a parancs, nem is ide kell állni fiúk, hanem a mieink elé. Na fene, felsorakoznak a robotzsaruk és egy ideig a piros-fekete klub hívei elé állnak, majd megunják és elmennek arrébb, hogy tudják nézni a meccset.
A mérkőzésről is írnék, de azt már megtették a hírügynökségek. De summa summárum, jó volt! Kezdetben idegeskedtem a sok kihagyott zicceren, de aztán 3:0-nál megnyugodtam. Szép volt fiúk!
Három a magyar igazság és be is tartották a hazaiak! Csak így tovább!!!
A labdarúgómérkőzésre kilátogató szurkolónak az volt az érzése, hogy minimum egy magyar-szlovák válogatott mérkőzésre érkezik. A komoly rendőri intézkedés – ami sokszor kudarcba fulladt – a stadionba tóduló szurkolók hada és a jegy ára is erre engedett következtetni. 
