A Magyarok Világszövetsége kongresszusán felszólalt Mihályi Molnár László is, aki gyorsjelentésben adott számot a felvidéki magyarok helyzetéről, és ismertette egy nyílt levél tartalmát, amelyet Szlovákia vezetőihez intézett:
Már vége volt az első világháborúnak, melyet a vagyonukat és hatalmukat gyarapítani szándékozók szítottak, s ehhez szét kellett zúzniuk, le kellett rombolniuk azokat a közösségeket, melyek még őrizték a Mértéket, a Rendet, a Hitet és az Evangéliumot. Tudták, hogy Európában a magyar nemzet az egyik legnehezebb falat számukra. Ez a nép, mely három évezrede meghatározója Eurázsia szívritmusának, és a szkítákkal, sumerekkel, médekkel, etruszkokkal, hunokkal, türkökkel és avarokkal is rokon, ez a nép nem adja el szabadságát. Kiszabadult a török igából is, bár közben német járom alá is kényszerült, de szabadságharcos fiai (Rákóczi és Kossuth katonái) nem tűrtek meg zsarnok idegent maguk fölött. Miközben a magát műveltnek nevező Nyugat barbár módon rontott rá a keresztény hagyományokra és a népek nemzeti kincsesházára, hogy átadják a hatalmat a bankok és uzsorakamatok szennyében meggazdagodott pénzügyi arisztokráciának, addig Magyarországon a magyar nemesi réteg önmaga készült átalakítani és működtetni a rendszert. Ezért kellett kivéreztetni az első világháborúban: hogy leigázhassák, feldarabolhassák, kisemmizhessék és megalázzák. Területét nagyhatalmi összeesküvés által szétosztották az elmúlt öt-hatszáz évben vendégként bebocsátott és a vendégjoggal visszaélő népségek között. Oláhok, tótok, ruszinok, rácok, bunyevácok marcangolták hazánk testét, elrabolva földjeink kétharmadát. És elkezdődött a rombolás, a fosztogatás, az őslakos magyarság meghurcolása, elüldözése, megszégyenítése, történelmi emlékeinek sárba tiprása, az emlékezők elhallgattatása.
Nemzetünk tagjainak millióit igyekeztek idegen nyelve, idegen szokásokra, idegen kultúrára szoktatni, csábítani, kényszeríteni. Erőszakkal, zsarolással, csalással és hazugságokkal próbáltak mihamarább befolyást nyerni a magyarok lelke felett. Százezrek buktak el ebben a küzdelemben, hódoltak be az elnyomó soviniszta hatalomnak, mely előbb a fasizmus, majd 1945 után a kommunizmus képében pöffeszkedett, de akkor is, mint most, egy istentagadó, liberális pénzügyi maffia eszköze volt csupán. Ez a maffia azért szítja az indulatokat saját maga ellen, hogy az antiszemitizmus megfékezésének ürügyével megszerezhesse a teljes világuralmat. Pénzügyi befolyásával uralja a fegyverkereskedelmet, s ezzel a hadseregeket és kormányokat is. Kezében tartva a tömegtájékoztatás stratégiai bázisait (tévék, rádiók, reklám,közvéleménykutatás, újságok) szabályozni tudják a hitükből, hagyományaikból kiforgatott és a napi megélhetési gondok szintjére degradált néptömegek indulatait is. Lázadásokat, háborúkat tudnak elindítani s megfékezni.
1920-ban a győztesnek nyilvánított nagyhatalmak úgy rajzolták meg Magyarország térképét (holott Magyarország az osztrák uralom alá rendelve volt részese az első világháborúnak), hogy elvették területének kétharmadát. Románia többet kapott (110 ezer négyzetkilométert,) mint a maradék ország területe lett (95 ezer), és kb. 5 millió magyar nemzetiségű polgárt vettek el tőle szülőföldjükkel együtt. Csehszlovákiában a csehek után a német nemzetrész kb. 3,5 millió volt második helyen a 2 millónál kevesebb szlovákság mellett, ezért úgy állították be, hogy a cseh és szlovák egy nemzet, csak nyelvjárási különbségű.. A magyar nemzetrész l millió volt, a mai Szlovákia területén élők közt több mint egyharmadnyi részt alkotott, (jelenleg csak 9,5 %) . És akkor még fél milliónyi volt a rutén nemzet száma.
A második világháború előtt Szlovákia önállósult, de a magyar többségű területét egyezményileg átadta Magyarországnak (ez kb 10 ezer négyzetkilométer, ahol 90% fölötti volt a magyarok aránya).
Az önálló Szlovákia az elsők közt csatlakozott Hitlerhez, Németország oldalán vett részt a szovjetekkel közösen kirobbantott második világháborúban, csatlakozott Lengyelország megtámadásához, és az elsők közt vitette el gyújtőtáborba területéről a zsidókat , Németországnak fizetett az elszállításért. A zsidók elleni törtvényt csak az Egyesült Magyar Párt elnöke (gr. Esterházy János nem szavazta meg a Szlovák Állam parlamentjében), 1945-ben mégis őt vitették szovjet fogságba, majd távollétében koncepciós perben, hamis vádak alapján halálra ítélték, és a magyarok megfélemlítése céljából akarták kivégezni, de hazahozatala után nemzetközi nyomásra életfogytigra módosították, és egy börtönben halt meg kegyetlen viszonyok közepette. Hamvait csak néhány hónapja adták ki Schwarzenberg cseh külügyminiszter közbenjárására. A prágai börtönben rejtegették. Még a holttestétől is féltek. Esterházy rehabilitálását a szlovák hatóságok megakadályozzák, ennek felvetését is elutasítják a hivatalos körök,vagyis védelmezik a jogtalanság időszakát.
Szlovákia Hitler oldalán vesztes állam volt, de mégis győztes lett azáltal, hogy újra szövetséget kötött Csehországgal, melyet győztesnek tekintenek, így még a hadikártérítésből is részesülhetett, melyre Magyarországot kötelezték, mely ország a német megszállás után szovjet megszállás alá került. (ezt személyesen Sztálinnak, a XX. század egyik legnagyobb tömeggyilkos redszer vezetőjének köszönhették, aki nem titkolta, hogy a szláv bolsevik érdekeket mindenek elé helyezi).
A hivatalos szlovák történetírás védelmezi azt az álláspontot, hogy mindez a világháború utáni igazságos rendezés eredménye, azzal együtt, hogy Csehszlovákia szabad kezet kapott a németek és magyarok eltávolítására . Kb. 3 millió németet deportáltak, közülük átszállítás közben kb. 50 ezer főt a Sumava mocsaraiba géppuskáztak (teljes szlovák együttműködéssel). A magyarokat egyrészt a németek helyére hurcolták kényszemunkára a műveletlenül marad földekre rabszolgának, majd Magyarországra toloncoltak tízezreket. Nemzetközi nyomásra úgynevezett lakosságcserét kényszerítettek ki: a Magyarországon élő szlovákok helyére. Magyarországról az önként jelentkezők költözhethettek, Szlovákiában viszon erőszakkal jelölték ki az áttelepülőket: azokat a magyarokat, akik nagyobb birtokkal, földdel, házzal rendelkeztek, illetve az értelmiséget, főleg tanítókat.
Ezeket az intézkedéseket Benes elnök rendeletei (Benesi dekrétumok) alapján tették meg, holott Benes nem lehetett legitim elnök. 1938-ban önként lemondott, a helyébe lépő új elnököt (Hácha) Svájcból üdvözölte), közben a háború alatti időben megbízatása amúgy is lejárt. Nem volt parlamenti felhatalmazása ezekre a fasiszta jellegű dekrétumokra, de mégis törvényként kezelték azokat, és a szlovák parlament az elmúlt évben ÉRINTHETETLENNÉ nyilvánította ezeket. (néhány rendelkezés a zsidó törvények átirata volt németre és magyarra !). Ezek a vagyonelkobzások a főleg magyar nemzetiséget tömörítő református egyházat is sújtották, de kárpótlást, a többi egyházzal ellentétben, nem kapnak. Többezer ember vesztette el vagyonát, házát, s került akarata és beleegyezése nélkül más területre, országba. 1945-től 1949-ig magyar nemzetiség hivatalosan nem létezett, a magyar nyelvhasználat tilos volt a hivatalos érintkezésben és nyilvánosan is. Sem magyar nyelvű oktatás sem vallási szertartás nem lehetett magyar nyelven. A magyar történelmi emlékek, táblák, műemlékek, feliratok többségét megsemmisítették vagy eltávolították. ill, szétrombolták. A könyvtárak magyar anyagát bezúzták. A magyar egyesületek tulajdonát elvették, mai nepig vissza nem kaphatják. Megakadályoznak minden kárpótlási kísérletet.
Ezután ugyan megengedtek némi jogokat a kommunista párt hű embereinek irányítása és terrorja alatt. 1950-ben a magyarok alig negyed része merte megvallani nemzetiségét (vannak, akik ma sem merik vállalni az akkori brutalitás miatt). Egy rendszeres és módszeres elnyomás részeként nem engedélyezték a magyar őslakos területeken a magyar települések nevének használatát, a magyar földrajzi nevek használatát, a magyar keresztnevek hivatalos bejegyzését. Szlovákokat telepítettek a színmagyar területekre, a hivatalokban betiltották a magyar nyelvet, a két világháború közti 750 magyar iskola helyett már alig 250 maradt. Szennyező ipari létesítményeket telepítettek államilag a magyar vidékekre, ahol ezekhez nem vagy alig képeztek magyar szakembereket, ezért a közép és felső vezetés az északi trerületekről érkezett. 40 év alatt 10 – 20 km-rel hozták délebbre a magyar-szlovák nyelvhatárt. A háború előtt magyar többségű Kassán jelenleg csak 4 % magyar él. A mostani kormány újra megkezdte a nemzeti soviniszta programját: a magyar iskolák helyzetét anyagilag és adminisztratív úton is lehetetlen helyzetbe kívánják hozni. A magyar kulturális rendezvények alig kapnak támogatást A kulturális költségvetés 1 %-át sem, a lakosság 10%-a részére. A közszolgálati televízió napi kb 40 órás adásából csak 10 perc jut a magyar közösségnek, holott a koncesszionális illetéket egyformán fizetik. Hosszú idő után, még az előző kormány ideje alatt engedélyt adtak egy magyar egyetem alapításához (Szlovákiában 22 van), de ennek működését pl. az akreditáció terén és anyagi téren is hátráltatják. Lehetetlenné teszik a magyar intézmények működését, és tiltják az autonómia kérdésének felvetését is.
A kormány egyik pártja nyíltan magyarokat gyalázó kijelentésekkel érvel a közvélemény előtt minden következmény nélkül.
Mindezt azért teszik, hogy kilátástalannak tűnjön a fiatalok előtt a magyar identitás megtartása.
Gyalázzák a magyar oktatást, hogy a magyar szülők ne ezt válasszák.
Gyalázzák a magyar történelmet, hogy a magyarok önbecsülését megtörjék, és a magyarokat megszégyenítsék. Újabban az oktatási törvényben teszik egyre kiszolgltatottabbá a magyar nyelvű iskolákat, hogy ezzel tovább bomlasszák azt, amit 88 éven át nem tudtak eltiporni.
Hatóságilag leplezik a magyar emberek elleni erőszakot (Malina Hedvig ügy).
Megakadályozzák Esterházy rehabilitálását, mert el kellene ismerniük, hogy a magyarok megfélemlítése céljából, hazug vádak alapján, barbár gyűlölettől szítva ítélték el.
Nem engedélyezik az autonómia meghirdetését, mert az megállítaná a szisztematikus etnikai tisztogatást.
A szlovákiai magyarok legnagyobb vétke, hogy nem lettek szlovákká, mert megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, keresztény hitüket (85 % vallja magát katolikusnak, reformátusnak vagy görögkatolikusnak a magyar nemzetiségűek közt), vagyis nem hódoltak be az államhatalom erőszakos és burkolt manipulációjának. Illeteve a demográfiai fejlődésből hiányzik 1 millió, vagyis ennyi gyarapítja most főleg ateista liberális és szocialista fertőzöttségben a szlovákok statisztikai arányát. Sajnos ez a tisztulás ára a 88 éves keresztút után.
A szlovákiai magyarokat az indián rezervátumok szintjére kívánják süllyeszteni, ahol az őslakosok csak folklorisztikai érdekességként jelenhetnének meg. !!!
Amikor nyílt levéllel fordultunk Szlovákia vezetőihez és népéhez, mely levelet több százan írtak alá (sajnálatos módon az MKP parlamenti képviselői nem csatlakoztak, ezzel lemondtak arról, hogy a jövőben támogassuk őket), erre lényegében a szlovák közvélemény nem reagált, illetve reagálása hallgatás volt, viszont a miniszterelnök a legutóbbi megnyilatkozásaiban arra uszítja koalciós partnerét (hogy ő maga tiszta maradhasson), hogy nyugodtan folytassa magyarellenes programját, Szlovákia magyar többségű területeinek nyelvi, kulturális és gazdasági bekebelezését , leigázását és a magyarok megfélemlítését. Hallgatólagosan pártfogásába veszi a Szlovák Nemzeti Párt vezetőinek magyargyűlölettel és hazugságokkal telített nyilatkozatait. Ennek a pártnak a képviselője irányítja az oktatásügyet, ahol a magyar iskolák elszlovákosítása, illetve a magyar iskolák és magyar oktatásügy lejáratása, tönkretétele és lehetetlen helyzetbe hozása talán fontosabb, mint a szlovák iskolák színvonalának emelése. Ez az a helyzet, amikor valaki nem az érdemeivel akar kiemelkedni, hanem úgy, hogy maga körül másokat letapos!
Mellékelem a levelet, melyet a Magyarok Világszövetsége, annak elnöke is támogatott aláírásával:
Nyílt levél a Szlovák Köztársaság polgáraihoz és vezetőihez !
Tisztelt Polgárok !
Alulírott szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgárok aggodalommal szemléljük az elmúlt hetek eseményeit, melyek arra intenek, hogy őrizzük a békességet ebben a térségben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hallgatólagosan el kell fogadnunk minden ellenünk irányuló rágalmat és támadást. Reméljük, hogy azok a diktatúrák már nem térhetnek vissza ide, amelyek az állami szintre emelt terrorral, félelemkeltéssel teremtettek látszólagos békét, rendet, nyugalmat, holott valójában a rettegés fojtotta el a szót, a szabad véleményt, az igazságot. Hazugságokra nem lehet jövőt építeni, erőszakkal nem lehet emberibb viszonyokat kialakítani és egyenlőség nélkül nem lehet demokráciáról beszélni. A XXI. század Európájának kulturált magatartásra van igénye.
Amikor a rendszerváltást követően lehetőség kínálkozott a háború utáni igazságtalanságok jóvátételére vagy enyhítésére, akkor sokan csak a kommunista diktatúra jogtalanságainak következményeit kívánták felszámolni. Kevesen akartak emlékezni arra, hogy Szlovákia is kiszolgáltatott helyzetben került a fasiszta nagyhatalmi önzés csapdájába a háború alatt, és csak a kommunista sztálini manipulációnak köszönhette, hogy a háború után a győztesek oldalán jegyezték be, mint a megújuló csehszlovák állam részét. Beneš elnök – akiről azóta kiderült, hogy a szovjet KGB ügynöke volt, s feladatul kapta, hogy 1948-ban játssza át a hatalmat a kommunistáknak – nem csupán a magyarokat és németek, hanem a szlovákokat is gyűlölte. A magyaroknak és németeknek pedig a zsidók korábbi sorsát szánta. Ez a gyűlölet fogalmazódott meg a háború utáni törvény erejű rendeleteiben, dekrétumaiban. Ellenséggé bélyegzett minden magyar és német nemzetiségű vagy származású embert, aki nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, hogy fegyveresen harcolt a fasiszták ellen. Így váltak ellenséggé még azok a német és magyar nemzetiségű gyerekek is, akik a háború alatt még nem is éltek, nem beszélve az asszonyokról és az öregekről. A dekrétumok következményei többnyire börtönbüntetésben, kényszermunkára hurcolásban, vagyonelkobzásban, erőszakos Csehországba vagy Magyarországra deportálásban realizálódtak. Vagyis bűnössé nyilvánítottak az országban közel 4 millió polgárt csupán származásuk , nemzetiségük avagy anyanyelvük miatt. Ezek levéltárakban dokumentált tagadhatatlan tények. Ezeket nem lehet semmisé tenni azzal, hogy elhallgatjuk vagy meghamisítjuk. Beneš tetteinek és az akkori gyűlöletből fakadó megtorlásoknak a védelmezése nem méltó korunk Európájához. Mert a következmények máig eleven sebként fájnak nem csupán az akkor meghurcoltak, hanem gyermekeik és örököseik lelkében és emlékezetében is. Ezért kívánt az MKP a megbékélés útját felajánlva, enyhítést keresni erre az elfertőzött, és hatvan éve gennyesedő sebre. Az orvosi szaknyelv a seb kitisztítását javasolja, de ha ezt elmulasztják, akkor az nagyon súlyos következményekkel járhat ebben a térségben.
Az Európai Unióban csak a nagykorúan és éretten együttműködni tudó, egymás iránt érzékeny, egymás értékeit tisztelni tudó népeknek van felemelkedése. A Kárpát-medencében már sokszor kihasználták az „oszd meg és uralkodj” politikája szellemében az itt élő népek egymás ellen uszítását azért, hogy idegen érdekeket érvényesítsenek. Ha ez most is sikerül, akkor mind a szlovák mind a magyar nemzet elvesztheti önálló kibontakozásának esélyeit.
Ezért fordulunk Önökhöz, hogy ne a gyűlölet vezérelje indulataikat, hanem a megértés, és próbálják így megfontolni az itt ezerszáz éve szülőföldjén élő nép sorsát, érzéseit és kéréseit.
—
Ideje már, hogy felnyíljon a világ szeme, megelégelje ezt a manipulációt, amihez elsősorban Közép-Európában kell helyreállítani a kozmikus időt, vagyis ki kell szabadítani a fizikai és szellemi rabságából az 1920-ban túszul ejtett magyarságot. Miközben elvakult és félművelt szerb, orosz, román, szlovák és cseh politikusok jajgatnak a koszovói szerbek sorsa miatt, természetesen sötéten elfeledkeznek arról, hogy ők maguk milyen lopott holmi miatt aggódnak valójában. Az orosz birodalomban a cári idők óta népek tucatjait tartják gyarmati sorban, s ha azok pisszenni is mernek valamiféle önrendelkezés jogáért, akkor a világ legnagyobb hadseregét mozgósítják ellenük. Csecsenek, cseremiszek, karjalai finnek, szibériai néptömegek, kirgizek, türkök milliói sínylődnek kiszolgáltatottan orosz fennhatóság alatt. Most érthető meg, hogy már az 1920-as években miért volt oly sürgető az utódállamokban a magyarok arányszámának megváltoztatása, idegenek betelepítése a magyar vidékekre, a magyar iskolák felszámolása, ortodox templomok építése Erdélyben, a magyar intézmények bezárása, a történelemkönyvek hazug átírása, a magyar helységnevek eltüntetése, feliratok leszedése, szobrok ledöntése…
Hogy amikor netán a nagyhatalmak mégis megengednék az önrendelkezési jogot, akkor legalább papíron ne legyenek itt a magyarok többségben, ahol az előző évezredekben talán még átutazóban sem jártak a most basáskodó népek elődei ! Mert ne feledjük: akkor is (Trianonban) a nagyhatalmakon múlott, hogy hol lesz a határ, akkor most mit ugrálnak a fosztogatók, hogy most is a nagyhatalmak döntik el Székelyföld, a Felvidék és Vajdaság magyarságának önrendelkezését ! Ehhez persze nekünk sem szabad csendben maradnunk ! És ennek be kell következnie. Ezt már tudják a kormányok felelős emberei, csak rúgnak még néhányat, mint a leszúrt disznó az ólajtóba. Most már az Unión belül ez még csak nem is határrendezési kérdés, hanem csupán regionális átszerveződésre vár. 1920-ban sokkal kegyetlenebb, sokkal durvább, sokkal nagyobb tömeget érintett Magyarország feldarabolása a mostani Koszovó ügyéhez képest. Koszovóban csupán 7 % szerb él. Magyarországtól 5 millió magyart süllyesztettek gyarmati sorba, területének mindössze egyharmadát hagyták meg, Elorozták ásványi kincseinek nagyobb részét, elvágták vasúti és közúti csomópontjaitól, vidéki kulturális bázisaitól fosztották meg (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka, Ungvár.). Románia nagyobb területet kapott, mint ami megmaradt Magyarországnak !!! A színmagyar ősi Székelyföldön még ma sem akarják engedélyezni az önmegnevező magyar feliratot. Az iskolákban , a nehezen kiharcolt magyar tannyelvű iskolákban hatalmi beavatkozásokkal rontják az ott tanulók esélyeit (magasabb óraszám, több érettségi tantárgy stb.)
Az utódállamok, melyeket Kis Antant névvel is illettek, mivel az antant hatalmaktól kapták ajándékba országukat mindenféle néphatalmi akarat nélkül, összefogtak a magyar nemzet megfojtására: gazdaságilag elszigetelték, régi gazdasági kapcsolataitól elvágták. Ezért ezek az államok felelősek azért, hogy egyedül Mussolini Olaszországa majd Németország nyújtott csak gazdasági segítséget, mielőtt teljesen kivérzett volna, mint egy cserbenhagyásos gázolás áldozata. Ezt a helyzetet nem Magyarország és nem Horthy Miklós kormányzó választotta, hanem szomszédai és a győztes nagyhatalmak kényszerítették rá. A második világháború után mégis ugyanúgy meghurcolták, mint korábban, amihez a szláv nagyhatalmi gőg, a orosz kommunista barbarizmus is hozzájárult. Persze a világ többi nagyhatalmának elnéző mosolya mellett, akiket ezért joggal megillet a cinkosság vádja. És éppen hatvan éve a KGB ügynöke, bizonyos Edvard Beneš átjátszotta Csehszlovákiában is a hatalmat az orosz kommunizmus kiszolgálóiknak, akik az internacionalizmus nevében próbálták beolvasztani a magyarságot a nagy szláv tengerbe. De előtte éppen ezért kapott szabad kezet a magyarok és a németek felett, csak azt sajnálta, hogy nem engedték meg neki a haláltáborok felállítását…
Nagy veszteségekkel járt, de nem pusztultunk bele. Igaz, hogy nem vagyunk legalább kétmillióan, mint a demográfiai folyamatok törvényei szerint lennünk kellene, mert a deportáltak hiányzanak, az asszimiláltak pedig a másik nemzet számát gyarapították statisztikában, de nem erkölcsi tartásban. A salak kihullott, a szemét lemorzsolódott (ezért oly alacsony a megszállt területen a szocialista és liberális szimpatizánsok aránya!). És az sem ritka jelenség, hogy sokan beleszerettek túsztartóikba, és már annyira lojálisak irántuk, hogy nemzeti érdekeink elé képesek helyezni ezt a torzult lélekállapotból fakadó érzést…
Maradtunk félmillióan a Felvidéken.
Mihályi Molnár László
