A szlovák kormányfő többször tanújelét adta már, hogy annak idején érdekelte a történelem, a leckét pedig jól megtanulta. Igaz, a történészeket időnként magára haragítja, ez azonban a legkevésbé sem bántja. Ha csak teheti, mindenütt elmondja hallgatóságának, amit el kell mondania, amit tőle várnak. Így volt ez az elmúlt napokban is, az 1944-es antifasiszta felkelés kapcsán.
A polgári ellenállók és a kommunista baloldal összefogásáról beszélt a szlovák kormányfő a szlovák nemzeti felkelés évfordulója alkalmából, amit sok történész szerecsenmosdatásnak tart, különösen, hogy Robert Fico Gustáv Husákot is az antifasiszta nemzeti ellenállás kulcsfigurájának nevezte. „ Nem fogjuk kitörölni történelmünkből Husákot vagy Dubčekot, hanem a tetteik alapján ítéljük meg őket” – fogalmazott, és történelmi jártasságát fitogtatva még azt állította: Husákot az 50-es években a felkelésben betöltött szerepe miatt zárták börtönbe. Igaz, 1968 után követett el hibákat, de emberségesebben kellene őt megítélni, mert ma is érvényes, hogy senki nem tévedhetetlen, a jelenlegi politikai elit sem, ám az egyoldalúság sehová nem vezet. A Vtáčnik hegy alatti Lehotán pedig kormányfőnk azt kifogásolta: a mai fiatalok gyakran úgy néznek a partizánokra, mint cserkészekre, akik – romantikából — az erdőben laknak, odúkban éltek. „Meg kell magyarázni nekik, hogy a partizánok is olyan mítikus alakok, mint Jánošík és csapata, és a hozzátartozóik szabadságáért harcoltak.” Fico szerint ideje a figyelmet ráirányítani az eszmékre, amelyeknek köszönhetően Szlovákia nem mint a fasiszta Németország csatlósa került ki a háborúból, hanem mint a demokratikus emberi értékek képviselője. Robert Fico szerint ezért is lehet a szlovákság modern történelme paradox módon a győzelmes bukások története. Az első szlovák felkelés, az 1848-asban ugyanúgy legyőzték a szlovákokat, mint az 1944-esben, ezek mégis győzelemmel felérő vereségek voltak. Hisz mind a két felkelésben megmutatta a nemzet, milyen óriási erkölcsi erővel bír – mondta. Főleg, ha összefog és egyezségre jut, mint 1943 karácsonyán, Pozsonyban, ahol szerződés született a szlovák polgári és baloldal közt a közös felkelésről. Szerinte így Pozsony a bölcsője a szlovák nemzeti felkelésnek is.
Akkor is, ha a történészek másként tudják.

Pátria,gy