A Tudományos Akadémia intézetei és egyetemi kutatók közös munkája, amellett, hogy felvázolja, mi várhat ránk az elkövetkező 22 évben, egyféle útmutatást is nyújt a kormányzatnak, a politikának és a civil társadalomnak egyaránt.
Felhívja a figyelmet arra, hogy a szlovák gazdaságot nyitottsága, a külföldi tőke erős jelenléte miatt a globális és integrációs folyamatok jelentősen befolyásolják, de mindennek nem lehetünk csupán passzív szemlélői. A helyzetet rontja, hogy az Európai Unión belül az innovációs teljesítmény szintje Szlovákiában a legalacsonyabbak közé tartozik, ráadásul ez tovább csökken. Ezzel rendkívül veszélyeztetjük a fenntartható fejlődést, miközben a fő stratégiai feladat a társadalom tudás alapú szociális modellje felé való irányultság lenne. Javulni kellene az életszínvonalnak és egyre inkább megközelítenie a nyugati szintet. Bonyolítja az előrehaladást a nyugdíjrendszer megoldatlansága, az első pillér egyre növekvő deficitje, hiszen a lakosság elöregedőben van, 2030-ig megduplázódik a nyugdíjasok száma. A nyugdíjkorhatár kitolása tehát reálissá válik. Ahogy az is, hogy a munkaerőhiány csökkentésére Unión kívüli vendégmunkásokat alkalmazzunk. Az elöregedés az egészségügyre is fokozottabb terheket ró, így az egész rendszer átalakításra szorul. Aligha lesz elkerülhető a páciens anyagi hozzájárulása a kezelésekhez. A politikai stabilitás megőrzéséhez az Unión belüli pozitív viszonyok és a tartósan fenntartható gazdasági valamint ökológiai fejlődés mellett szükség van a korrupció visszaszorítására, de a nemzetiségi kérdés megfelelő kezelésére is. Figyelembe kell hát venni a kisebbségi jog terén bekövetkező fejlődést is.
Felvidék Ma, Pátria, k,
