Füleken tegnap, 2008. október 6-án ünnepélyesen átadták az 1848-49-es Szabadságharc Füleki Résztvevőinek Emlékművét. Az emlékművet, melyet a Koháry Polgári Társulás állított, Csáky Pál, az MKP országos elnöke leplezte le. Az ünnepség alatt a Felvidéki Lovas Bandérium állt díszőrséget.
A fülekiek saját honvédeiken kívül emlékeztek a szabadságharc pozsonyi mártírjaira és az aradi vértanúkra is. Ünnepi beszédet mondott Erdős Vince, az emlékmű felállításának ötletgazdája
és Csáky Pál, az MKP országos elnöke. Az emlékmű felállításához szükséges pénzeszközöket részben pályázatok (Illyés Közalapítvány, Szülőföld Alap) útján, részben közadakozásból biztosította a Koháry Polgári Társulás.
Estefán László a Koháry Polgári Társulás elnöke köszönetet mondott mindenkinek, aki adományával vagy részvételével a kivitelezésben segítette az emlékmű létrejöttét. Csáky Pál ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarság megmaradásának feltétele az, hogy magyarságunkat felvállaljuk, vállalni tudjuk. A kegyelet és a megemlékezés koszorúit Csáky Pál az MKP országos elnöksége nevében, Csúsz Péter az MKP Losonci Járási Elnökség nevében helyezték el a frissen leleplezett és a ferences rendi atya által megszentelt emlékműn. Az emlékművet megkoszorúzták: az MKP Füleki Helyi Szervezete, a CSEMADOK Füleki Alapszervezete, a Koháry Polgári Társulás és a Felvidéki Lovas Bandérium képviselői.
Erdős Vince ünnepi beszéde:
Tisztelt Elnök úr! Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Emlékező Füleki Gyülekezet!
Amikor 2004. március 15-én a füleki városi temetőben az ott levő két honvédsír koszorúzási ünnepségén felolvastam a Jozef Drenko által 1993-ban összegyűjtött füleki honvédek névsorát azon reményemnek adtam hangot, hogy egyszer majd egy emlékmű őrzi meg nevüket az utókor számára. Ekkor még az ötlet megvalósítása nagyon távolinak tűnt. Ma 2008. október 6-án, pedig itt állunk a Szabadságharc Füleki Résztvevőinek Emlékoszlopa előtt és emlékezünk a 160 évvel ezelőtti eseményekre, emlékezünk azokra a fülekiekre akik, 160 évvel ezelőtt ott harcoltak a pákozdi csatában, akik védték a pozsonyi hidat, a lipótvári erődítményt.
Engedjék meg, hogy a korabeli közigazgatási jelentések, rendeletek és jegyző-könyvek alapján felidézzem a 160 évvel ezelőtti őszi eseményeket Nógrádban:
– 1848 szeptemberében a Nógrád Megyei Választmány megállapította, hogy sikerült
létrehozni a tisztek nélkül 1100 főt számláló Önkéntes Nógrádi Nemzetőr Sereget.
Fegyverzetük 304 db szuronyos lőfegyverből, 100 db vadászfegyverből és 400 db kaszából állt. A Nógrádi Nemzetőr Sereg tagjai a pákozdi csatában estek át a tűzkeresztségen.
A pákozdi csata sem méreteit, sem a veszteségeket tekintve nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé, következményei azonban a magyar függetlenségi harc továbbélése szempontjából felbecsülhetetlenek. A győzelem jelentős katonai következményein
túl erkölcsi hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé, a magyar hadsereg hangulatára hatott lelkesítően.
– 1848 októberében az Országos Honvédelmi Bizottmány a következő felhívást intézte Nógrád Megye lakosságához: „Valamennyi önkéntes a losonci és a füleki járásból puskával, karddal, vasvillával vagy kaszával felfegyverkezve pár napi élelemmel ellátva jelentkezzenek Balassagyarmaton.” A Nógrádi Önkéntes Nemzetőr Sereget
kiegészítve a Balassagyarmaton gyülekező további önkéntesekkel Lipótvár felé vezényelték.
A lipótvári erődítmény védelmét 1528 várvédő látta el és 5000 fős császári ostrom-sereggel szemben kellett helytállniuk. A császári seregek két hetet szántak a vár bevételére. Az ostrom 14 helyett 44 napig tartott és a császári seregeknek csak további
segéderők bevetésével sikerült megadásra kényszeríteni a várőrséget. Lipótvár védelme, a várvédők erkölcsi ereje annyira felbosszantotta a császári seregek hadvezetését, hogy a szabadságharc bukása után a kivégzésekbe torkoló megtorló
intézkedések első áldozatai Mednyánszky László, honvéd őrnagy és Grúber Fülöp, tüzérszázados voltak, akik ellenezték Lipótvár feladását.
A pozsonyi Prímás palotában írta alá a császári csapatok főparancsnoka a vérbíróság ítéleteit, amelynek következtében végezték ki mind az aradi vértanúkat, mind a szabadságharc pozsonyi mártírjait, akiket Pozsonyban a Szamárhegyen végeztek ki és
kiknek sorában ott voltak Mednyánszky László és Grúber Fülöp honvédtisztek is.
Tisztelt Egybegyűltek!
Ma 2008. október 6-án, amikor összegyűltünk, hogy tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk azokra a fülekiekre akik, részt vettek a szabadságharc csatáiban emlékezzünk a szabadságharc Pozsonyban kivégzett mártírjaira is és a napra pontosan 159 évvel ezelőtt Aradon kivégzett aradi vértanúkra, hiszen ma a magyar nemzet valamennyi nemzetrésze emlékezik rájuk. 2001-től a magyar kormány rendelete alapján ez a nap nemzeti gyásznap.
Engedjék meg, hogy idézzem a pozsonyi születésű Aulich Lajos honvédtábornoknak Aradon a kivégzése előtt elhangzott utolsó mondatát:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. Én halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.“
E napon büszkén gondolunk a 160 évvel ezelőtti eseményekre. Azokra a szolgálatokra, melyet történelmünk neves és névtelen alakjai vittek végbe. „Adjatok egy jó szót ti századok” hangzott el többször Bozzay Pál honvédköltő versében. Mi a 21. század képviselői jó szót adni jöttünk ma ide. Általuk olyan hagyatéknak vagyunk a birtokában, melyet nemhogy szégyenleni nem kell, hanem büszkén kell, hogy hangoztassuk, hiszen megismerni saját történelmünket, keresni benne a pozitívumokat olyan forrás feltárása melyből erőt meríthetünk az élet megpróbáltatásainak leküzdéséhez a jelenben és a jövőben is.
Az 1848-49-es Szabadságharc füleki résztvevőinek és az Ő szolgálatuknak is köszönhető, hogy a 19. század végén olyan társadalmi és gazdasági változások valósultak meg, melyek hatására több mint 100 évvel ezelőtt létrejött, létrejöhetett Füleken a zománc-gyár mely hosszú évtizedeken keresztül biztosított megélhetést a fülekieknek.
Azok az elvek, amelyekért az 1848-49-es Szabadságharc füleki résztvevői is harcba szálltak a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elve az Európai Unió létrejöttének is alapelvei. Ma, amikor Szlovákia és Magyarország is tagja az Európai Uniónak nekünk a 21. század magyar közösségének az a küldetése, hogy jövőnket európai, országos, megyei és helyi szinten is úgy alakítsuk és befolyásoljuk, hogy érdekeink érvényesülésre jussanak. Ma az érdekérvényesítésünk alapeszköze a demokratikus választásokon való részvétel. Ha hűek akarunk maradni az 1848-49-es Szabadságharc örökségéhez, ha elismerjük, hogy a szabadságharcban résztvevő fülekiek szolgálata nem volt hiába való részt kell vennünk az európai, az országos és az önkormányzati választásokon, mert érdekeink érvényesítésére csak úgy lesz lehetőségünk, ha valamennyi szinten lesz méltó képviseletünk.
Amikor 2007-ben elkészítettem az emlékoszlop eszmei projektjét a Szabadságharc Füleki Résztvevőinek Emlékműve építésének eszmei alapjait a következőképpen fogalmaztam meg:
Az emlékmű felépítésével,
1. tiszteletünket fejezzük ki a szabadságharc áldozatainak, és kegyelettel emlékezünk rájuk,
2. tanúsítjuk a szabadságharc résztvevőinek eltökéltségét, a fejlődést gátló társadalmi és gazdasági viszonyok megváltoztatására,
3. elismerjük, hogy az 1848-49-es szabadságharc az európai történelmi örökség alapköve, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság megteremtésére tett igyekezet jelképe,
4. hangsúlyozzuk, hogy Fülek Város Közössége, demokratikus közösség és egy demokratikus közösségnek ki kell emelnie a szabadság, demokrácia, jogállamiság alapelveket.
Tisztelt Jelenlévők!
Engedjék meg, hogy röviden ismertessem hogyan lett az ötletből valóság. Az emlék-mű felépítésének gondolatát magáévá tette a Füleken hagyományőrző tevékenységet is kifejtő Koháry Polgári Társulás. A társulás vezetősége, Estefán László elnök és az egész tagság által maximálisan támogatva és segítve közösen láttunk hozzá a munkálatokhoz. Elkészült az emlékmű építészeti és eszmei projektje. Közösen pályáztunk az emlékjel hagyás céljából meghirdetett pályázatokon. Sikeres pályázatainknak valamint a társulás által meghirdetett közadakozásnak köszönhetően nagy részben sikerült biztosítani a szükséges pénzeszközöket. Részt vettünk a kivitelezési munkálatokban is. Anyag beszerzés, földmunkák, a szakmunkát végző szakemberek segítése saját erőből történt. Erőfeszítéseink eredményeképpen a mai nap leleplezhetjük és felszentelhetjük a Szabadságharc Füleki Résztvevőinek Emlékművét.
Az emlékoszlopon elhelyezett táblákra felvésettük annak a 44 füleki polgárnak a nevét, akik forrásaink szerint önkéntesként, besorozottként vagy szabadcsapatok tagjaként részt vettek az 1848-49-es Szabadságharcban.
A névsor összeállításához kiindulási alapul a bevezetőben említett Jozef Drenkonak a Fejezetek Fülek Történelméből című kiadványa szolgált melyben a szerző 23 nevet említ. Ez a névsor bővült további forrásból. Dr. Szomszéd András a Süvegemen Nemzetiszín Rózsa című, a Nógrád Megyei Balassi Bálint Könyvtár által 1998-ban megjelentetett, összeállítása alapján. Ez az összeállítás tartalmazza a levéltári 1848-as nemzetőr összeírásokat a történelmi Nógrád Megye egyes településein, az 1848-49-es honvédtoborzó és önkéntes összeírásokat, az 1849-es a harcokból hazatérő honvédek névsorát, a rokkantsági segélyért folyamodó honvédek és hozzátartozóik névsorát valamint a Nógrádi Honvédegylet tagnévsorát.
A felsorolt forrásokat felhasználva állítottuk össze az 1848-49-es Szabadságharc füleki részvevőinek 44 névből álló névsorát.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Befejezésül engedjék meg nekem, hogy idézzek a „Legyél te Március 15-e szónoka!“ című, 2008-ban meghirdetett, diákpályázat győztes munkájából melynek megírója Gléba Gergely, az Elektrotechnikai Szakközépiskola diákja, az Érsekújvári Rockszín-pad tagja.
„A mai ünnep, és így egyik ünnep sem arról szól, hogy letegyük koszorúinkat egy szobor tövébe, elmélázzunk a múlton, s halkan továbbmenjünk. Az ünnep, minden ünnep, egy jel, egy útjelző tábla, hogy tudjuk, melyik a helyes irány. Hogy figyelmeztessen arra, hogy milyen irányba mutatnak őseink cselekedetei. Egyik ünnep sem a múltról szól, az ünnep a jövő nemzedékének kell, hogy támpontot adjon.“
Mi pontosan ilyen útjelző szerepet szántunk, a leleplezésre és felszentelésre váró, az 1848 -49-es Szabadságharc füleki résztvevőinek emléket állító műnek.
Köszönöm a figyelmet!
Felvidék Ma, Erdős Márta
