Az E-folyóirat legújabb számában a magyarországi magyar, és a Szlovákiában használatos szlovák nyelvű középiskolai történelemtankönyvek összehasonlító jellegű bemutatására teszünk kísérletet.

Összehasonlító jellegét az adja, hogy nem kívánunk ítéletet mondani vagy véleményt nyilvánítani a felvetett kérdésekben; ehelyett az olvasói véleményalkotást úgy kívánjuk elősegíteni, hogy bemutatjuk, az adott kérdéskörről a szlovák mellett miként írnak a magyar középiskolai történelemtankönyvekben.

A Kollai István által jegyzett tanulmányban felfedezhetjük, hogy az államalapítás és az első világháború közt eltelt kilencszáz év eseménytörténete mindkét oldalon hasonló a 19. századig; a 19. században már mindkét fél a saját nemzetté válásának folyamatára koncentrál. De ez nem azt jelenti, hogy az együttélés „első nyolcszáz éve” azonos lenne szlovák és magyar olvasatban: komoly súlypontbeli különbségek és tartalmi szembenállások vannak.

Míg a szlovák narratíva a történelmi Felső-Magyarországra fókuszálva mutatja be ezeknek az évszázadoknak a történelmét, a magyar narratíva az egész országra fókuszál, a nemzetiségek „államalkotó” szerepe pedig marginális marad. Tartalmi szembenállásnak tekinthető az, hogy a szlovák narratíva már a 10. századtól kezdve tud a szlovák nemzetről, a magyar pedig inkább csak a középkor végétől. Nem szólva arról, hogy míg a Kárpát-medence nemzeti történelme magyar megközelítésben a 10. században kezdődik, addig szlovák megközelítésben már a 7. századtól.

A 19. századi történelem szlovák és magyar olvasatában még több a súlypontbeli különbség: a politikatörténet kapcsán mindkét oldal a saját nemzetté válására fókuszál. Emellett tartalmi szembenállásnak tekinthető az 1848-as szlovák katonai akciók fontosságának különböző megítélése.

A 20. század kapcsán a legegyértelműbb tartalmi szembenállásnak a két világháború közti Csehszlovákia, különböző megítélése tekinthető. Máshogy ítéli meg a két oldal a magyar revíziós aktivitást is.

Mindemellett azt is láthatjuk, hogy a történelem szlovák és magyar narratívája különböző fogalomkészlettel dolgozik. Nehéz elképzelni, hogy a szlovák és magyar történelmi narratíva egymástól eltérő pontjairól konstruktív vitát lehessen folytatni anélkül, hogy a másik fél által használt terminológia helyessége vagy helytelensége szóba ne kerüljön. Az pedig, hogy a történelmi nevek írásmódja is jelentősen eltér, már sok tekintetben nyelvpolitikai, emlékezetpolitikai problémának tekinthető.

Általános következtetések
Összességében azt lehet mondani, hogy ha egy olyan fiktív személy olvasná a tankönyveket, aki tud szlovákul és magyarul, de nem tud semmit a szlovákokról és a magyarokról, nem fog „rájönni” arra, hogy a Beneš-dekrétumok kérdése a szlovák-magyar kapcsolatokat ma is befolyásoló emlékezetpolitikai ügy.

Mindemellett láttuk azt is, hogy a történelem szlovák és magyar narratívája különböző fogalomkészlettel dolgozik. Nehéz elképzelni, hogy a szlovák és magyar történelmi narratíva egymástól eltérő pontjairól konstruktív vitát lehessen folytatni anélkül, hogy a másik fél által használt terminológia helyessége vagy helytelensége szóba ne kerüljön. Az pedig, hogy a történelmi nevek írásmódja is jelentősen eltér, már sok tekintetben nyelvpolitikai, emlékezetpolitikai problémának tekinthető.

A tanulmány zárásaképpen az olvasót figyelmeztetni kell arra: a középiskolai tankönyvek bemutatásával még nem feltétlenül kapunk átfogó képet a szlovák és magyar társadalom közgondolkodásáról. Hiszen nem mindenki jár középiskolába, ahol nem is feltétlenül ezekből a könyvekből tanítanak; a tankönyvi narratíva magyarázatában pedig komoly szerepe van a történelemtanárok személyes habitusának is. Az is egyértelmű, hogy a társadalom tagjai természetszerűleg nem csak a középiskolában szerzik történelemtudásukat. Mindezek miatt azt lehet mondani, hogy a történelemről való gondolkodás megismerésének csak egyik, de nem az egyetlen forrása lehet a történelemtankönyvek tartalomelemzése.

Általános következtetésekről tehát csak ezeknek a korlátozó tényezőknek a figyelembevételével beszélhetünk; illetve annak figyelembevételével, hogy egy ilyen összehasonlítás – módszertanilag bármennyire is – szubjektív elemeket is hordoz magában akár a résztémák kiemelésekor, akár a következtetések levonásakor.

Kollai István, Múlt-Kor