Pinte Attila, a DAC szlovákiai magyar labdarúgója nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. Az interjúból részleteket olvashatnak kedves olvasóink, amennyiben tovább lapoznak.

– Nem lehet egyszerű…
– Ha valakinek, nekem különösen nem az. Én tudom, hogy Szlovákiában milyen magyarnak lenni. Amikor a kezdés előtt szurkolóink elénekelték a Himnuszt, a sírás kerülgetett. Csodálatos, ugyanakkor leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Egy ilyen mérkőzést követően nehéz pozitívumokról beszélni, mégis megtenném. Húsz év után újra megtelt a dunaszerdahelyi stadion, többek között az anyaországból érkezett szurkolóknak köszönhetően. Hiába vannak rosszakaróink, az, hogy a magyarországi drukkerek mellénk álltak, csak erősebbé tesz bennünket! Mondom, sokan akarják a vesztünket, azt azonban senki és semmi nem akadályozhatta meg szombaton, hogy a szlovákiai magyarok és az otthoniak végleg egymásra találjanak.

– Nem tart a folytatástól? Bárhová mennek, célponttá válhatnak.
– Említettem már, én tisztában vagyok vele, milyen Szlovákiában magyarnak lenni. A Fradiban eltöltött két év meseszép emlék számomra, de azt sem feledem, hogy Magyarországon többen is a fejemhez vágták: az útleveled színe számít, nem az, hogy te minek vallod magad… Nem haragszom rájuk; remélem, akik ezt hangoztatták, a szombaton történtek után már kapiskálják, miről van szó. Persze ezzel a helyzettel nem nekik, hanem nekünk kell együtt élnünk – beletörődni természetesen nem lehet, de a pályán talán tehetünk ellene valamit.

Nemzeti Sport