Nemcsak a szombaton Királyhelmecen felvonult szélsőjobboldali Nemzeti Őrsereg tartotta fontosnak, hogy megemlékezzen a bécsi döntés 70. évfordulójáról. Tegnap a szlovák kormányhivatal tartott e történelmi eseményről konferenciát, politikusok és történészek részvételével.
Dušan Čaplovič kormányalelnök itt fogalmazta meg, hogy számára érthetetlen, miért dugja Gyurcsány Ferenc a homokba a fejét, amikor Magyarországon szélsőséges csoportok antiszemita jelzőkkel sértik családját. Európában senkinek nem lenne egy szava sem, ha keményen, kompromisszumok nélkül fellépne a szélsőséges csoportok ellen. Az elmérgesedett szlovák-magyar viszonyról, illetve a magyar szélsőséges csoport szlovákiai fellépéséről is véleményt mondott a kormányalelnök. Úgy véli, ez csak párbeszéddel oldható meg. „Számomra az egyetlen megoldás: tárgyalni a magyar féllel, és én a kollégámmal Kis Péter kancellária-miniszterrel folyamatosan kapcsolatban vagyok” – fogalmazott a kormány alelnöke, aki szerint ugyanígy kellene tennie másoknak is a magyar oldalon.
A bécsi döntés kapcsán Dušan Čaplovič megjegyezte, hogy azt mind a két ország saját szemszögéből értékeli. Magyarország számára a Trianoni szerződés alapján elcsatolt területek visszatérését, Szlovákia számára pedig a déli területek elvesztését jelentette. Az azonban, ahogy a magyar szélsőségesek meg akartak emlékezni a hetven évvel ezelőtt történtekről, megengedhetetlen. Nem tudom elképzelni, hogy szlovák állampolgárok Hlinka-gárdista ruhában magyar területre lépnének, az ugyanis európai botrány lenne – fogalmazott Čaplovič.
Vladimír Čečot belügyi államtitkár pedig azt hangsúlyozta, hogy Magyarország az 1947-es békeszerződésben kötelezte magát, hogy területén betilt minden fasiszta, félfasiszia és revizionista szervezetet.
Ugyanezt a gondolatmenetet folytatta Jozef Beňa, a Komensky Egyetem jogi karának professzora is. „A szerződés a ratifikációval – tehát amikor jóváhagyja a parlament és aláírja az államfő is, – a jogszabály a jogrend részévé válik és az kötelezi az államot. Ez a szerződés része a magyar jogrendnek”. Beňa azonban ennél is továbbment, amikor azt mondta, hogy most a szerződést garantáló nagyhatalmaknak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britaniának, Franciaországnak és a Szovjetunió utódállamának, Oroszországnak kellene figyelmeztetnie Magyarországot, hogy az 1947-es szerződés nem teszi lehetővé a szélsőséges csoportok tolerálását.
A Napi Krónika megkérdezte Simon Attila történészt, aki szintén részt vett a konferencián.
„A konferencia adhat bizonyos előrelépést. De nem voltak ott azok a történészek, akik a magyar álláspontot képviseltek volna. Maga a konferenca sem ismeretetett semmi új tudományos eredményt, hanem inkább egy egyfajta propagandára indult kifejtetni egy nagyon elfogult szlovák álláspontot. Nem szerencsés az, ha politikusok mondanak véleményt egy történelmi eseményről. Egy tudományos konferenciának az lenne a feladata, hogy történészek ismertessék a legújabb kutatásuk eredményét. Ne pedig olyan államtitkárok, politikusok tartsanak előadást, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi történt 1938-ban és tudományosnak álcázva tálalják saját politikai nézetüket. A tudományban ez elfogadhatatlan állásfoglalás. Nem akarom kommentálni azokat a nézeteket, amelyek elhangoztak a konferencián. A tudományos előadások színvonala sem ejtette meg a mércét. Ezek olyan nacionalizmusból táplálkozó nézetek, amelyekkel nekem, mint történésznek nem kell foglalkozni”.
Felvidék Ma, Pátria, mj, sk
