Szlovákia püspökei pásztorlevelet adtak ki Szentcsalád vasárnapjára. A család fontosságáról és annak megbecsüléséről szóló levelet kedves olvasóink is elolvashatják portálunkon.
A karácsonyi ünnepek kapcsán mindnyájan átéljük azt a különleges tapasztalatot, hogy az ünnepeket otthon, családunk körében akarjuk megünnepelni. Aki csak teheti, ezekben a napokban igyekszik otthon lenni. Mindenki, aki csak teheti Karácsonyra hazautazik a közeli vagy távolabbi helyekről, ahová tanulmányaik vagy munkájuk miatt kerültek. A Karácsony azonban nem csupán a családunk körében töltött béke és szeretet pillanatait jelenti. Örömteli találkozások is ezek a lelki családdal, az Egyház közösségével a szentmisék alkalmából a templomban. Nekünk, lelkipásztoroknak is a Karácsony egy alkalom, amikor szólhatunk főképpen hozzátok, akik különböző okok miatt hosszabb-rövidebb időre otthonotokon vagy hazátokon kívül tartózkodtok. Ezzel a levéllel szeretnénk legalább részben segítséget nyújtani nektek abban, hogy helyesen tudjátok feldolgozni azokat a helyzeteket, amelyekbe a közelebbi illetve távolabbi világban kerültök. Rá szeretnénk mutatni azokra a veszélyekre, amelyek fenyegetnek benneteket és aktív keresztény életre buzdítani benneteket hazátokon kívül is.
A házból, szülőfaluból vagy szülővárosból, sőt a hazából való távozásnak több oka is van. Gyakran a fiataloknak az a vágya rejlik mögötte, hogy világot lássanak – korunkban pedig erre csaknem korlátlan lehetőség nyílik. Mások a tanulás, vagy jobb életkörülmények miatt hagyják el otthonukat. S végül sokakat a munkalehetőség hiánya, a család anyagi bebiztosítása kényszerít külföldre távozni. Ahogy az ismeretlen környezetben térképet vagy iránytűt használunk, hogy el ne tévedjünk, az új élet- és munkakörülmények között az idegenben szilárd támpontokra van szükségünk. Elsősorban a hozzátok legközelebb állókkal való kapcsolatról van szó, főképpen az életetek párjával és a gyerekekkel. Aztán a Tízparancsolat és az Evangélium erkölcsi elveinek betartásáról, az Istennel és az Egyházzal való kapcsolatról.
Nem ritkán ugyanis megtörténik, hogy hazánkon kívül könnyen magával ránt a látszólagos szabadság tudata. Úgy gondoljuk, hogy az új környezetben, ahol senki sem ismer, könnyen megengedhetünk magunknak sok mindent, mindenhez alkalmazkodhatunk, elfeledhetjük kötelezettségeinket és kötelességeinket. Az így értelmezett szabadság következményeit ismerjük az evangéliumi tékozló ifjú történetéből… Azoknak az élettörténete, akik a munka vagy a szabadság után mentek külföldre azt mutatja, hogy azok álltak helyt, és azok tettek nagy dolgokat, akik az új körülmények között is megtartották élő hitüket, bekapcsolódtak az Egyház életébe, és nem feledkeztek meg rokonaikról és hazájukról.
Ebben a levélben néhány veszélyre szeretnénk felhívni figyelmeteket.
Elsősorban az „aranyláz” veszélyére. Arra az igyekezetre, hogy minél több pénzt keressünk minél hamarabb, eltekintve az egészségtől, az erkölcstől és a vasárnap megünneplésétől. Az így megkeresett pénz nem hoz szerencsét. Hány fiatal annak érdekében, hogy pénzt spóroljon, összeköltözik, fiúk és lányok, férfiak és nők; hányan dolgoznak vasárnap is a haszon miatt, és azokat a munkatársaikat is munkára kényszerítik, akik meg szeretnék ünnepelni a vasárnapot.
A következő veszély az erkölcstelenség, úgy amint a lányok és nők, ugyanúgy a férfiak esetében is. A másik ember iránti igazi szeretet csak olyan kapcsolatból fakad, amelyben helye van Istennek és az ő parancsainak. Ellenkező esetben az ember csupán használati tárgy lesz, amelyet előbb-utóbb eldobnak. Gondolnunk kell arra, hogy az új környezetben, az idegenben is felelősségteljes és erkölcsös életünkkel példamutatóak legyünk.
Európa néhány részéről olyan információink vannak, hogy ott a hazánkból érkezett nők abortuszt kérnek. Ha megtörténne, hogy egy erkölcsi botlás következtében gyermek fogant, ne tegyünk hozzá még egy bűnt és gonosztettet! Ne okozzunk botrányt és ne hozzuk rossz hírbe Szlovákia lakóságát és keresztényeit!
Gondoljunk arra, hogy felelősek vagyunk nem csak önmagunkért, hanem az esetleges gyermekért, a körülöttünk élő emberekért, az Egyházért és hazánkért is. Az igazi szabadság felelősségteljes. Hány férfi és nő tér vissza külföldi tartózkodásukból és röviddel azután elválnak. Megszűnt a házastársuk, családjuk iránti kötődésük, egoistákká váltak, és így a legközelebbieket, s végül önmagukat is szerencsétlenségbe sodorják. Ezzel nem akarunk rossz fényt vetni mindazokra, aki különböző okoknál fogva külföldre kényszerülnek menni. Szerencsére sok jellemes, becsületes és őszintén hívő férfi és nő van köztük. Azonban sajnos közismert az a tény, hogy sokan nem tudják feldolgozni az új helyzetet. Amellett, hogy rá szeretnénk mutatni a veszélyekre és a botlásokra, ugyanakkor meg szeretnénk mutatni azt az erőforrást is, amely segít megküzdeni a problémákkal, és buzdítani szeretnénk benneteket arra, hogy merítsetek belőle. Ez a forrás pedig Ő, akinek születését ezekben a napokban ünnepeljük. Az Isten Fia emberré lett a betlehemi Gyermek személyében, aki később azt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Mindenkit, főképpen a nehéz helyzetben lévőket hívja: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem. Mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek” (Mt 11,28-29).
Hol találhatjuk őt meg, honnan meríthetünk belőle erőt? Az őszinte imából, az Egyház közösségéből, főképpen az Eukarisztia ünnepléséből. A világ több városában, ahol hazánkból többen is élnek, anyanyelvünkön beszélő lelkipásztorok működnek, hogy lehetőség nyíljon saját nyelvünkön bekapcsolódni az istentiszteletekbe. Arra buzdítunk benneteket, hogy éljetek ezekkel a lehetőségekkel. Ezúton mondunk köszönetet azoknak a papoknak, akik a földieink között tevékenykednek, de azoknak is, akik katonáink között működnek a békefenntartó erőkben. Abban az esetben is, ha nincs lehetőségetek anyanyelvünkön hallgatni a szentmisét, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy minden vasárnap és ünnepnapon vegyetek részt a szentmisén. Hiszen az Egyházban mindenütt otthon vagyunk, mivel az Eukarisztia ünneplésével a Szentháromság egy Isten találkozik velünk, egy családba gyűjti övéit minden népből és nemzetből. Nagy segítség, ha más országok keresztényeivel is megismerkedhetünk, akiknek élete példakép lehet számunkra.
Végül arra buzdítunk benneteket, forduljatok bizalommal lelkiatyáitokhoz. Főleg azok, akik külföldre készülnek, beszéljenek papjukkal és fogadják meg tanácsait. Hasznos információkhoz juthatnak, főleg a lelki élet lehetőségeiről ott, ahová indulnak. Ugyanígy arra kérjük a papokat, lelkipásztorokat, vegyék figyelembe híveik nem egyszer nehéz életkörülményeit, érdeklődjenek irántuk akkor is, amikor külföldre mennek, és keressék annak módját, hogyan segíthetnek nekik a keresztény életvitelükben. Kedves paptestvéreink, legyetek készek híveitek szolgálatára főleg akkor, amikor visszatérnek hazájukba, találkozzatok velük, és adjatok nekik lehetőséget főleg a bűnbánat szentségére, hogy megérezzék a helyi egyház közösségének örömét és szépségét.
A Szentcsalád mai ünnepén szeretnénk kihangsúlyozni az emberi és keresztény szempontból egészséges család pótolhatatlan fontosságát. Ennek a célnak elérése érdekében a legfontosabb, hogy a család minél többet legyen együtt, főképpen a gyermekek növekedésének és nevelésének idején. Mindent meg kellene tenni azért, hogy az apák ne kényszerüljenek hosszabb időre elhagyni családjukat. Ha szükséges, hogy az egyik szülő külföldre menjen, vigye magával egész családját. Ebben példakép a Szentcsalád: a Gyermek megmentésének érdekében József Egyiptomba menekült. Isten parancsa így hangzott: „Vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba” (Mt 2,13).
Kedves Testvérek! Őszinte szívből kívánjuk, hogy a karácsonyi ünnepek közös ünneplése a családban és a plébánia közösségében mélyítse és szilárdítsa meg kölcsönös kapcsolataitokat és hiteteket, hogy mindenütt: otthon és a nagyvilágban is úgy éljetek, hogy ez Istennek és embernek tetsző legyen. Így is hozzájárulunk az emberi családok és Isten családjának gyarapításához, amely minden ember számára otthont jelent.
Szlovákia püspökei
Felvidék Ma
