Még mindig nem állt elő egyértelmű bizonyítékokkal a szlovák rendőrség a Dunaszerdahelyen történt rendőri beavatkozás kapcsán. November elseje óta húzódik a bizonyítékok bemutatása. Vajon meddig? Sok elemző szerint sosem láthatunk majd egyöntetű bizonyítékot a rendőrségtől, hogy megvédjék a mundér becsületét. Mert nem tudják!

A DAC-SLOVAN labdarúgó-mérkőzés első félidejének kb. a 17. percében a csuklyás kommandós egységek rohamot indítottak a mellettük szurkoló csallóközi és magyarországi drukkerekre. Az indíték eddig ismeretlen. Természetesen a szlovák hatóságok, a rendőrparancsnok és a belügyminiszter is a rendőrséget védi és a legfőbb ügyész nyilatkozatára hagyatkoznak, aki jogszerűnek ítélte meg a rendőri beavatkozást. A rendőrség egy hónap elteltével sem tud felmutatni sem fényképeket, sem videófelvételeket arról, hogy az állítólagos magyar ultrák kövekkel dobálták volna őket és fizikálisan is a rendőrökre támadtak. A megtörtént rendőrattak után nagy nehezen egy fényképet mutatott be a szlovák belügyminiszter Robert Kaliňák, amelyen egy szurkoló ökölbe zárt keze látható, előtte egy zászló. A hatóságok véleménye szerint a zászló előtt egy rendőr áll, akit megtámadtak, de mi nem látjuk! Sem mi, sem más józanul gondolkodó sem, aki látta a bizonyos fényképet.
Később már előkerültek olyan vádak is, hogy a magyar szurkolók ülepüket mutogatták a rendőröknek és trágár szavakkal szidalmazták a rend őreit, akik minden bizonnyal szlovák nemzetiségűek lehettek, hiszen értesüléseink szerint besztercebányai, zsolnai, trencséni és pozsonyi kommandósok voltak a megtámadott szektor mellett viperákkal felszerelkezve. Ők biztosan megértették a szidalmazó szavakat…
Érdekes módon, ahogy felvételeket sem tud bemutatni a rendőrség, úgy az említett köveket sem tudják megmutatni, sőt az ülepét mutogató szurkolót sem.
A hárommillió koronába került rendőri jelenlét mellett talán futotta volna egy tisztességes videókamerára a rendőrségnek, hogy fel tudja játszani a rendbontást. De ezek szerint nem, vagy nem akarták?
Viszont az amatőr és híradós felvételeken jól látszik, hogy először egy kommandós indul el és csap oda a szurkolónak, majd őt követi a többi is. Ha parancsot kaptak, akkor nem egyszerre kellett volna támadniuk a színes karszalaggal megjelölt csoportokba beosztott csuklyás egységeknek?
Ki adott parancsot? Idáig erről sem hallottunk a hírekből túl sokat. Amennyiben nyílt parancsot adnak az egyes egységeknek, akkor azt vagy írásban, vagy ha adóvevő segítségével adják, kötelesek rögzíteni a törvény szerint. Ezeket a rögzített parancsokat miért nem hozzák nyilvánosságra? Vajon nem léteznek?
Míg a Slovan drukkereinek szektora elé kb. 15-20 méterre felsorakoztak a rendőri egységek – igaz hasztalanul – addig a hazai szektor előtt ezt nem tették meg. Ott ugyanis közvetlenül a szurkolók előtt a pályát elválasztó kerítésen belül sorakoztak fel mintegy testközelbe kerülve az ott lévőkkel. Vajon miért volt ez a megkülönböztető tisztelet? Hacsak nem azt akarták, hogy kiprovokálják az ottani magyar ultrákat?
A mérkőzésre magyarországi rendőrmegfigyelők is érkeztek, akiket jó magyarul nullának néztek, ők ezzel el is vannak intézve. A rendezőkre fognak mindent, hiszen bűnöst mindig kell találni! A DAC már magában jó bűnbaknak, hiszen a parlamentben a legfelsőbb kormánykörökig szeretnék betiltani a dunaszerdahelyi stadiont és most már a város polgármesterét is eltávolítani posztjáról, hiszen erélyesen kiállt a szurkolók és a klub mellett. Kinek az útjában áll a DAC?
A mérkőzésre kilátogatott a szlovák kormányfőhelyettes, Dušan Čaplovič is. Ottléte furcsának tűnik, hiszen eddig nem volt ilyen magas szlovák kormánybeosztott a stadionban a DAC mérkőzésén. Hacsak nem azért volt ott, hogy aztán a médiában megdicsérje Kaliňák gárdáját, akik egy kis magyarverésre mindig kaphatók. Vajon miért érkezett épp arra a mérkőzésre a stadionba, amikor a véres rendőrattak is megtörtént?

A Nyitrán megvert Malina Hedvig esete kísértetiesen hasonlít a dunaszerdahelyi rendőrattakra. Hogy miben? Ott is nemzetiségi indíttatású támadásról volt szó, itt is, akárhogy szépítik a dolgokat az illetékesek!
Ott is Kaliňák állt ki, hazugnak nevezve Hedviget, itt is a szlovák belügyminiszter ítélte el – még a kivizsgálásokat sem megvárva – a magyar szurkolókat!

A szomorú az egészben, hogy az élete első mérkőzésére kilátogató Krisztiánt nyomorékká tették, aki egész életében viselni fogja a szlovák rendőrség nyomait és emlékezni fog, ahogyan mi is, akik ott voltunk és átéltük, ahogy városunkban verik a hazai szurkolókat indítékok nélkül. És a majdaniakban, majd belenevetve az arcunkba, hiszen tudják, hogy nem teszünk semmit sem! Tényleg nem…?
A következő hónap elején, mivel írásom aktualitása minden bizonnyal megmarad, tessék majd elővenni és újra elolvasni.

Karaffa Attila