Már csak január 16-áig lehet koronával fizetni Szlovákiában. Mi most egy kis történelmi összefoglalóval búcsúztatjuk a több mint százéves fizetőeszközt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a korona 1892-ben az 1750 óta használatos ezüstalapú forintot váltotta fel. A koronában való számítás 1900. január 1-jétől lett kötelező.
Egy korona 100 fillérre oszlott. A köznépnél inkább a fillérből volt több. 100 korona gyakrabban fordult meg a népdalban, mint az emberek kezében. Mint ahogy azt az 1908-as Tolnai Világlapja egyik reklámhirdetése is bizonyítja, az új pénznek igencsak nagy volt a vásárló értéke. Jeggyűrűk a magyar királyi fémjelzőhivatal által megvizsgálva, tömör 14 karátos aranyból, darabja 7,-, 8,-, 10,-, 12,-, 18,- korona.
Maradjunk is az aranynál és a koronánál. Még az 1960-as években is, amikor Csehszlovákiában nem lehetett aranyékszert kapni, sokan a 24 karátos 40-50 éve használaton kívüli aranytízkoronásból készíttették el jegygyűrűjüket. „Vettek aranypénzt és abból öntötték a karikagyűrűket. Az én férjem is a sógorával mind a két gyűrűt aranykoronából öntötte“ – közölte Heinrich Ilona.
Visszatérve a monarchiához: a koronarendszer sem tudta maradéktalanul megvalósítani az aranyvalutát. Ezért engedélyezni kellett ezüstpénzek forgalmát is. Kezdetben 1, 2, majd 5 koronások készültek ezüstből. Ezért a kortársak a koronát sánta valutának is nevezték. A magyar veretek egyébként egytől egyik Körmöcbányán készültek.
1918 novemberében a Monarchia első világháborút követő felbomlásával megindult az utódállamok önálló pénzkibocsátása, amely az osztrák-magyar korona visszaszorulásához, majd megszűnéséhez vezetett.
„A koronát meghagyta Csehszlovákia, koruna lett, az osztrákok szintén meghagyták a koronát 1924-ig, de mivel annyira óriási lett az infláció, hogy 5 millió koronás bankjegyeket is adtak ki Ausztriába, ők is kölcsönt kértek – kaptak és schillingre váltottak. Magyarország 1927-ig tartotta meg a koronát és váltotta pengőre“ – mondta Džubák József.
Az I. bécsi döntés értelmében Dél-Szlovákiát Magyarországhoz csatolták, itt a háború végéig a pengő váltotta fel a koronát. A Tiso vezette Szlovákiában, de a Hitler által megszállt Cseh – Morva Csehszlovákiában a 2. világháborút követően is megmaradt a korona. Erre az időszakra azonban tényleg jellemző volt a mondás, hogy: se pénz se posztó. „Összehasonlításképpen mondom, hogy például egy férfizsebkendő 120 korona volt“ – közölte Győry Sarolta.
Az ország kommunista vezetése az egyre nagyobb forráshiányt pénzreformmal próbálta megoldani. 1953 – ban a lakosság 6 napot kapott a pénzváltásra. 300 új koronát lehetett átváltani személyenként. Öt régi ért egy újat. Ez volt a rettegett pénzbeváltás. Azonban a pénzbeváltás után is több volt a fohász, mint az új ropogós bankó.
„Megtörtént az, hogy kifizettem a villanyszámlát, maradt 2 korona 70 fillérem és egy hétig azzal a 2,70 – nel léteztünk. No de a házból kikerült, a kertből kikerült, tehén is volt, a földből az előző évről a termés, kenyeret is ettünk, úgy éltünk, ahogy tudtunk én tudom, hogy voltak nálunk sokkal súlyosabb helyzetben is“ – emlékezik vissza Győry Sarolta.
A szocializmus éveiben olyan atipikus bankókat is kiadtak, mint a 3, vagy a 25 koronás. Az egyik leghosszabb ideig forgalomban lévő papírpénz a zöld színű százas volt, amit 1961 és 1993 között használtunk. A 80- as évek második felében új bankjegyszériát nyomtatott a nemzeti bank. Az 1989 októberében bevezetett új százkoronáson azonban Klement Gottwald arcképe volt, így ezeket a bankókat pár hónappal a bársonyos forradalom után bevonták. Így a következő években ismét a gabonakévés fejőnőt és kohászt ábrázoló százkoronás volt használatban. 1993 után kétféle korona született. A szlovák a csehekéhez képest egy kicsit gyengébbre sikeredett, de saját volt.
A legnagyobb címlet mindkét országban az 5000 koronás lett. Sajnos az átlagember fizetéskor ebből maximum ha hármat kaphatott. Most pedig jön a sok apró, mint a monarchia idejében. Csak már nem korona és fillér lesz a neve, hanem euró és cent.
Duna TV