A számítógépes hekkerek és a katolikus egyház igazán megérdemelnének egy kis köszönetet az államfőjelöltek részéről. Színre lépésük nélkül ugyanis az elnökválasztási kampány reménytelenül unalmas lenne, írja Dag Daniš a Pravda mai számában, aki szerint a kampányból éppen a legfontosabb hiányzik – a harc.
A világnézetek, a meggyőződések és az eszmék ütköztetése. Egyébként maga a kampány szó szerinti fordítása is mérkőzést jelent…Gašparovič azonban a (látszólagos) erőfölény ellenére is gyáván viselkedik, kerüli a televíziós vitát Radičovával, és elutasítja az interjúadást néhány véleményformáló újságnak. Nem vet fel sem témákat, sem pedig véleményeket, melyekről érdemes lenne beszélni. Óvatos Radičová is, aki szűkmarkúan bánik a kritikával, ha a köztársasági elnökről vagy a kormányról van szó, írja a jegyzetíró. Martináková pedig abban a reményben, hogy meg tudja szólítani Fico választóit, harciasra vette ugyan a formát, de ez senkit sem érdekel. Mikloš érdekes lehetne, ha nem lenne fáradt. Melník pedig eltűnt…
Az ilyen „felállás” mellett teljesen természetes, hogy a kampánnyal kapcsolatos legolvasottabb hírek a számítógépes hekkerekkel, továbbá Baláž püspökkel kapcsolatosak. Egyébként ezek a hekkerek nemcsak szemtelenségükről, hanem megfigyelőképességükről is tanúbizonyságot adtak. Kérlelhetetlenül rámutattak arra, amit a jelöltek képtelenek egymással szemben kimondani – milyen szegényesen néznek ki az elnökválasztási „harc” elemei. Gašparovič győzelme a Smer és a HZD szponzorköreinek érdeke, Radičovát pedig Dzurindának kellett a ringbe lökdösnie. Martináková jelölése mögött pedig az elnök embereinek támogatását lehet érezni, akik közül az egyik éppen az ő férje, Bednár.
Érdekes volt Baláž püspök bekapcsolódása is a kampány nem hivatalos részébe, írja Daniš. A felszínes politikai témákat egy pillanatra felváltotta a mélyebb bölcselkedés, méghozzá a kérdés, hogy vajon az erkölcs relatív és a társadalmi megegyezésen alapul, vagy pedig abszolút érték, változatlan és a Törvény által adott. Vagyis, hogy a holokauszt (vagy a kannibalizmus) valamikor és valahol erkölcsös lehetett-e egyáltalán… Erre a régi témára azonban valahogy nem voltak vevők, talán túlságosan is nehéznek bizonyult.
Az persze kérdéses, hogy vajon a hekkerek nem lépték-e túl a törvényesség határát, és az egyház a saját küldetése határát. Az viszont biztos, hogy az egyik is és a másik is túllépte az „elnökök” lehetőségeit, zárja jegyzetét a Pravda mai számában Dag Daniš.
Felvidék Ma, Pravda, tt.
