Tóth Sándor, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának igazgatója az idei Magyar Pedagógusok Országos Találkozójának kitüntetettje, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat vehette át. Szerkesztőségünk ezzel kapcsolatban készített interjút vele.

Véget ért a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XV. Országos Találkozója, Ön, mint ezen találkozó elindítója, hogyan élte meg az ideit?
Komoly munkát vállaltunk akkor, amikor az első találkozót szerveztük. Fábián Edit és Ambrus Ferenc társszervezők voltak, akiknek még ennyi év után is kijár érte a köszönet és elismerés.
Nagy megtiszteltetés, hogy újra részt vehetek a szervezésben és a találkozó körüli munkákban.
Az a kegyetlen két esztendő átfutott bennem, amikor ártatlanul meghurcoltak, a mai napig nem tudom miért fordultak ellenem és amely dolgok aztán a menesztésemhez vezettek.
Hála istennek, a találkozó ma újra életképes, ütőképes és érzésem szerint csakis a továbbvitelére és folytatásra ösztönöz minden résztvevőt.

Hogyan gondolkodik Ön, illetve helyettese valamint az egész tantestület a pedagógiai program és a helyi tanterv készítésének folyamatában?
Mi, a Református Egyházközség Alapiskolájának tantestülete a változás fontosságát már 2006 nyarán megfogalmaztuk, amikor az SZMPSZ TV-a Pelsőcön egy szakmai továbbképzést szervezett “Pedagógiai program tervezése és TQM alapú minőségbiztosítás” címen.
Ott fogalmaztuk meg, hogy változtatni csakis együtt tudunk és a továbbképzésre mindenki önként jelentkezett. Mindez sok munkával jár, de az új kihívások szakmai fejlődést, sikeresebb, eredményesebb munkát biztosítanak. Szükség van egy új gondolkodásra, a szülők igényeinek biztosítására, intézményünk menedzselésére, gyermekközpontú intézmény kiépítésére. A pedagógiai úgynevezett “klímatesztből” egyértelműen kitűnt, hogy tantestületünk rendelkezik a változáshoz szükséges alappal és van lehetőség a minőségi iskolává válásra.
Megfogalmaztuk céljainkat: stratégiai célunk – iskolánk egyházi jellege, és fejlesztési célokat, amelyek időben mérhető feladatok, munkacélok.
Küldetésnyilatkozatunkban megfogalmaztuk: diákjainkból keresztényeket nevelni, a magyar kultúrát megbecsülni, megőrizni, gazdagítani, újabb és alaposabb ismereteket szerezni tudományokban, művészetekben.
A továbbképzéseken megismerkedtünk a tehetséggondozás, tehetségdiagnosztika, tehetségazonosítás és a tanulásmódszertan témaköreivel elméleti síkon. Idén májusban már a gyakorlati mérésekre is sor kerül a 4. és az 5. osztályban.
És ami még fontos: már eddig elsajátított ismeretek alapján bevezettük az iskolaotthonos oktatást 1. és 2. osztályban, difer képességfejlesztő programot az 1. osztályban,
továbbá személyiség és képességfejlesztő programot – ez értő olvasás és kommunikáció az 5. osztályban, valamint az anyag művészi megmunkálása /kézműves alkotóhely/
szintén az 5. osztályban.

A találkozó kultúrműsorát a Református Egyházközség Alapiskolájának tanulói által biztosították, mivel készültek a diákok?
“Elindultam hosszú útra” címmel gazdag és nagyon szép műsort hoztunk össze, húsz tagú néptánccsoportunk magyarbődi táncokat adott elő, népdalcsokrok hangzottak el, és már nem csak hazai hírű de anyaországban is híressé lett mesemondóink meséltek.

A Felvidék Ma minden munkatársa és valamennyi olvasója nevében szívből gratulálok a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjhoz, kérem mondja el érzéseit ezzel kapcsolatban!
Boldog vagyok és nagyon örülök , mélységesen megérintett. Mindig felnéztem az előbbi díjazottakra, akik példaképeim voltak, csodáltam teherbírásukat, szakmai nagyságukat, a szlovákiai magyar oktatásügyért vállalt alázatukat.
Most én vehettem át ezt a díjat, jelenti ez azt is – aktív pályafutásomat és természetesen , hogy van még küldetésem. Németh László szavaival élve: ha egy volt diák megszólít, az mindig egy percnyi ünnep a napban, ott biztos vagyok, hogy jó emlék tekint a szemembe. Egy percnyi ünnepet kívánok minden napra valamennyi pedagógus kollégámnak.

Köszönöm a tartalmas beszélgetést.

Felvidék Ma, Szendi Erzsébet