Napjainkban sok sajtótermék központi témája az MKP-ban zajló konfliktusok, problémák elemzése, értékelése. Akad olyan szerző is, aki ellentmondást nem tűrő ítélőbíróként hirdeti az általa kreált „abszolút igazságot”.
Célirányosan összeköt genezisében, súlyában és céljaiban eltérő eseményeket. Tudatos összemosásról van szó konkrét célok elérése érdekében. Nem szeretnék általánosítani, de a Lévai járásban történtekre ez minden bizonnyal érvényes.
Az MKP Lévai Járási Elnökségéből már 2005-ben is történtek kilépések, de mi ezt teátrális kivonulás és országos szintű botrány okozása nélkül tettük, – igaz, nem is volt eredménye. Persze abban az időben az MKP a napos oldalon volt, néhányan paradicsomi viszonyok között érezték magukat és minden energiájukat lekötötte a saját és családjuk szebb jövőjének megalapozása. A problémákkal való foglalkozás illetlenségnek számított, a piszkot illett a szőnyeg alá söpörni. Takarosan össze is gyűlt a szemét. Tetszik vagy sem, elérkezett a nagytakarítás ideje – ha máshol nem is – a Lévai járásban minden bizonnyal igen.
A tények objektív értékelése nem lehet nézőpont kérdése. Az országos vezetőségben uralkodó viszonyokra, a problémák hátterére nincs rálátásom, ezért ezekkel nem is óhajtok foglalkozni.
Ezzel ellentétben, mint volt járási elnökségi tag és a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium alapító igazgatója, sajnos bőven volt alkalmam alaposan megismerni a lévai problémákat, leginkább az Andruska Csilla által vezérelt lévai MKP és egyben a református egyházközségi maffiára emlékeztető módszereit.
Az egyházközség pedagógiai célja az volt, hogy aki nem őket támogatja, azt átnevelik vagy „kinyírják”. Ennek eléréséhez bő eszköztárat használtak. Fáradtságot nem kímélve rendszeresen dominált a vádaskodás, rágalmazás, zsarolás, fizikai erőszak alkalmazása (templomban, a gimnázium teraszán, a parókián, az utcán), sikeres emberi életutak kettétörése és a korrupció.
Íme némi ízelítő Andruska Csilla hagyatékából:
– kíméletlenül szétverték a lévai magyar közéletet;
– rátelepedtek a Lévai Református Egyházközség Presbitériumára. Andruska Csilla felmentett presbiter, nővére Rási Gizella a lelkész titkárnője és fia, Szabolcs pedig jelenlegi presbiter. Sajnos akadt néhány lelkész is, pl. Kuczy Lajos anno esperes és egykori kommunista titkosszolgálati ügynök, Ambrus Erika pályakezdő karrierista lelkésznő. Ígéretes, szép karrierjük reményében magukévá tették a „maffia” szellemiségét és hajszálon múlt, hogy nem sikerült teljesen szétrombolniuk a csecsemőkorát élő Lévai Egyházi Gimnáziumot.
A gimnáziumnak nagy szüksége lett volna akkor az MKP erkölcsi támogatására, de sajnos a járási elnöknő az ellenséges tábort vezényelte, az országos vezetőség pedig az ügyet láthatóan nem tartotta lényegesnek.
Más jellegű hathatós segítséget néhány személyiségtől (akik kötődnek az MKP-hez) szerencsére kaptunk. Önzetlen és nélkülözhetetlen támogatást nyújtott Dolník Erzsébet, Szigeti László, Csáky Pál, Zachar Pál, Pogány Erzsébet és Erdélyi János. Köszönet érte.
Az Andruska Csilla vezette egyházközség további ténykedése:
– Koholt vádak alapján, emberhez méltatlan módszerek alkalmazásával elűzték az egyházközség lelkészét, aki egyben a gimnázium alapító lelkésze és igazgatóhelyettese volt.
– Hosszú ideig zsarolták, rágalmazták a gimnázium alapító igazgatóját is, majd a tanév kellős közepén őt is elűzték. A szülők, a diákok és a tanári kar kiállása számukra nem volt még megfontolásra sem érdemes. Ugyanez történt a gazdasági vezetővel, de jelezték a sorra kerülő tanárok névsorát is.
– A lévai alapiskolát halaszthatatlanul konszolidálni kell. Andruska Csilla alkalmatlan az igazgatói poszt betöltésére.
– Andruska Csilla rátelepedett a Lévai Kórházra is. A választópolgárok között szájról-szájra terjednek a busás pénzösszegről, illetve a család anyagi gyarapodásáról szóló hírek. Ennek megerősítése vagy cáfolása a rendőrség, illetve ügyészségi feladata.
– Andruska Csilla és holdudvara egyéni érdekeken alapuló választások előtti taktikázása oda vezetett, hogy a városi önkormányzatból és a megyei képviselő testületből is kiszorultak. Az MKP jelöltek mindenütt csúfos vereséget szenvedtek.
Remélem, a Lévai járásban uralkodó erkölcsi és politikai züllesztésnek véget vetett az áprilisban lezajlott járási konferencia.
Érthetetlen és elképesztő, hogy az MKP volt csúcsvezetői közül néhányan védelmükbe vették a lévai „maffiát”. Ám tegyék, de akkor ne csodálkozzon senki sem, ha sokunkban felidéződik egy régi közmondás, mely szerint: „Madarat tolláról, embert barátjáról, stb…”
Az már csak hab a tortán, hogy néhányan elvárják Csáky Páltól, hogy kérjen bocsánatot a Léván kilépett volt párttagoktól. Véleményem szerint ez az elvárás egyenesen lehetetlenné teszi a tárgyalások eredményes kimenetelét.
Érzésem szerint Csáky Pál jól ismeri a lévai helyzetet. Ha a volt országos vezetés körüli probléma és a rimaszombati helyzet is teljes analógiát mutat a lévaival, akkor az MKP-ban a nagy bajoknál is nagyobbak a bajok, amit a most Csáky vezette Elnökségnek sürgősen rendezni kell.
Választópolgárként Bugár Bélát és Csáky Pált is egyaránt értelmes, rátermett politikusnak tartom, ezért közülük nem csak az egyiknek szurkolok.
Azt szeretném, hogy egymással szemben nem támasztanának teljesíthetetlen, romboló hatású követeléseket. Szeretném, ha megfontolt és empatikus attitűddel átszőtt akarattal ülnének a tárgyalóasztalhoz, és ha az MKP érdekeit szem előtt tartó megegyezés születne.
Fontos lenne, ha figyelmünket a június 6-án tartandó európai parlamenti választások sikerére, és nem arra érdemtelen volt MKP-tagok miatti háborúskodásra fordítanák!
Felvidék Ma, Nagy Béla, a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium volt alapító igazgatója
