(Frissítve) Május 9-én került sor Dunaszerdahelyen a Csemadok Országos Közgyűlésének tisztújító konferenciájára, amelyre 150 küldött kapott meghívást. Az elmúlt három év tevékenységéről – eredményeiről és kudarcairól – Hrubík Béla, az Országos Tanácsának elnöke számolt be.
A konferencia vendége volt Csáky Pál, az MKP elnöke, aki a tizenegy éves „kistestvér”, a Magyar Koalíció Pártja nevében méltatta a 60 éves Csemadok munkáját. Vendégként felszólaltak még Bauer Edit és Mészáros Alajos európai parlamenti képviselőjelöltek, akik különböző megközelítésben az EU jelentőségéről, a szlovákiai magyar közösség számára nélkülözhetetlen szerepéről, és az elkövetkező, június 6-i EP-választások fontosságáról beszéltek.
A konferencia küldöttei titkos szavazás útján választották meg az Országos Tanács elnökét, elnökhelyettesét és az ellenőrző bizottság elnökét.
A szavazás eredményeként az elkövetkező időszakban újra Hrubík Béla vezeti a Csemadok egész Dél-Szlovákiára kiterjedő kulturális és népművelő tevékenységét.
Az elnökség további tagja Köteles László elnökhelyettes, Kiss Péntek József, a Csemadok Művelődési Intézetének elnöke, továbbá a régiókat képviselő tagok: Kolár Péter, Kopasz József, Füzék Erzsébet, Balogh Gábor, Szögedi Anna, Bárdos Gyula, Farkas Tibor, Mézes Rudolf, Török Alfréd, Varga László. A keleti régió ügyeit intéző alelnök Kopasz József, a közép-szlovákiai alelnök Balogh Gábor, a nyugat-szlovákiai pedig Mézes Rudolf lett.
A Csemadok Országos Tanácsának 49 tagját és 16 póttagját az egyes területi konferenciák és szakmai szervezetek delegálták.
Az Országos Ellenőrző Bizottság tagjai: Fekete Zoltán Dunaszerdahelyről, Kőműves Attila Nagykaposról, Miko Attila Tornaljáról, Rózsa Ernő Galántáról, aki egyben a testület elnöke lett, és Spót Mária Szencről.
Elhangzott, hogy ezt a közgyűlést munkajellegűnek szánták a szervezők, a Csemadok megalakulásának 60. évfordulójáról a szervezet ősszel egy ünnepi gyűlés keretében fog majd megemlékezni. Elkészült egy dokumentumfilm is az eltelt időszakról, ezeknek egy-egy példánya megtalálható a Csemadok területi titkárságain.
Hrubík Béla beszéde a Csemadok közgyűlésen:
Tisztelt Közgyűlés, Tisztelt Csemadok-tagok, Barátaim!
Nem mindenkinek adatik meg az életében, hogy kerek évfordulók okán szólhat, megszólalhat, egy olyan közösség előtt, mely életének része, sorsának alakítója, mindennapjainak meghatározója. Nekem a mai napon ez megadatott, megadatik, és ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy a kisebbségi létem, küzdelmeim, gyötrelmeim hosszú évei után, egy 60 éves kulturális szövetség, a mi szövetségünk, a Csemadok XXII.Országos Közgyűlése előtt vallhatok arról, kik és mik voltunk, kikké és mikké lettünk. Nem tagadjuk, sose tagadtuk: volt egy illúziónk, hitünk, álmunk: mi leszünk azok, akik a számkivetettségből, hontalanságból, nincstelenségből, az újra és újra fejünk fölött elhúzott határok hálójából kikászálódva új életetet, tisztességes emberi sorsot teremthetünk önmagunk számára. Mára ez az illúzió valósággá érett hat évtized tüzének melegében, fényében. Melegítsen és fűtsön ez a tűz minket ezen a mai napon is, szüleink, nagyszüleink, a sorstalanságot megélő és túlélő nemzettársaink emlékének tisztelegve, hogy ne feledjük, egykor Európa volt és mára újra Európa lett a hazánk, szegény nemzet a szerelmünk, a tisztesség a mértékünk, és emberség a magyarságunk.
Amikor három évvel ezelőtt, szinte majdnem napra pontosan, bizalmat kaptam a Csemadok országos elnöki posztjának betöltésére, magam sem gondoltam, hogy ez a három év ilyen gyorsan elszalad. Akkori jegyzeteimben böngészve, s a kongresszusi beszédem utolsó sorait olvasva arra gondoltam, nem árt, ha beszámolóm elején e néhányt sort, mintegy biztosítva egyfajta folytonosságot, újra felidézem. ,,Hiszem, hogy a sorsunk ugyan nagyobb hatalmak kezében van, de a jellemünk mindig a magunkéban. Személyes mindnyájunk szerepe és felelőssége, mert igenis „minden magyar felelős minden magyarért.” Azért éreztem fontosnak, hogy ez a néhány szó elhangozzék, mert csak remélni tudom, hogy az elmúlt három év, mely jellemformáló volt, nem csak az én, de mindnyájunk életében, nem torzította el sem a jellemünket, sem a magyarságért érzett felelősség-tudatunkat, s ennek a jegyében éltünk, cselekedtünk mindannyian. Engedjék meg, hogy e gondolatok jegyében, az elnök szemszögéből vázoljam fel a három év tevékenységét, melynek kereteit az általam vállalt tervek, a területi választmányaink munkája, társadalmi helyzetünk, kapcsolatrendszerünk a Kárpát-medencei és a magyarországi szervezetekkel és intézményekkel adják.
Kapcsolatok és társadalmi szerepünk
Megbízatásom elején fontosnak tartottam, hogy sorra látogassam az új területi választmányok, elnökségek üléseit, a regionális rendezvényeket, és elsősorban azokba a régiókba jussak el, ahol talán az elmúlt években kicsit elhanyagolták a látogatásokat. Ennek az elképzelésemnek szinte maradék nélkül eleget tettem, és eljutottam a legkeletibb régióinkba is, ahol bizony gyakran elmondták, hogy hosszú évek óta nem láttak errefelé Csemadok-elnököt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyugati régió területi választmányainál nem tettem volna látogatást.
A Csemadok országos szinten tovább erősítette kapcsolatait a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferenciával, a pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvánnyal, a Rákóczi Szövetséggel, a 2006-2007-es évben pedig együttműködési szerződéseket kötött a határ menti magyarországi megyék megyei közgyűléseivel, szám szerint hattal: Győr-Moson–Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár Megyékkel. Fenntartottuk és sok esetben új tartalommal töltöttük meg az együttműködést az ausztriai, szlovéniai, horvátországi, vajdasági, erdélyi, kárpátaljai valamint a cseh- és morvaországi társszervezeteinkkel. Idehaza pedig munkakapcsolatot tartottunk fenn a szlovákiai magyarság, illetve a magyarság kulturális felemelkedését szolgáló szervezettel és politikai képviseletünkkel, a Magyar Koalíció Pártjával.
A magyarországi megyei közgyűlésekkel való együttműködés területén – mint jó példát – kiemelném a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlést, akik a besztercebányai partner megyével való együttműködés megkötésének feltételeként szabták a szlovákiai megyének a Csemadok-szervezetek és tevékenység támogatását a régióban.. Ennek látható és érezhető hozadéka volt a Besztercebányai kerület Csemadok Területi Választmányai által szervezett rendezvényein, melyeket a Besztercebányai Megyei Közgyűlés anyagilag és egyéb módon is támogatott. Ez a példa lehetőséget ad a többi megyei közgyűlésünk számára is, hogy hasonló feltételeket szabjanak egy –egy ilyen, határon átnyúló együttműködési szerződés megkötésénél a jövőben. Itt főleg azokra a megyékre gondolok ahol az MKP a megyei koalíció része, tehát Kassa, és Nagyszombat megye. Folytatódott a hagyományosan jó együttműködés Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének munkatársaival, és mindenkori nagyköveteivel és mindenképpen új színnek tekinthető a Csemadok Művelődési Intézetének és az Országos Irodának együttműködési szerződése a Nemzeti Művelődési Központtal (Národné Osvetové Centrum), valamint a hasonló tevékenységet folytató Kárpát-medencei művelődési intézetekkel való folyamatos szakmai kapcsolattartás és munka. Kapcsolatainkat a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével, a Fórum Intézettel, a Bibliotheca Hungaricával valamint a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával elfogadhatónak ítélem.
Ami a Csemadoknak a társadalmunkban betöltött szerepét illeti, határozottan állíthatom, hogy az elmúlt időszakban ennek a megítélése határozottan javult. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Szlovák Kormány Kisebbségi Tanácsában, melyet a kormány kisebbségekért felelős alelnöke vezet, engem bíztak meg a szlovákiai magyarság képviseletével, én képviselhetem a felvidéki magyarságot szavazati joggal. Az csak a jelenlegi politikai állapotok hű tükre, hogy az általam képviselt félmilliónyi magyar egyetlen szavazata ugyanannyit ér e tanácsban mint az ide betelepült pár száz bolgár kertészé. Ettől függetlenül a tanács minden ülésén részt vettem, ott érdemben felszólaltam a szlovákiai magyarságot érintő minden kérdésben, kivétel nélkül annak szakmai vagy politikai mivoltára. Itt elsősorban a nyelvi jogaink, a közszolgálati rádiónk valamint a kisebbségi helyzetünk és oktatásunk kérdései voltak napirenden, de foglalkozni kellett a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjával, átültetésével a hazai jogrendbe, valamint az Európai Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményével is. Ezen intézmények raportőreivel, jelentéstevőivel történő találkozások megszervezésével, a jelentéstévők informálásával is megbíztak sok esetben.
Az első olvasatban már elfogadott új szlovák nyelvtörvény kapcsán mintegy 12 oldalon nyújtottunk be módosító javaslatot a kulturális minisztérium és a kormány kisebbségi tanácsához. Jóformán egyetlen javaslatunkat vették csak részben figyelembe, a sajtóban pedig azt hazudták, hogy érdemben nem is szóltunk hozzá e témához. A fent említett témák hatékony képviseletéhez sok segítséget kaptam az MKP, a pedagógusszövetség és a Gramma Nyelvi Iroda részéről, valamint több magánszemélytől is, akiknek a szakmai munkáját nagyra becsülöm.
Küzdelmeink a Pátria Rádió adásának megmaradásáért külön fejezetet érdemelnek, hiszen 2007-ben mintegy 14000 aláírást gyűjtöttünk össze a rádió műsorszórásának megőrzése érdekében indított petícióban. Ez akkor eredményhez is vezetett, de említhetem az idei, márciusi aláírás gyűjtési akciónkat is, melyben a rádió mellett, már a nyelvi és egyéb jogaink megőrzése és megtartása érdekében is szót emeltünk társszervezeteinkkel közösen. Ehhez a petícióhoz már több mint 30 ezren csatlakoztak, miközben a nyomásgyakorlásunk következtében ismét megindították, mintegy három hónapnyi szünet után a Pátria Rádió magyar nyelvű adását a Csallóközben, és hamarosan elindulhat az ígéretek szerint a kassai régióban is. Ez egy közös összefogás eredménye, mely figyelmeztet mindnyájunkat, hogy csak egységben tudunk hatékonyan fellépni a jogainkért. A megosztottság , a belső széthúzás sehová sem vezet. Úgy értékelem és érzem, hogy a Csemadok határozottabb és karakteresebb arcot kapott, köszönhetően a társadalmi szerepvállalásunknak. Lehet ezt persze pozitívan és negatívan is értékelni, viszont ténykényt kell elkönyvelni, hogy szövetségünk véleménye meghatározó és megkerülhetetlen a szlovákiai magyar társadalmat érintő minden fontos kérdésben.
Támogatási rendszerek és lehetőségek
Egy közel hatvanezres szövetség munkájához, mindennapjaihoz, tevékenységéhez, irodahálózatának, intézményeinek fenntartásához, programjainak, országos rendezvényeinek megszervezéséhez elengedhetetlen a stabil anyagi háttér. Az elmúlt három évet egy olyan időszakban kellett átvészelnünk, amikor politikai képviseletünk nem tud kormányzati pozícióból segíteni nekünk, önkormányzataink lehetőségei is egyre jobban beszűkülnek, világgazdasági recesszió van, és az anyanemzetünk gazdasága padlón van. Mellesleg a meglévő állami és egyéb támogatásokért is öldöklő versenyhelyzetben kell megharcolnunk, szó szerint a civil társadalom összes többi képviselőjével. A rendelkezésre álló magyarországi alapok: a Szülőföld Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamint egyéb, kisebb alapítványok alkotják az anyaországi kereteket, érthetően egyre szűkösebben. Idehaza a kulturális minisztérium pályázati rendszere, a Szlovák Kormányhivatal, a Visegrádi Alap, a Közép-európai Alapítvány, a megyei önkormányzatok, valamint néhány hellyel-közzel hozzáférhető minisztériumi alap, és kisebb–nagyobb alapítvány és bank ad lehetőséget az anyagi források megszerzésére. A harmadik pillért, ami kézenfekvően mindig kéznél van és legelérhetőbb, a saját forrásaink, amit a saját tevékenységünkből – tagdíjakból, szponzoroktól, vállalkozóktól, önkormányzatoktól – valamint az adóink 2%-ból származó bevételek adják. Első ránézésre tehát úgy tűnhet, hogy a helyzet korántsem rossz, azonban ez csak a felszín, hiszen a komolyabb szakmai és minőségi munka megteremtéséhez, további fejlődéséhez ezek a források már nem elegendőek. Ez csak az eddigi munka szinten tartásához elegendő.
A Szülőföld Alap rendszere azzal együtt, hogy a Csemadokot, mint nemzeti fontosságú kiemelt intézményt tartja számon, évente kb. 4 millió koronához juttat bennünket. Ezt a pénzt kell elosztanunk a 17 területi iroda, a művelődési intézet és a központ részbeni működési költségeinek fedezésére, hiszen a szlovák kormánytól 1994 óta nem kapunk működési költségre pénzt. A forint gyengülése következtében ez a támogatás is egyre kevesebbet ér, az utóbbi időszakban a pénzromlás üteme kb. 20 % -ot tett ki.. Ez átlagban területi választmányonként éves szinten kb. 200 000 koronát tesz ki, kisebb járásoknál kevesebbet, nagyobbaknál némivel többet. A SZA tovább-pályáztatásos rendszerén belül évente még két fordulóban hirdetjük meg az ún. kispályázatokat, ami alig valamivel több mint egymillió korona szétosztására ad lehetőséget, ebben azonban nemcsak Csemadok-szervezetek, hanem más civil szervezetek is részt vesznek a kiírás szerint. Az arány nagyjából ezek között fele-fele. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium részére is lebonyolító szervezet vagyunk. Az itt megpályázható összeg nagyjából az előbbinek a fele, és nagyon hosszú a kifutási határideje. A Nemzeti Kulturális Alap vagy a Nemzeti Civil Alapprogram csak az igazán bátrak, vagy közeli barátok révén elérhető a közönséges halandók számára.
A hazai legnagyobb forrás, a kulturális minisztérium által meghirdetett pályázati rendszeren keresztül érhető el. A sikeresség kulcsa itt a pénzosztó bizottság összetételének és minőségének a matematikai függvénye. Sajnos, amíg a bizottságokban olyan emberek is helyet kapnak, akik a saját helyi közösségükön kívül szinte semmilyen ismeretekkel nem rendelkeznek az ország többi régiójában tevékenykedő szervezetek munkájáról, addig a bizottság nem teljesítheti a küldetését. Az utóbbi időben egyre jobban úgy tűnik, hogy a bizottság felállítása szándékosan ebbe az irányba tolódik. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért és kinek, kiknek a jóvoltából történik mindez. A támogatási rendszer pénzügyi kereteit mindnyájan ismerjük, ezt nem részletezem, és azt sem, hogy az élő kultúrára valamint a sajtóra és a könyvkiadásra szánt elosztás miért olyan, amilyen. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, mennyire igazságtalan az anyagi források elosztása a tételeken belül, különösen érvényes ez a sajtóra. Néhány példa az idei elosztások nagyságáról, a teljesség igénye nélkül, euróban.
Új Szó, Vasárnap 77 000, Paraméter 23 000, Kalligram 37 000, Új Nő 27 000, Fórum 20 000 euro.
És a másik oldalon a nemzeti beállítottságú lapok, Itthon 6700, Szabad Újság 7500, Kassai Figyelő 6500, Régió 3000, Pedagógusfórum 3400, Gömörország – idén kivételesen – 18000 euró. Elképesztő, hogy a bizottság tagjai a Szabad Újságnak annyi támogatást ítéltek meg, mint a Barátnő internetes változatának. Ez is jelzi, hogy a média szerepe meghatározó, mondhatni harmadik erővé, párttá lépett elő a hazai politikai közéletünkben. Nem véletlenül történnek hát a dolgok úgy, ahogyan történnek. Mindez a mi adónkból. Ez a valódi társadalmi igazságosság! Javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a bizottság összetételét. Állítólag ugyanazon a nyelven beszélnek mint mi. Az élő kultúrában a Csemadok országos rendezvényeinek költségeiből évről-évre többet faragnak le a bizottságok, ezzel arányosan nő azon rendezvények támogatása, ahol a bizottság egyes tagjai szervezőként vagy rendezőként jelennek meg. Erre mondja a közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A többi, már említett hazai pályázati forrásokhoz részben szerencse, nagyobb részben pedig személyes ismeretség vagy baráti kör szükséges. Ebből talán csak a megyei önkormányzatok kivételek, ahol jobb esetben a saját politikusaink, megyei képviselőink döntenek, többnyire reálisan vagy a lehetőségek alapján. A harmadik pillér támogatásai, többnyire helyi, jobb esetben regionális szinten jelennek meg, de ezek nagyon hasznosak, mert azt a munkát erősítik, mely a túlélésünket biztosítja. Amíg ez működni fog, lesznek csoportjaink, lesz helyi kultúra, lesz hagyományőrzés. Nem szóltam az európai uniós forrásokról, mely számunkra sok esetben szinte elérhetetlen, mivel többnyire előfinanszírozási rendszerben működik, ami eleve kizárja, hogy nagyobb pénzeket mi megelőlegezzünk. Persze, végül is ez sem lehetetlen, csak nagyon jó szervezés kell hozzá. A pályázatok egyébként ezekben az estekben bonyolultak, a megpályázható témakörök pedig sokszor szinte az érthetetlenségbe csomagoltak. De ha ez a jövő, ezt is meg fogjuk tanulni. Mi a tudás népe vagyunk, ezt már sokszor bebizonyítottuk.
Néhány évvel ezelőtt még reménykedtem, hogy ingatlanjaink, mint a szenci üdülő, a dunaszerdahelyi Csemadok-ház, a kassai Csemadok-ház, vagy a stószi Fábry–ház felújítására is tudunk némi pénzt szerezni, mára azonban jóval szkeptikusabb lettem ennek megítélésében. Körvonalazódik ugyan a Fábry-ház, vagy a kassai Csemadok-ház részleges felújításának lehetősége a Kassai Megyei Önkormányzatban ülő MKP-s képviselőink jóvoltából, de a többi ingatlan esetében nincs túl sok remény. Pedig a magyarországi, pilisszentkereszti ügy kapcsán, valamint a békéscsabai szlovák alapiskola több száz milliós támogatása árnyékában megszólítottuk a magyar kormány, a köztársasági elnöki hivatal és a parlament illetékeseit, hogy kérjék számon a szlovák kormányon: támogassa ugyanannyival az itteni legnagyobb civil szervezet ingatlanberuházásait is, mint amennyivel a magyar kormány az ottani szlovák kisebbség ingatlanfelújításait. Sajnos ez a kérelmünk süket fülekre talált. Ugyanerre hivatkozva kértük a szlovák fél illetékeseit is. Hiába. Tanulságképpen azonban elmondom, míg a szlovák fél – a parlament elnöke, kormányhivatal, köztársasági elnöki hivatal- legalább választ adott, addig az anyaországi fél egy része válaszra sem méltatott, másik része pedig meg sem értette a kérést. Állítólag egy az anyanyelvünk és egy nemzet vagyunk. Pedig nem pénzt kértem, csak érdekképviseletet az ügyünkben. Mert a jó édesanya a szeretetet szívből kapja, a mostoha meg megpróbálja megvenni. Nem véletlenül jut ez az eszembe egy e heti esemény kapcsán, hogy néha egy igaz szó vagy ölelés is többet érhet, mint egy helyi választási kampányban elsütött csillogó aranyérem.
Számadás az elmúlt három évről
Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezt három évvel ezelőtt mondtam, amikor felvázoltam, mit szeretnék elnökként megvalósítani, nem a közösség ellenében, de vele egyetértésben. Amit vállaltam, részben sikerült valóra váltani. Sokszor ellenszélben, sokszor türelemmel és csendes várakozással. Az Országos Elnökség határozata alapján új tagkönyveket adtunk ki, hogy megtudjuk, a becsült adatok a tagságunk létszámáról valósak-e. Örömmel mondhatjuk, igen. Közel hatvanezren vagyunk és erősödni fogunk, ha elhisszük, ha van hitünk erősödni. Ifjúsági kártyát adtunk ki, több mint 5000 példányban, de szerintem még közel sem éltek annyian ezzel a lehetőséggel,mint amennyien ezt megtehetnék. Jó dolognak tartom és örülök, hogy sokan közülünk felismerték ennek a jelentőségét. A fiatalokat gyermekkorban kell kötni a szövetséghez, mert csak így maradunk meg. Nagy nehézségek árán indítottam útnak az ITTHON nemzeti kulturális havilapot 2006 decemberében. Mára már több, mint száz önkormányzat, nagyon sok alapszervezet, és még több tag olvassa. Aki megismerte és megszerette, aki nemcsak nézi, de látja is azt, ami benne és mögötte van, az további megrendelőket szerez és kitart a lap mellett. Az, hogy az 1995-ben megszűnt HÉT hetilap óta gyakorlatilag nem volt sajtónk, látszik a sorainkban is. Az ITTHON semmilyen tekintetben, sem lehetőségeiben, sem más módon nem veheti fel a versenyt a Héttel, de értéket közvetít, tisztességesen és csendesen. Egy ilyen helyzetben, amelyben élünk, már ez sem kevés.. Innen is kérek mindenkit, segítsük a lapot, tegyük közösen még jobbá, tartalmasabbá, hogy egy igaz, tiszta emberi hangon adhassunk számot munkánkról, tevékenységünkről.
Országos rendezvényeink sora az elmúlt három évben újabb két rendezvénnyel bővült. Az egyik ilyen a Magyar Kultúra Napja lett, ahol az Országos Elnökség javaslata és az OT határozata alapján ezen a napon, a Himnusz születésnapján, Csemadok Életmű Díjjal jutalmazzuk azokat, akik a szövetségben kiemelkedő életutat jártak be, méltó példaképeink. Ebben az évben, ebben a kitüntetésben öt tagunk részesült. Takács András néptánckutató, Ág Tibor népzenekutató, Őszi Irma nyugalmazott Csemadok-titkár, Újváry László tanár, és Gál Sándor író. Az ünnepség méltó módon értékelte ezen Csemadok-tagok életművét, és a Magyar Kultúra Napjának rangjára emelte az életműveket. Másik országos rendezvényünk a Zenés Színpadok Országos Fesztiválja, mely Érsekújváron zajlott magas szakmai színvonalon, rengeteg fiatal részvételével és lelkesedésével. Öröm látni, hogyan nőnek ki szinte szemlátomást fiatal tehetségeink ezekből a társulatokból, s hogy ez a műfaj mennyire közkedvelt lett nem csak a fiatalok körében. Támogatni, erősíteni kell ezt a mozgalmat, nem csak szavakban, de tettekkel és anyagiakban is. Külön öröm számomra, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok alapszervezetben felújították a tevékenységet a tetszhalott állapotból, sőt 15-20 éve megszűnt szervezetek keltek újból életre, főleg a veszélyeztetett peremvidékeken. Az ő példájuk is igazolja, hogy azok a közösségek, ahol a Csemadok- alapszervezet tevékenysége megszűnt, ott a társadalmi, kulturális élet szinte teljesen ellaposodik. Tegyünk közösen azért, hogy a kis falvakban, de a nagyobb közösségekben is, a Csemadok-munka újra indulhasson, mert ez ösztönzőleg hathat további alapszervezetek megalapításához, és szövetségünk további megerősödéséhez vezethet. A kerek évfordulónk kapcsán az Országos Elnökség megbízásából a szepsi Regfilm stúdió munkatársainak, Bartók Csabának és Bodnár Ottónak köszönhetően, a Kulturális Minisztérium és a Szülőföld Alap anyagi támogatásával elkészült az a dokumentumfilm, mely a Csemadok 60 évét próbálja bemutatni a kezdetektől napjainkig, a teljesség igénye nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan film, amely minden igénynek megfelelően tudná bemutatni az elmúlt 60 évet, mert ahány Csemadok-tag, annyi film készülhetne, de örülök, hogy 60 év után, végre egy dokumentumfilm is készülhetett a szövetség életéről. A filmet, melynek hossza 100 perc, eljuttattuk minden területi választmánynak, akik a saját belátásuk szerint készíthetnek az alapszervezetek részére ebből másolatokat. Kérek mindenkit, hogy az év folyamán ünnepi üléseken és egyéb más eseményeken találjanak módot arra, hogy ezt a filmet levetítsék a helyi közösségeink előtt, ezáltal is népszerűsítve a Csemadokot, tisztelegve az akkori alapítók emléke, fejet hajtva a még ma is élő szemtanúk példája előtt. Számos helyen, területi és alapszervezeti szinten is megemlékeztek már a kerek 60. évről, kiállítással, emlékjellel, ünnepi üléssel, emléklapok átadásával. Szeretném, ha ez töretlenül folytatódna, és a szeptemberre tervezett ünnepi közgyűlés időszakában, az őszi hónapok folyamán, minden alapszervezetben és területi választmányban megtörténne. Fontosnak tartom, hogy az általam felvetett Szülőföld kártya ötlete, melyet a szórványban, a többségi környezetben élő magyarok részére akartam bevezetni, ne vesszen feledésbe. Különösen fontosnak tartom ezt akkor, amikor a tavalyi esztendőben megalakult az MKP mellett a szórványtanács, egy sikeres Kárpát-medencei szórványkonferencia után. Ennek a felvidéki szülőatyja, Duray Miklós és Ladányi Lajos, s jómagam is bizottsági tagja vagyok a tanácsnak. Szükségesnek és elkerülhetetlennek tartom, hogy az egyre fogyó és szűkülő szülőföld, az egyre fogyó magyarság kérdésével együttesen foglalkozzunk, a további lemorzsolódás megakadályozása érdekében együtt tegyünk, keressük meg ennek a programnak európai forrásait, és fordítsuk azt közösen mindnyájunk javára. Az, hogy az elmúlt három évben közel 200 000 kilométert tettem meg a szolgálati autómmal, jelzi, nem vagyok túlzottan hivatali dolgozószobában, elméleteket gyártó ember. Amikor hívtak, és ahová hívtak, sokszor ugyanazon helyre egyszerre többen is, ott megpróbáltam megjelenni. Örömmel fogadtam a szeretetet és tiszteletet, amit kaptam, apró csodákat láttam kis magyar falvak közösségeiben, naponta én is újra töltődtem erővel és hittel ezáltal, mert láttam, megéltem, hogy e közösség, a szövetség ereje a kisemberek hitében és kitartásában van. A Csemadok a szlovákiai magyar közösség varázsszava és valósága, forrásvize és igazolása. Fábry Zoltán írta egykoron: ,,Az emberi hang népe lettünk, voltunk és vagyunk, és így nem csoda, hogy e maroknyi magyarság minden megrázkódtatás nélkül állta ki az emberség próbáját a szervezett embertelenségben”. Akár ma is írhatta volna ezeket a gondolatokat. Fábry Zolán a szlovenszkói magyarság ma is élő lelkiismerete. Forrásvizünk ő, melyből újra és újra merítenünk kell, tanítanunk kell őt az iskoláinkban, idézni kell őt az ünnepi beszédeinkben, mert ő az hajszálgyökér a szövetségi munkánkban és a kisebbségi létünkben, melyből táplálkozhatunk. Jelszavunkká is lehetne tenni azt a mondatát: ,,A kisebbségi sors – ha az nem eszközzé aljasított sovinizmus – a valóság legjobb iskolája.
A Csemadok Életmű Díj kapcsán már említést tettem új országos rendezvényeinkről. Természetesen az értékelések sorából nem maradhatnak ki a több évtizede töretlen lelkesedéssel szervezett, de sokszor komoly problémákkal is küszködő országos rendezvényeink, melyek mindegyikére eljutottam, azok szervezésében sok esetben aktívan részt is vállaltam. Az újabb kori országos rendezvényeink közül tizedik évébe lépett a népszerű Őszirózsa magyar nóta-énekesek országos minősítő versenye, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében, 10 éves lett az Országos Citeratalálkozó a Művelődési Intézet rendezése alatt, egyre jobban tágítva a hazai citeratársadalom, mozgalom határait, minőségi fejlődését, de nagykorú lett a legtöbb iskolást megmozgató Tompa Mihály Vers– és Prózamondó Verseny is, a rimaszombatiak jóvoltából, egyre jobb és egyre tartalmasabb programokkal. A Fábry-, Kazinczy- és Szenczi Molnár Albert-napok hagyományosan teljesítik a küldetésüket. Itt is van lehetőség a fejlődésre, Fábry Zoltán szellemi örökségének ápolására, Kazinczy nyelvmegújító szándékán keresztül a fiatalok bevonására új pályaművek megírása kapcsán. Az Országos Népművészeti Fesztivál és az Országos Kulturális Ünnepség kapcsán feltétlen szükséges egy hosszabb lélegzetvételű számvetés és újragondolás, közben nem letérve az útról, melyet egykoron kijelöltek. Ugyanakkor érezhető, hogy a több tízezres tömegek mozgósítása egyre kevésbé lehetséges az elkövetkezőkben, viszont egy ütősebb, akár időtartamban, programban is rövidebb, választékosabb, tartalmasabb fesztivál akár szemléletváltozást is hozhat . A Jászói Nyári Egyetem, az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál a Kassa-vidéki Területi Választmány jóvoltából egyértelmű hozadéka a szövetségnek. Egyre jobb színvonalon, az értékek megőrzése mentén halad a maga útján. A Duna Menti Tavasz, mely nagy ünnepe a bábosoknak és a gyermekszínjátszóknak, nagy népszerűségnek örvend. A mozgalom erős, jó szakmai színvonalon működik, köszönhetően az évről évre megtartott képzéseknek. Néhány régióban még erősödhetne, főleg a peremvidéken. A Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő folytatja a egykori nagy nevű Tavaszi szél eszméit. Anyagi lehetőségei beszűkülése miatt azonban nagyon nehéz ezt a mozgalmat fejleszteni, ami az utóbbi időben egyre több kérdést is felvet, főleg a válogatások kapcsán. Legnagyobb kórusfesztiválunk, a Kodály-napok, magas szakmai színvonalon valósultak meg az elmúlt években. A kórusmozgalmunk fejlődése töretlen, és egyik legstabilabb pillérévé vált a kultúránknak. Igaz ünnepévé váltak a kodályi, zenébe, énekbe szőtt gondolatnak, szerte a Kárpát-medencében. Üde színfoltja az országos rendezvényeinknek a Kadosa Pál Zongoraverseny, az énekelt versek országos fesztiválja, valamint az egyik legfiatalabb rendezvényünk, a Generációk Találkozása Zoboralján. Remélhetőleg a Csemadok 60. évfordulója kapcsán, az érsekújvári területi választmány javaslatára kiírt vetélkedőbe is nagyon sok alapszervezet kapcsolódik majd be az ősz folyamán. Ha csak e több mint húsz, országos rendezvény alapján szeretnénk megítélni a Csemadok tevékenységét, már akkor is egy átfogó képet kapnánk. Az Országos Elnökség, valamint az én megítélésem szerint is fel kell vállalnunk továbbra is ezeket a rendezvényeket, még ha sokszor foggal-körömmel kell ezt megvédenünk. Mert nem vonulhatunk ki egyetlen olyan területről sem, ahol megvetettük az elmúlt évtizedekben a lábunkat. Amiről önként lemondunk, azt a tapasztalataink szerint már nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet visszaszerezni. Ezért ha szerényebb körülmények között is, ha gyérebb látogatottságnál is, de ki kell tartanunk, mert az idő minket fog igazolni.
Nagyra értékelem az elmúlt időszakban a területi választmányaink által végzett munkát. Azt kell, hogy mondjam, a peremvidék egyre jobban felnő a nagyobb régióinkhoz. A kezükben lévő beszámolókból egyértelműen kiderül, milyen óriási munkát végeznek ezekben a régiókban a választmányok, az alapszervezetekről nem is beszélve. Ott, ahol az elmúlt években gondok jelentkeztek – Rozsnyón, az Ung-vidéken – gyakrabban megfordultam magam is, és a titkárság dolgozói is. Az Ung-vidéken látható az előrelépés. Remélem, hogy további ösztönzést adhat számukra az odafigyelésünk. Rozsnyó kezd kilábalni a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetből, de nem lehet mindent egyetlen ember vállára helyezni, ezért jó lenne a nagyobb együttgondolkodás, a jobb munkamegosztás. Remélem, az új területi választmány ebben is tovább lép. El kell mondanom, hogy a gömöri régióban nagyon sok, szép és kellemes élményben volt részem. A kultúránk egyik gyöngyszeme ez a vidék. Nem szabad őket magukra hagyni a gondjaikban. Remélem érzik, hogy részemről mindent elkövetek, hogy segítsek. Szeretném megköszönni régiómnak, a Nagykürtös Területi Választmánynak, hogy jó példával jártak elöl az elmúlt három évben. Gyarapodott az alapszervezeteink száma, rendezvényeink minősége, és köszönet az önzetlen embereknek a Kürtös című járási havilapunkért, melyet a Csemadok TV ad ki. Most már saját nyomdájával is szolgálja a régiót és az önkormányzatokat. Hagyományosan erős választmányaink a dunaszerdahelyi, a galántai, az érsekújvári, a Kassa–vidéki, a lévai, a bodrogközi, a komáromi, melyek támaszai a szövetségnek, tagbázisunk nagy része itt összpontosul, de vannak még itt is nagy tartalékok. Nem kell, hogy mondjam, hisz ti tudjátok legjobban, hol és miben lehet és kell előrelépnetek a következőkben. A peremvidék választmányai, Zoboralja, Nógrád, Szenc, Tornalja, a két nagyvárosunk, Kassa és Pozsony a speciális helyzetükkel, valamint Rimaszombat a küzdelmes hétköznapokban bizonyít, végvári vitézként küzd a kultúra fegyverével. Erről a helyről kell megköszönnöm azoknak az elnököknek, akik tisztújítás és egyéb más okok kapcsán már nem vállalták az elnöki poszt betöltését. Reményeim szerint az őszi ünnepi ülésen egyéb módon is kifejezhetem majd ezt a hálát feléjük. A helyükbe lépőknek, tapasztaltaknak és kevésbé tapasztaltaknak, pedig kitartást és türelmet kívánok. Számíthatnak ránk az elkövetkezőkben, mint ahogyan mi is számítunk rájuk a hétköznapokban.
Terveink a következő időszakra
Az elkövetkező időszak feladatait , terveit valószínűleg két fontos tényező határolja be. Az egyik a világgazdasági válság következtében bekövetkezett gazdasági visszaesés, a másik pedig az egyre erősödő, irányunkban táplált nacionalizmus. Ettől függetlenül nekünk tennünk kell a dolgunkat, és tesszük is, hiszen a tétlenségnél nincs nagyobb veszély. Mi dolgozni akarunk és fogunk is. A ma elfogadásra kerülő programban, mely magába foglalja többek között az elmúlt hatvan év tapasztalatait is, felhatalmazást kérünk az országos közgyűléstől egy olyan, ún. Csemadok-törvény kidolgozására, mely elfogadása esetén garantálná a szövetség anyagi helyzetének megoldását, tisztességes rendezését. Tovább kell erősíteni a szakmai munkát, főleg a közép- és kelet-szlovákiai régiókban, ahol a Művelődési Intézet regionális központjai kaphatnának helyet. Az új Országos Tanácsnak fel kell vállalnia egy olyan működési és szervezési szabályzat kidolgozását, amely rendezheti, pontosíthatja az alapszabályunk által külön nem részletezett kérdéseket. Így elkerülhetőek lennének olyan vitás kérdések,melyek érzékenyen érintettek az elmúlt időben néhány alapszervezetet, és területi választmányt, és amelyek a mai napig érdemben nem rendeződtek, mert alapvetően emberi viszonyokat, szabályokkal nem lehet rendezni. Fontosnak tartjuk, hogy az alapszabályunk egy ilyen politikai helyzetben ne kerüljön módosításra, mert nem kockáztathatjuk meg, hogy esetleg egy politikai döntés, befolyásolás, meggátolja annak bejegyzését mondvacsinált indokok alapján. A technikai fejlődést természetesen a szövetségen belül is követni kell, ezért megpróbálunk majd európai forrásokat igénybe véve technikai korszerűsítést kieszközölni az irodáinkban. Honlapunk ennek szellemében már folyamatosan bővül, de lehetőséget látok a technika fejlődésével akár egy belső, internetes Csemadok TV elindítására is. Ez egyébként teljes mértékben a készülő új nyelvtörvény hatályain kívül biztosíthatná a tájékoztatást, akár élő műsorok keretén belül is. Embertpróbáló idők lesznek, de ha erősek és egységesek maradunk, ha hűséggel és önzetlenül ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk, akkor talpon maradunk, és kis lépésekkel előre is mehetünk.
Kedves barátaim, tisztelt közgyűlés!
A közgyűlés feladata, hogy megítélje a három év tevékenységét. Csak remélni tudom, hogy amit vállaltam három évvel ezelőtt, és azok, akiktől akkor bizalmat kaptam, s azok is akiktől nem, vállalhatónak tartják ezt az időszakot. Remélem, nem hoztam szégyent a szövetség nevére, jelenére és múltjára sem. Köszönöm, hogy szolgálhattam, dolgozhattam. Akinek joga van megítélni minket, majd az tegye meg. Sütő Andrást idézem, aki így ír: ,,Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár,mint friss havon a felszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megalaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán” Nagy veszély idején a nemzet mindig összetartóbb kell, hogy legyen. Lám, a Csemadokon belül, ahol megannyi irányzat, -izmus, és politikai beállítottság fér meg egy felyen, a kultúra, a nyelv, a hagyományok tisztelete és ápolása összekovácsol minket. Talán azért, mert itt nem osztogatnak élet és halál urai posztokat, bársonyszékeket, talmi hatalmat. Itt csak küzdés van, önzetlenség, munka, néha köszönet nélkül. Mi azért tudjuk, ezt elsősorban önmagunk miatt tesszük, mert ez életünk fontos része. Hány indulást éltünk már meg! Hányszor torpantunk és álltunk meg! De mindig továbbmentünk. Mert a mi sorsunk a küzdés, nép lenni a népek, ember lenni az emberek között. A száz éve meghalt Ady verse jut eszembe. Nekünk, hogy élni tudjunk, Mohács kell:
,,Ha van Isten , meg ne sajnáljon engem
én magyarnak születtem
Szent galamb nehogy zöld ágat hozzon
Üssön csak ostorozzon
Ha van Isten , földtől a fényes égig
Rángasson minket végig
Ne legyen egy félpercnyi békességünk
Mert akkor végünk, végünk!”
Köszönöm megisztelő figyelmüket.
Felvidék Ma, pog
