Zsolna/Žilina/Sillein
Vág völgye és Árva
Szlovákia egyik legfontosabb vasúti és közúti csomópontja a Vág bal partján. Területe már a történelem előtti korban lakott hely volt. Az első Árpádok korában a nyitrai püspök birtoka lett, várossá sziléziai német telepesek fejlesztették a tatárjárás után. Városi jogokat 1312-ben, Károly Róberttől kapott. 1370-ből származik a Zsolnai könyv, mely országszerte mintául szolgált a szabad királyi városok belső igazgatásához. Az 1381-es kiváltságlevél a szlovákoknak a németekkel egyenlő jogokat biztosított. A németség a huszita háborúk alatt tűnt el a városból. Zsigmond korában vár is épült Zsolna védelmére. A XVI. században Akadémiája, nyomdája létesült, kisugárzó szellemi központja lett, de a Podmaniczkyaktól sokat kellett szenvednie. Később Bocskai, Bethlen és az Esterházyak seregei viaskodtak Zsolnáért. A reformáció idején a protestantizmus erőssége volt, 1610-ben a mai plébániatemplomban megtartott „zsolnai zsinat” mondta ki az evangélikusok végleges elszakadását a katolikus egyháztól. Önállóságuk nem sokáig tartott: a Habsburgok már 1685-ben jezsuitákat telepítettek a városba, 1773-ban pedig ferences gimnázium épült. A XVII–XVIII. században vált híressé a zsolnai posztó: eleinte 140-150 takácsműhelyben készítették, később posztógyár alakult, mely az első világháború előtt már 2500 munkást foglalkoztatott. Később a munkásmozgalom és az antifasiszta ellenállás egyik fontos központja volt. 1944–1945-ben súlyos bombakárokat szenvedett.
A lábasházakkal díszített főtér, a Mária tér (Mariánske námestie), noha már nem teljes, Szlovákiának ma is viszonylag legteljesebb piaci árkádsora. Boltosok, kofák nyílt árusítási helye volt, ma is üzletsorok együttese, fedett sétahely. A térhez csatlakozó utcák sakktáblaszerű rendszere középkori eredetű, német alapítású városalaprajz. Az 1995–1997-ben a környező utcákkal együtt szépen restaurált főtér közepén áll a Mária Immaculata-szobor Szent Flóriánnak, a város védőszentjének szobrával (1738). A tér 1. sz. épülete, a régi városháza reneszánsz alapokra épített barokk stílusú épület. Az ugyancsak barokk Szt. Pál-templom és -rendház, az egykori jezsuita kolostor 1743-ban épült. Sírkatakombái a főtér alá nyúlnak. A kolostorból 1880-ban püspöki árvaház lett, jelenleg művészeti galéria van benne. A főtér nyugati sarkán álló Grand Hotel irodalomtörténeti okból érdemel említést: ez az egykori Úri Szálló. Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regénye szerint a hóbortos Pongrácz István grófot itt beszélte le rokona, Pongrácz Károly ezredes Besztercebánya felégetéséről. A főtérről kis utcácskák vezetnek fel a várdombra. A várdombon álló plébániatemplom az 1400-as évek elején épült gótikus stílusban, később azonban sokszor átépítették. A fülkék díszítései és az üvegablakok az 1870-es megújításkor készültek. A szentély külfalánál van a Kálvária. A templom mellett Szlovákia egyik legrégibb reneszánsz épülete, a Burián-harangtorony áll, melyet 1540 táján emeltetett a budatini várurak ellen harcoló Podmaniczky Rafael. Eredetileg vártorony volt, s a város is akkortájt kapott új falakat. A régi várfalrendszer belső körútján található még az egykori ferences templom és rendház 1730 és 1770 között emelt épülete; külseje barokk, belseje rokokó stílusú. Zsolna legrégebbi műemléke, a XIII. században román stílusban épült Szt. István-templom viszont egy külvárosban (Závodie) áll; hajdan egy erődítmény részét képezte. Freskói igen szépek.
A Kiszuca és a Vág összefolyásánál, a Vág jobb partján gótikus tornyú zömök vízivár áll: Budatin vára. 1250 körül épült királyi vámolóhelyként, egy időben Ulászló lengyel királyé is volt. 1485-ben a Szunyogh családé lett, később a Csáky grófok örökölték. A Szunyoghok egyik Budatinnal kapcsolatos családi mondáját dolgozta fel Arany János Katalin című elbeszélő költeményében. A vár 1870-ben honvédkaszárnya lett, s az is maradt 1918-ig. Utána visszakapták a Csákyak; gróf Csáky Géza állíttatta helyre s rendezte be művészien az 1920–1930-as években. A várban jelenleg a Vág menti Múzeum (Považské múzeum) székel. Különösen értékes része a világjáró drótosok s a hegyi fafaragók műveinek gyűjteménye és a képtár.
Zsolnán élt és dolgozott 1704 és 1708 közt Daniel Krman evangélikus lelkész, II. Rákóczi Ferenc híve és diplomatája.
