A Magyar Távirati Iroda sorozatban foglalkozik az 1989-es közép-európai rendszerváltásokkal. Most, az 1989. június 1-7-i események közreadásával közelitik meg a 20 évvel ezelőtt végbement társadalmi eseményeket. Pillantsunk velük vissza multúnk egy-egy darabjára, hogy jobban tisztelhessük mai ünnep- és hétköznapjainkat. SZOVJETUNIÓ: ÖSSZEOMLÁS VAGY MEGÚJULÁS?
1989. június 1. – Az előre meghatározott menetrendnek megfelelően zajlik a szovjet fegyveres erők kivonása a szövetséges országok területéről – nyilatkozta a TASZSZ szovjet hírügynökségnek Bronyiszlav Omelicsev vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettese. Június elsejéig az NDK területéről több mint 3350 katonát és tisztet, 1650 harckocsit és mintegy 120 tüzérségi eszközt vontak ki, Csehszlovákiából több mint 1000 katonai személyt, 150 harckocsit, és több mint két tucat tüzérségi eszközt szállítottak vissza a Szovjetunióba. Magyarországról a katonai személyzet több mint 4500 tagját, mintegy 320 harckocsit és 160 tüzérségi eszközt távolítottak el. Mongóliából több mint 2800 katonát, 200 harckocsit, mintegy 170 tüzérségi eszközt és 14 katonai repülőgépet vontak ki.
1989. június 1. – A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott felvetések nyomán Mihail Gorbacsov egyetértett azzal, hogy különbizottság vizsgálja meg: az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktumot követően erőszakkal kebelezte-e be a Szovjetunió Lettországot, Észtországot és Litvániát. A bizottság feladata tisztázni, hogy a Szovjetunió és a náci Németország között 1939-ben létrejött meg nem támadási szerződés titkos záradékai valóban Moszkva fennhatósága alá rendelték-e a három köztársaságot, ezzel mintegy előkészítve azok 1940-es bekebelezését.
1989. június 2. – A bonni kabinet szóvivője bejelentette: Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1988. októberi kérésére Helmut Kohl nyugatnémet kancellár közbenjárt annak érdekében, hogy szovjet történészek betekinthessenek az 1939-es Hitler-Sztálin megállapodás dokumentumaiba, s ennek nyomán Lev Bezimenszkij és Szmirnov professzor megismerkedhetett a paktum titkos záradékához tartozó anyagokkal is. Hans Klein szóvivő szerint magát a titkos záradékot a háború végén megsemmisítették a birodalmi miniszter irodájában, előtte azonban mikrofilmre vették. Ezt a mikrofilmet Von Lösch német diplomata Türingiában elásta, majd kiadta az angoloknak, az Londonon keresztül eljutott az Egyesült Államokba, ahonnan az ötvenes években a bonni külügyminisztérium rendelkezésére bocsátották.
1989. június 3. – Az Ural-hegységben egy gázvezeték szivárgása miatt éppen akkor történt nagy erejű robbanás, amikor két zsúfolt vonat haladt el a közelben. A két vonat több mint 1200 utasa közül mintegy ötszázan vesztették életüket vagy tűntek el, körülbelül hétszázan kerültek kórházba.
1989. június 3. – A Litván Kommunista Ifjúsági Szövetség 22. kongresszusa határozatot fogadott el a Komszomolból való kiválásról.
1989. június 3. – Moszkvában a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának ülésén elnökké választották Jevgenyij Primakov akadémikust, a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóintézetének igazgatóját.
1989. június 3. – Halálos áldozatokat követelő nemzetiségi-vallási összetűzések kezdődtek az üzbegisztáni Ferganában és környékén. A szunnita üzbégek és a síita meszhetiek összecsapásai miatt a belügyi csapatok 7000 katonáját dobták át a területre az ország különböző részeiről, s kijárási tilalmat rendeltek el. A nemzetiségi villongásoknak 20-ig mintegy 100 halálos áldozata és ezernél több sebesültje volt, több száz ház, közlekedési eszköz, ipari üzem és középület kiégett vagy megrongálódott. (A törökökkel rokon és Grúzia délnyugati részén, a Meszheti hegygerincen őshonos népcsoportot 1944 novemberében Sztálin parancsára erőszakkal kitelepítették a szovjet-török határ térségéből Közép-Ázsiába.)
1989. június 4. – A Karabah-hegyvidéki autonóm területen már egy hónapja sztrájk bénítja meg az életet, Sztyepanakertben engedély nélküli felvonulásokat, gyűléseket tartanak.
1989. június 6. – A Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának elnöke Rafik Nyisanov, az Üzbég KP KB első titkára lett.
1989. június 7. – A Legfelsőbb Tanács két házának összevont ülésén a küldöttek nagy szavazattöbbséggel Nyikolaj Rizskovot választották meg a Szovjetunió miniszterelnökévé. A küldöttek döntöttek a Legfelsőbb Bíróság, a Legfelsőbb Gazdasági Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vezetőjének személyéről is.
Évforduló-történelem
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás (1989. június) – KRONOLÓGIA (4. rész)
NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG: ÁTALAKULÁS ÉS NÉMET EGYSÉG
1989. június 1. – Szóvivői nyilatkozatban utasította vissza az NDK külügyminisztériuma George Bush amerikai elnök május 31-én Mainzban mondott beszédének egyes kitételeit, amelyeket az NDK belügyeibe való beavatkozási kísérletként értékelt. Bush a magyar-osztrák határon húzódó műszaki zár bontásához hasonlítva a berlini fal lebontását jelölte meg a Kelet és a Nyugat viszonyát javító következő lépésként. Egyúttal sürgette a Moszkvából kiindult új gondolkodásmód továbbterjedését, amikor úgy fogalmazott: „Vigyék át a glasznosztyot Kelet-Berlinbe”.
1989. június 5. – A népi felszabadító hadsereg leverte az ellenforradalmi zendülést Kínában – ezzel a szalagcímmel számoltak be az NDK központi lapjai a június 4-i pekingi Tienanmen-téri eseményekről.
1989. június 6. – Az NDK fővárosában egy kisebb csoport emberi jogi és békeaktivista tüntetett a kínai vezetés politikája ellen, a tiltakozó megmozdulás több résztvevőjét őrizetbe vették.
1989. június 6. – A nyolc országos egyház közös levélben kérte az állami vezetéstől az ország választási rendszerének átgondolását egy új választási törvény kidolgozása céljából.
1989. június 7. – Berlinben megnyílt az NDK Szabadgondolkodóinak Szövetsége nevű szervezet alapító kongresszusa, mintegy négyszáz küldött részvételével. Jelen volt Günter Schabowski, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára, a berlini pártbizottság első titkára is.
1989. június 7. – Több száz ember tüntetett Berlinben, tiltakozásul a május 7-i helyhatósági választásokról kiadott hivatalos végeredmény ellen, amely szerint a résztvevők 98,85 százaléka szavazott a Nemzeti Front listájára. A hatóságok a tüntetést feloszlatták és több mint 120 embert őrizetbe vettek.
ROMÁNIA: DIKTATÚRÁBÓL DEMOKRÁCIÁBA
1989. június 1. – Az Emberi Jogokért Küzdő Helsinki Csoportok Nemzetközi Szövetségének a párizsi emberi jogi konferencia elé terjesztett jelentése szerint az emberi jogok széles körű megsértése miatt Románia a „legelnyomóbb országgá” vált Európában.
1989. június 1. – A romániai nagy nemzetgyűlés új – a területi-közigazgatási szervezés „javításáról” rendelkező – törvényt fogadott el, miután az előző, 1968-as jogszabályt áprilisban hatályon kívül helyezte. Az új törvény értelmében Romániában 40 megye, 265 municipium és város, továbbá 2359 község van. Bukarest, mint főváros külön státussal rendelkezik. Közigazgatásilag hozzátartozik a főváros nagy mezőgazdasági övezete, amelyet Ilfov mezőgazdasági szektornak neveznek. A korábbi beosztáshoz képest 346-tal csökkent a községek száma, ugyanakkor 28 úgynevezett „agráripari központ” kapta meg a városi rangot. Az új törvény csak a községet tekinti területi-közigazgatási egységnek, a falvakat nem, minden falu valamelyik községhez tartozik.
1989. június 5. – A Scinteia című központi pártlap közreadta Nicolae Ceausescunak, az RSZK elnökének interjúját, amely az Egyesült Arab Emírségekben megjelenő Al Wahda News című arab nyelvű napilapban jelent meg. A román államfő ebben közölte: Romániában rátértek a gazdasági-társadalmi tevékenység irányításának demokratikus rendszerére, s olyan társadalmat akarnak megvalósítani, amely minden ember számára méltó munka- és életkörülményeket biztosít, amely lehetővé teszi a szabad életet. Mint mondta, nem módosítani, hanem tökéletesíteni szeretnék a rendszert, „Úgy véljük, hogy semmi olyan nincs, amin változtatnunk kell. A meglévő formák megfelelnek a román szocialista forradalomnak, jó fejlődési távlatokat biztosítanak”.
1989. június 6. – Az európai helyzet emberi dimenziójával foglalkozó párizsi értekezlet plenáris ülésén több bírálat érte Romániát. Szóvá tették, hogy a román hatóságok minden tájékoztatás kérési kísérletet visszautasítottak, a Ceausescu elnökhöz nyílt levelet intézett volt politikusokat meghurcolták, Doina Cornea asszonyt, aki a területrendezési program ellen tiltakozott, fizikailag bántalmazták.
Évforduló-történelem
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás (1989. június) – KRONOLÓGIA (3. rész)
JUGOSZLÁVIA: SZÉTESŐBEN
1989. június 1. – Forgalomba került a százezer dináros bankjegy.
1989. június 1. – Belgrádban tárgyalt az Európai Parlament tényfeltáró küldöttsége. A delegáció előzőleg Koszovó székhelyén, Pristinában tanulmányozta a tartományban kialakult helyzetet, s találkozott albán nemzetiségű értelmiségiekkel, így Rejep Chosi akadémikussal és Ibrahim Rugova íróval. A küldöttség pristinai látogatása idején helyi fiatalok több tüntetést szerveztek szeparatista jelszavakat kiáltozva.
1989. június 2. – A szerb köztársaság elnöksége levelében több feltételhez kötötte a párbeszédet a szlovén vezetőknek arra az ajánlatára, hogy folytassanak véleménycserét a vitás kérdésekről. A levél elsősorban azt sürgette, hogy Szlovéniában változtassák meg a Koszovóval kapcsolatos irányvonalat, s „hagyjanak fel a szerbiai helyzettel összefüggő félretájékoztatással”.
1989. június 5. – Szlovéniában legkevesebb száz oktatási intézmény tanári kara sztrájkolt magasabb béreket és jobb munkakörülményeket követelve. Ljubljanában az összes általános és középiskola zárva maradt.
1989. június 5. – A gyorsütemű infláció mellett Jugoszláviának legalább 21 milliárd dolláros külföldi adóssággal, 16 százalékos munkanélküliséggel, egyes ágazatok alacsony termelékenységével és a dinárnak a dollárhoz viszonyított napról-napra csökkenő árfolyamával is szembe kell néznie – írta a Reuter hírügynökség.
1989. június 7. – Kizárták a JKSZ-ből Major Nándort, a vajdasági autonóm tartomány volt elnökét, a JKSZ KB volt tagját, és Erdélyi Károlyt, a tartományi elnökség volt titkárát, mert nem léptek fel elég erélyesen a vajdasági és a szerb álláspont közötti vita rendezéséért, és nem kezdeményeztek szorosabb kapcsolatot a szerb elnökséggel.
LENGYELORSZÁG: RENDSZERVÁLTÓ SZOLIDARITÁS
1989. június 1. – Egy lengyel származású amerikai milliomos asszony, Piasecka-Johnson úgy döntött, hogy megmenti a felszámolás előtt álló gdanski Lenin hajógyárat, s ennek érdekében amerikai-lengyel vegyes vállalat alapításáról írt alá megállapodást a lengyel állam képviselőivel. Az egyezmény aláírásánál jelen volt Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke. (A hajógyár bezárását 1988 őszén határozta el a Rakowski-kormány, s 1988. december 1-én indult meg a hivatalos felszámolási eljárás.)
1989. június 1. – Három nappal a választások előtt Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök a Gazeta Wyborcza című lapnak, a Szolidaritás újságjának nyilatkozott. Figyelmeztette a szakszervezetet: ha a demokratikus változások ellenőrizhetetlenné válnak, akkor destabilizálódni fog a belpolitikai helyzet és konzervatív visszarendeződés következhet be. Rakowski szerint a szavazás után a kormánynak és az ellenzéknek együtt kell működnie a reformok továbbvitele érdekében. Azt is elmondta, hogy eltérően a korábbi gyakorlattól, jelenleg a szovjet vezetők nem avatkoznak be a lengyel ügyekbe, így Varsó teljesen önállóan határozza meg az általa jónak tartott irányvonalat.
1989. június 2. – Wojciech Jaruzelski, az államtanács elnöke – aki nem jelöltette magát sem képviselőnek, sem szenátornak – rádió- és tévébeszédében úgy vélekedett: minden politikai erőnek azt kell szem előtt tartania, hogy mindenekelőtt a gazdaságban kell elérni áttörést. Ennek érdekében a választások utáni időkre széles körű koalíciót sürgetett, de a koalíciót illetően nem bocsátkozott részletekbe.
1989. június 4. – Megtartották a parlamenti választások első fordulóját, a küzdelem 460 képviselői és 100 szenátori helyért folyt. A képviselőházi helyeket a politikai erők előre elosztották maguk között: a képviselői helyek 38 százalékára csak a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) jelöltjei pályázhattak, a mandátumok 35 százalékáért pártokon kívüliek és ellenzékiek versenyeztek. A szavazásra jogosultak 62 százaléka járult az urnák elé. Bár Walesáék is visszafogottságra hívtak fel, az első fordulóban a Szolidaritás kiütéssel győzött, Jan Bisztyga, a LEMP szóvivője szerint a választások egyfajta népszavazás jelleget öltöttek. A párton kívülieknek és az ellenzéknek fenntartott 161 alsóházi helyből alig több mint egy tucat kivételével mindenütt a Szolidaritás jelöltjei győztek. A LEMP súlyos vereséget szenvedett, a képviselőházban számára fenntartott helyeket az első fordulóban nem tudta elnyerni, míg a Szolidaritás a teljesen szabad szenátusi választásokon a 100 helyből 99-et szerzett meg.
1989. június 6. – A LEMP Politikai Bizottsága a párt nevében megerősítette Wojciech Jaruzelski államfőnek a választások előtt elhangzott javaslatát egy nagykoalíció létrehozására. Úgy értékelte, hogy az első forduló „politikai, gazdasági, történelmi és lélektani okokból kedvezőtlen eredményt hozott a párt és a koalíció számára”, de a LEMP hű marad a kerekasztalnál született megállapodásokhoz, kitart a gazdasági és politikai reformok meggyorsítása, a pluralista parlamenti demokrácián alapuló demokratikus lengyel társadalom kiépítésének gondolata mellett.
1989. június 6. – A lengyel koalíció második legnagyobb pártja, az Egyesült Néppárt (parasztpárt) szintén a széles koalíció mellett foglalt állást: elnöksége elismerte a koalíció választási vereségét, a Szolidaritás győzelmét.
1989. június 6. – A Szolidaritás vezetői bejelentették, hogy a szakszervezet nem kíván kormánykoalícióra lépni a kommunistákkal.
1989. június 7. – „Kerekasztal-kormány”, vagyis a kerekasztal-tárgyalásokon részt vett politikai erőket tömörítő széles koalíciós kabinet létrehozását javasolta a lengyel Demokrata Párt, a LEMP kisebbik koalíciós partnere.
Évforduló-történelem
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás (1989. június) – KRONOLÓGIA (2. rész)
MAGYARORSZÁG: BÉKÉS ÁTMENET
1989. június 7. – Több ezres tömeg tüntetett Budapesten, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének épülete előtt, tiltakozva a pekingi események miatt. A demonstráció szervezője, a Fidesz memorandumot juttatott el a kínai nagykövetnek.
1989. június 7. – Az Ellenzéki Kerekasztal felvette tagjai közé a Kereszténydemokrata Néppártot. (Az EKA-t 1989. március 22-én alakította nyolc ellenzéki szervezet a Független Jogász Fórum kezdeményezésére azzal a szándékkal, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a demokratikus Magyarország megteremtését célzó alkotmányos átalakulás kereteiről.)
1989. június 7. – Budapesten kommunista munkásgyűlést tartottak, amely megállapította: „Szerveződnek az elmúlt négy évtized minden eredményét tagadó, a polgári tőkés visszarendeződést követelő erők…Az új pártvezetés a tagság megkérdezése nélkül jogtalanul és illetéktelenül döntött alapvető politikai kérdésekben, megtagadta a párt eredeti céljait és ideológiáját, cserbenhagyta természetes bázisát, a munkásosztályt, annak szövetségesét, a parasztságot és a progresszív értelmiséget…Az ilyen külföldről irányított népellenes ‘reformot’ elutasítjuk.”
ALBÁNIA: AZ UTOLSÓ BÁSTYA
1989. június 2. – A Zeri i Popullit című albán pártlap ismét keményen bírálta Jugoszláviát az újabb koszovói tüntetések elfojtásáért: „Koszovóban és Jugoszláviában sohasem lesz stabilitás, ha gyilkolják és elnyomják az albánokat, öldöklik, sértegetik és lenézik őket”. Jugoszláv rendőrök május végén agyonlőttek egy albán nemzetiségű tüntetőt Podujevo városában, illetve könnygázt vetettek be tüntető pristinai diákok ellen. A tiranai pártlap kiemelte, hogy a tüntetéseken az albánok sohasem követelték Koszovó elszakadását, a szeparatizmus „a szerb propaganda kitalált jelszava, amellyel az albánok elnyomását próbálják igazolni”.
1989. június 3. – Niko Gjyzari, az albán állami tervezési bizottság elnöke Szófiában kiegészítő jegyzőkönyvet írt alá a két ország 1989. évi árucsereforgalmi és fizetési megállapodásához Andrej Lukanovval, a bolgár külgazdasági kapcsolatok miniszterével.
BULGÁRIA: ÁTALAKÍTÁS FELÜLRŐL
1989. június 1. – Bulgáriában országszerte gyűléseken tiltakoztak a „török beavatkozás” ellen, és követelték Törökország határainak megnyitását az áttelepülni szándékozó bulgáriai muzulmánok előtt. A sajtó arra helyezte a hangsúlyt, hogy „a bolgár nemzet egy és oszthatatlan”, vagyis Bulgáriában törökök nincsenek, csak az oszmán uralom idején iszlámizált bolgárok muzulmán leszármazottai vannak, ők pedig „a nemzet elválaszthatatlan részét” képezik. Az írószövetség is tiltakozó összejövetelt tartott, akárcsak a Razgrad környéki muzulmán papok. Ez utóbbiak csakúgy megbélyegezték Ankara „uszító, bolgárellenes” politikáját, mint a burgaszi tüntetők.
1989. június 2. – 340 olyan török származású bolgár állampolgár érkezett a határ török oldalára, akiket a Szófia nemzetiségi politikája elleni tiltakozó akciókban – éhségsztrájkokban, tüntetésekben stb. – való részvétel miatt kényszerítettek a bolgár hatóságok az ország elhagyására. Az érkezettek egy csoportján olyan sérülések nyomai látszottak, amelyeket – mint elmondták – a tüntetőkre támadó rendőrök okoztak. A hatóságok erőszakkal kényszerítették őket Bulgária elhagyására azért, mert szembeszegültek az erőszakos beolvasztási politikával.
1989. június 5. – A kilencmilliós Bulgária lakosságának csaknem egynegyede nyugdíjas, ezek 75 százaléka a létminimum (az igen szerény havi 140 leva) alatt él, de sok embernek kell ennél jóval kevesebb – mindössze 60-80 levából – megélnie. A televízió Aktualna antenna című adásában az is megfogalmazódott: „Minden, önmagát tisztelő társadalomnak törekednie kell rá, hogy tagjainak legalább a létminimumot biztosítsa”. A tévéműsor szorgalmazta a nyugdíjrendszer megváltoztatását, a legalacsonyabb nyugdíjak emelését.
1989. június 7. – Az AFP francia hírügynökség ellenzéki forrásokra hivatkozva közölte, hogy több mint tíz napja nincs hír három letartóztatott ellenzéki személyiségről. Konsztantin Trencsevet, a „Podkrepa” nevű független értelmiségi szakszervezet elnökét május 26-án vették őrizetbe, amikor Sztara Zagora-i lakásáról Szófiába utazott. Nikola Kolev ellenzéki költőt, a „Podkrepa” titkárát és harmadik társukat, M. Zaprianovot ugyanazon a napon vették őrizetbe.
CSEHSZLOVÁKIA: BÁRSONYOS FORRADALOM
1989. június 1-2. – Első alkalommal ült össze Csehszlovákia és az Európai Közösségek (EGK) közös konzultatív szerve. A prágai tanácskozáson mindenekelőtt az ipari termékek kereskedelméről 1988 decemberében megkötött kétoldalú megállapodás teljesítését vizsgálták meg, de szó volt Csehszlovákia és az Európai Közösségek kölcsönös kapcsolatai továbbfejlesztésének a lehetőségeiről, a kereskedelem elmélyítéséről és bővítéséről is.
1989. június 6. – Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára ismét élesen támadta az ellenzéket, azzal vádolva, hogy erejét bizonyos nyugati és egyesült államokbeli körök támogatásának köszönheti, amelyek nyíltan a szocializmus destabilizálására, a burzsoá felfogású pluralista társadalom létrehozására törekednek. Prágai megfigyelők szerint Jakes ki nem mondottan az egyes környező szocialista országokban tapasztalható pluralisztikus politikai fejlődési folyamatokat is bírálta.
Évforduló-történelem
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás (1989. június) – KRONOLÓGIA (1. rész)
Budapest, 2009. május 29., péntek (MTI) – Az 1989. június 1-7-i események közreadásával folytatjuk a kelet-európai országokban 20 évvel ezelőtt végbement rendszerváltozásról 1988 májusával indított évfordulós összeállításunkat.
MAGYARORSZÁG: BÉKÉS ÁTMENET
1989. június 1. – Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) szóvivői, Sólyom László és Tölgyessy Péter az MTI-nek elmondták: alkalmasnak látják az MSZMP KB május 30-án nyilvánosságra hozott, új indítványát arra, hogy kimozdítsa a tárgyalásokat a holtpontról, a kezdeményezés előrelépés az érdemi tárgyalásokhoz, amennyiben végre egységes és önálló tárgyalófélnek ismeri el az Ellenzéki Kerekasztalt, s nem szab többé feltételt annak delegációjára vonatkozóan. Megelégedéssel vették tudomásul azt is, hogy az MSZMP delegációjának részeként a kormány képviselői is tárgyalóasztalhoz ülnek. Mint mondták, az Ellenzéki Kerekasztal kész arra, hogy az MSZMP delegációjában képviselteken kívül is elfogadjon további tárgyaló feleket, de azt javasolja, hogy a harmadik oldal szervezetei csak tanácskozási joggal vegyenek részt a tárgyalásokon, oly módon, hogy az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal konszenzusát ne hiúsíthassák meg.
1989. június 1. – Életbe lépett a kormány április 15-i rendelkezése: megszűnt a szocialista munkaversenyek szervezése.
1989. június 1. – A Minisztertanács rendelkezése alapján a hetvenedik életévüket betöltött magyar állampolgárok ekkortól ingyen utazhattak a MÁV, a Volán, a GYSEV és a BKV vonalain.
1989. június 1. – A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége – a közgyűlés döntése értelmében – megkezdte a szövetség 1956. november 4-e után hozott határozatainak felülvizsgálatát. Úgy döntött, hogy a törvénytelenségek áldozatainak és sértettjeinek szövetségi tagságát 1957. január 1-vel helyreállítja. Az elnökség felülvizsgálta az 1956. október 23-a előtt a szövetségből eltávolított tagjok ügyét is, és helyreállította több kizárt újságíró tagságát.
1989. június 2. – Szakmai, etikai, gazdasági, szociális érdekvédelmi szervezetként megalakult Budapesten a Magyar Pszichológus Kamara.
1989. június 2. – A Parlament épületében tájékozódó jellegű megbeszélést folytatott a kormány és néhány alternatív szervezet. A találkozót a kormány megbízásából Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes kezdeményezte azért, hogy megismerjék az ellenzéki szervezeteknek a gazdasággal kapcsolatos elképzeléseit. Az alternatív szervezetek részéről a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az Új Márciusi Front képviseltette magát. A Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége nem kívánta részvételével keresztezni az MSZMP-vel megindult tárgyalásokat, a Független Kisgazdapárt válasza a meghívásra nem érkezett meg. Az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységét összehangoló Független Jogász Fórum időszerűtlennek minősítette a tárgyalási javaslatot.
1989. június 3. – Budapesten, az MSZMP X. Kerületi Bizottsága székházában megalakult a Magyar Cigányok Pártja, amely a Magyarországon élő mintegy 700 ezer cigány származású állampolgár érdekképviseletét kívánta ellátni.
1989. június 3. – Bíró Zoltán, az MDF országos ügyvezető elnöke egy tatabányai tanácskozáson bejelentette, hogy a Magyar Demokrata Fórum a nyár végén politikai párttá alakul.
1989. június 3-4. – Érden a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos választmányának ülésén megválasztották az Országos Vezetőséget. A párt elnöke Vörös Vince, főtitkára Prepeliczay István lett, s a választmány újraválasztotta a Politikai Bizottságot is.
1989. június 5. – A Minisztertanács határozatot hozott a rendőrhatósági őrizetben történt fogva tartás, az internálás hátrányos következményeinek rendezéséről. Az előterjesztés szerint előbb az 1949-53. között internáltak munkaviszonyát és nyugdíját rendezik 1989. június 30-ig. Következő lépésként méltányos intézkedések várhatóak az 1945-49. között, az 1956. után joghátrányt szenvedett emberek ügyében, s ugyanez vonatkozik a kitelepítettekre, illetve a II. világháborút követő intézkedések elszenvedőinek. A Minisztertanács állást foglalt amellett, hogy haladéktalanul felül kell vizsgálni a Büntető törvénykönyvnek azokat a passzusait, amelyek az államellenes bűncselekményre vonatkoznak, s elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslat irányelveit.
1989. június 5. – Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB PB tagja a Magyar Sajtó Házában kijelentette: a sajtónak óriási szerepe van a demokratizálási folyamat előmozdításában, abban, hogy ne legyen lehetőség a visszarendezésre. Hozzátette: a közmegegyezés nem csak lehetőség, hanem elkerülhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy a magyarországi demokratizálási folyamat, a modellváltás békés úton menjen végbe.
1989. június 5. – Környezetvédelmi tüntetést és gyűlést rendezett a kohászvárosban a Dunaújváros és Környéke Környezet és Természetvédő Egyesület, valamint a Demisz helyi bizottsága. A demonstráción, amelyhez csatlakoztak az alternatív szervezetek és mozgalmak képviselői is, tiszta levegőt, tiszta közéletet, tiszta politikát követeltek.
1989. június 6. – Folytatódtak a tárgyalások Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között az új készenléti hitelmegállapodás érdekében. (Mivel Magyarország nem teljesítette a vállalt feltételeket, az IMF felfüggesztette az egyéves készenléti hitel ötödik részletének folyósítását.)
1989. június 7. – A kormány nyilatkozatban ítélte el, hogy június 4-én a pekingi Tienanmen téren a kínai hatóságok a tüntetők közé lövettek, és a tankok sokakat halálra tiportak. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a párt vezetése és tagsága nevében ugyancsak nyilatkozatban ítélte el az erőszakot.
Felvidék Ma, MTI, ddg
