A kormányváltás után az új magyar külpolitika nagyon gyorsan igazi mélyvízben találta magát. A komoly diplomáciai és kutatói tapasztalattal rendelkező új külügyminiszternek ebben a helyzetben kell helytállnia, egy olyan kormánnyal a háta mögött, amelynek hivatali idejét rövidre szabta a parlamenti ciklus.


A szakmaiság kérdésében előrelépésként értékelhetjük Balázs Péter kinevezését, hiszen komoly diplomáciai tapasztalattal rendelkezik, a Horn- és az Orbán-kormány alatt is volt külügyminiszter Koppenhágában, illetve Berlinben, egyetemi-kutatói munkássága is jelentős a Közép-Európai Egyetem tanáraként. Személyében a Németországgal való gazdasági kapcsolatok újraélénkítésére irányuló törekvést is felfedezhetjük, amely meghatározó lehet, hiszen Magyarország messze legjelentősebb külgazdasági partnere Németország. Természetesen a külpolitika teljesítménye leginkább a Bajnai-kormány eredményeitől függ, mindenesetre egy hatékony külpolitika sok területen segítségére lehet.

Az új miniszterelnöknek és külügyminiszterének úgy kell a diplomáciában is hatékony válságmenedzselést folytatni, hogy a korábban elfogadott hosszútávú elképzelések jó része felett eljárt az idő, az egy évig regnáló kormány pedig évtizedes stratégia megalkotására meglehetősen nehezen vállalkozhat. Az elmúlt másfél évben a magyar politikát a gazdasági krízis uralta. A külpolitika „normálállapotban” is számos más területtel van rendkívül szoros összefüggésben: honvédelemi, gazdasági, mezőgazdasági, rendészeti, de akár az egészségügyi kérdések is az adott tárca hatáskörén túlmutató témák lehetnek. 2008 októbere óta ilyen szempontból a súlypont egyértelműen a gazdasági kérdések irányába mozdult el. A nemzetközi politika olyan szereplői váltak meghatározóvá az ország jövőjének egésze szempontjából, amelyek korábban más jellegű, vagy kevésbé életbevágó szerepet játszottak. A velük kialakított viszony legalább olyan mértékben, ha nem jobban befolyásolja az új magyar kormány lépéseit, mint a hagyományos kormányközi diplomácia. Ráadásul egy rendkívül gyorsan változó környezetről van szó, az azonnali határozott reagálás ebben a helyzetben létfontosságú. Nagy kérdés az is, hogy a nemzetközi erőviszonyok hogyan változnak a válság hatására, mely nagyhatalmak kerülnek ki legyengülve, esetleg megerősödve a krízisből, a létrejövő új viszonyrendszerben megtalálja-e Magyarországnak a helyét. Mindemellett a Bajnai-kormánynak és a Balázs Péter vezette külügyminisztériumnak, olyan „hagyományos” diplomáciai kihívásoknak is meg kell felelni, mint a Szlovákiával a nyelvtörvény kapcsán kialakult probléma megoldása.

A Külügyi Intézetben április végén Válságkezelés és külpolitika címen megtartott konferencián a meghívott neves előadók véleménye szerint, a magyar külpolitika sikere három alapvető tényezőn múlik: hitelesség, stratégia és valamiféle belpolitikai konszenzus. A hitelesség visszaszerzése a válság közepette nem könnyű, nincs lehetőség látványpolitizálásra, a hitelminősítők számai napról-napra „beárazzák” az országot, a korábbi viszonylagos sikerekből adódó középhatalmi illúzióknak vége, szembe kell nézniük a korlátozott lehetőségekkel és erőforrásokkal. Mindamellett a hitelesség a győztes választásokkal csak belföldön igazolható, a külpolitikában ehhez magas szintű szakmai tudás, diplomáciai tapasztalat és világos vízió szükségeltetik. A NATO- és az uniós csatlakozás után ugyanis az ország hasonló volumenű célok nélkül maradt, ebbe a helyzetbe érkezett meg a krízis, amelynek minden bizonnyal nagy hatása lesz a világ jövőbeni erőviszonyaira. A folyamatosan változó kihívásokra és az újszerű problémák megoldására a hosszútávú elképzelések felülvizsgálatára van szükség. Az ilyen jellegű jövőkép megalkotása azonban valamiféle belpolitikai konszenzust igényel, hiszen ez nem egy évre vagy egy kormányzati ciklusra határozza meg az ország jövőjét.

Felvidék Ma, gondola.hu, VZS