Opel Agila 2009: A csúcsverzió

Az első generáció idestova 9 éve jelent meg a piacon, a Suzuki Wagon R+ ikertestvéreként. A tavaly bemutatott 2. nemzedék is felvállalta ezt a rokonságot – éppen csak a japán tesót keresztelték át közben Splash-ra. Az első generáció idestova 9 éve jelent meg a piacon, a Suzuki Wagon R+ ikertestvéreként. A tavaly bemutatott 2. nemzedék is felvállalta ezt a rokonságot – éppen csak a japán tesót keresztelték át közben Splash-ra. (Tényleg hülyén festett az az R+ toldalék – és milyen rossz volt ragozni…!) Na de maradjunk a német mini egyterűnél, amelyből gyakorlatilag a csúcsverziót kaptuk meg tesztelésre.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

A korábbi Agilából hál’ istennek kívülről kő kövön nem maradt. Nyoma sincs a pici kerekeken guruló csúnya doboznak, hanem van helyette egy harmonikus vonalakból álló, minden oldalról szemet gyönyörködtető járműkreáció. Mosolygós a maszkja, szépek az oldalablakai, remekbe szabottak a magasra telepített hátsó lámpái. (Ugye, hogy ilyen alakzatokkal körülvéve fel sem tűnik, hogy a hátsó fal szinte teljesen függőleges…?) A képeken látható könnyűfém keréktárcsák viszont még a magasabbik Enjoy szereltségben is felárasak; alapáron 15 hüvelykes acélfelnik járnak. Mindez jócskán 4 méter alatt marad, a kocsi teljes hossza ugyanis mindössze 3740 milliméter. Ja, és hogy el ne felejtsük: ötajtós a karosszéria, ami nagyban növeli az kis egyterű praktikumát.

Belvilág

Nagyobbik része a japán ikergyerektől származik. Piros a műszerfal-világítás, suzukis a kormány, a bajuszkapcsolók szintén. A levesestányérnyi körműszer napellenzőjére ültetett fordulatszámmérő esztétikuma kissé vitatható – minden pillanatban azt vártuk, hogy legurul –, ráadásul a Smart, a Mini és a Toyota Aygo (plusz testvérei) óta már nem is eredeti megoldás. Az alapáras, mp3-as rádió és az opciós légkondi gombjai viszont igen jó helyen vannak és rendkívül áttekinthetőek. Kár, hogy picit sok körülöttük a kopogós műanyag, és a váltókar gumiharmonikája sem éppen vonzó látvány. Az üléseket elöl-hátul az autó méreteihez szabták, az elülsők még némi oldaltartást sem nélkülöznek. A hátsók nagy előnye, hogy osztott támláik egy-egy laza mozdulattal előredönthetők, miáltal sík padlójú csomagtér-bővítmény keletkezik. Erre gyakran szükség is lehet, tekintettel a szerény alapméretre. Még szerencse, hogy padlója alatt egy nagyméretű, rejtett rekesz található, és csak ez alatt lapul a pótkerék.

Az országúton…

…kifejezetten meglepett bennünket a lényegében csak 1,25 literes dízelmotor vitalitása. A teljesítmény nominális értéke alapján komótosabb közlekedésre voltunk felkészülve, de a közel 200 newtonméternyi nyomaték és a kocsi egy tonnánál alig nagyobb önsúlya sokat javított a helyzeten. A dízelhez mérten kissé rövid sebességfokozatok ügyes használatával még egy-két huszáros előzést is megengedhettünk magunknak, fogyasztásunk pedig egyenesen lenyűgöző volt: a fedélzeti számítógép tanúsága szerint várossal/előzésekkel együtt 4,8 litert produkáltunk a teszt során! Okvetlenül dicséretet érdemel még a kocsi példás stabilitása; a vezetés élménye általában fontos szempont volt az Agila tervezésekor. A kormányzás pontos, érzékeny, a rásegítés éppen annyi, amennyinek egy ilyen autóban lennie kell.

Vas Gyula
(A szerző felvételei)