A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében, Kassa, Marosvásárhely, Szabadka és Magyarkanizsa után, az idén Zentán került sor a történelemtanárok kétéves továbbképzésére. A 2009-es év nyári szemeszterének utolsó előadását június 13-án hallgathattuk meg a Bolyai Farkas Tehetséggondozó Gimnáziumban.
Két jeles előadó, Szekeres István írástörténész és Dr. Csámpai Ottó szociológus, a Nagyszombati Egyetem tanára látogatott el a zentai hallgatók körébe. Elsőként Szekeres István ismertette a jeltörténet általa kidolgozott módszertanát, bemutatva nemrég megjelent könyvét „A székely és az ótörök írás jeltörténete” címmel. A ránk maradt székely rovásírás jeleinek értelmezését, félreértelmezéseinek történetét, okait tárta elénk. Véleménye szerint nem elégedhetünk meg a hasonló írásjelek egyeztetésével, hanem sokkal mélyebbre kell tekintenünk. Vizsgálódásaink során a piktogramokat kell összehasonlítani. Az előadás további részében rámutatott a hun-kínai írásjelek egyezéseire, valamint a Nikolsburgi ábécé írásjeleinek jellegzetességeit is bemutatta. Írástörténeti előadásában röviden kitért a magyar népnév etimológiájára is. A második előadást a „Nemzet és nemzettudat” címmel Dr. Csámpai Ottó szociológus tartotta meg. Lendületes előadásában felvázolta a magyar nép fejlődését a nemzetségektől a modern nemzetig. Bár előadásának történelmi jellege volt, nem mellőzte a magyarság jelenét és jövőjét érintő kérdéseket sem. Hisz, mint az előadása bevezetőjében hangsúlyozta, a jövő is történelem. Éspedig olyan történelem, amely még nem játszódott le. A jövő jobb megismeréséhez pedig vissza kell mennünk a múltba. Előadásában kitért a nemzet állam-politikai, és a herderi nyelvi-kulturális meghatározására is. Az előadó különös jelentőségűnek tartja a Szent Korona-eszmére épülő nemzetelméletet és gyakorlatot, amely bár Hungarusnak, a gens Hungarorum részének tekintett mindenkit, aki a Regnum Hungariae alattvalója volt, de emellett világosan elismerte mindazok külön azonosságát, akik „nemzetük”, azaz eredetük szerint (etnikailag), valamint nyelvükben és szokásaikban elkülönültek. A nemzettudattal foglalkozó részben ismertette ennek jellemzőit, amelyek főleg: az együvé tartozás tudata, a nemzeti történelem ismerete, a közös sors vállalása, amely segítségével a nép képes megoldani sorskérdéseit. Különös érdeklődést váltott ki a középosztályról szóló rész, amelynek a globalizálódó világban, és sajnos a Kárpát-medencében is, megváltozott a szerepe. Míg régebben stabil helye volt a társadalomban, a nemzet hajtóerejének számított, most tengődik, mentalitása hasonló a hajléktalanéhoz – el van adósodva, állandó létbizonytalanságban él és csak a túlélésre összpontosítja tevékenységét. Függetlenül ezektől pesszimista megállapításoktól, előadása és az egész napi foglalkozás hangulata, optimista volt.
Köszönjük az élményekben gazdag előadásokat.
Felvidék Ma, Vas Sarolta, Zenta, ddg
