A magyar líratörténet egyik legnagyobb alakja. Hét évszázad magyar költészetének összegzője, betetőzője. Próteuszi költőnek nevezik, aki minden hangnemben és versformában egyként magas színvonalon képes volt alkotni.
A szombathelyi születésű művész a Pécsi Tudományegyetem jogi, földrajzi és történelmi, majd filozófiai, esztétikai tanulmányokat folytatott, 1941 és 1950 között Pécsett, Székesfehérvárott és Budapesten különböző könyvtárakban dolgozott. Az 1940-es években társszerzőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című újságnál. Első verseivel az 1920-as évek végén jelentkezett. 1934-ben jelent meg első verses kötete Hideg van címmel. 1947-ben költözött Budapestre, később ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumba ment. Hazatérte után, az ellene irányuló – világszemlélete miatti -támadások következtében 1949-től hét éven át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. 1956-ban A hallgatás tornya címmel adták közre az előző évtizedekben írt verseiből összeállított válogatást. Műfordítói munkássága a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt, de különösen vonzódott az antik kultúrák, a keleti irodalom felé. Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak hatását mutatta, és maradandó befolyása volt rá Babits Mihálynak és Füst
Milánnak. Felfogására Hamvas Béla is hatott, ahogy a keresztény és a platóni szemlélet. Sokoldalúságát bizonyítja a Psyche című versgyűjteménye, amelyből Bódy Gábor készített filmet Nárcisz és Psyche címmel. Írt mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt is. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: műveivel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.
Felvidék Ma, VZS
