Püski Sándor, a Kárpát-medencei és a nyugati szórványmagyarság egészére figyelő könyvkiadó és könyvterjesztő, a magyar szellemi élet népi-nemzeti értékeit minden időkben, rendszer- és impériumváltásoktól függetlenül támogató, a „könyves sorsot” a „magyar sorssal” együtt megélő polihisztor.
Az alább közölt szöveg részlet e sorok írójának a Magyarok Észak-Amerikában című könyvének kéziratából.
Képzeletbeli küszöb: a Püski Könyvesház
2005-ös amerikai utam egyik küszöbét Budapesten a Krisztina körúti Püski Könyvesházban léptem át, annak ellenére, hogy Sándor bácsinak személyesen nem volt köze az amerikai meghívásomhoz.
1989 utolsó napjaiban, miután a román—magyar határ átjárhatóvá vált, amint s ahogyan lehetett — s az itthoni rendszerváltoztatásban való személyes részvétel ezt lehetővé tette —, utaztam Budapestre, konferenciákon, tanácskozásokon, baráti beszélgetéseken vettem részt, s a Czine Mihállyal — mindannyiunk „Miskájával” — való találkozásaink egyik állandó állomása a Püski Könyvesház volt.
Püski Sándor Könyves sors — magyar sors című munkája azokat az emlékeket és dokumentumokat tartalmazza, amelyek célja a magyar szellemi integráció. A Könyves sors — magyar sors nyomán rekonstruálható az emigráció, a szórvány- és szigetmagyarság, valamint az anyaország, a Kárpát-medencei magyarság egészének egymásra találásáért végzett áldozatos munka, a kapcsolatok fokozatos normalizálódásának kiépítése.
Püski Sándor a honi — magyarhoni — politikai és anyagi ellehetetlenítése után, amikor 1967-ben könyvterjesztői vállalkozás alapításának szándékával az Egyesült Államokba utazott, önként vállalt és többek által megkérdőjelezett küldetésének célját tisztán látta.
A nemzet csak otthon maradhat meg…
A kinti — amerikai — állapotok jellemzésére idézem Püski Sándor Vándorút a déli államokon át Floridába és onnan Buffalóba című, 1967-es feljegyzését:
(…) Visszatérve Wass Alberthez, a vita akkor kezdődött vele, amikor kiderült a számára, hogy nem akarok disszidálni, mert a hazai, az erdélyi, a fel- és délvidéki magyar irodalmat is terjeszteni akarom, részletesen kifejtve neki a már tárgyalt indokaimat.
Az első véleménye az volt, hogy az a könyv, amelyikre rá van írva: Budapest, az kommunista, az nekik nem kell. Két napig hiába mondtam neki, hogy ’56 után képtelenség és méltánytalanság azt mondani, hogy ami és aki otthon van, az mind kommunista, és vegyék tudomásul, hogy a nemzet, ha megmarad, akkor csak otthon maradhat meg, nem Amerikában vagy más táján a világnak. A harmadik nap, úgy látszott, elfogadja ezt az érvelést, s próbáljam megvalósítani a nagyszabású magyar nyelvű kiadó és terjesztő tervét, ő maga is támogatja, ő az angol nyelvűt tartja meg magának, és azzal foglalkozik. Ebben megegyeztünk. (…)
Püski Sándor Wass Alberttel folytatott levelezéséből is kiolvasható a véleményeket, szempontokat ütköztető egymásra találás az alapvető kérdésekben.
Kedves Barátom!
Leveledből azt látom, hogy Varga Laci, vagy valaki más, félreértést keltett. Személyed ellen semmi kifogásom nem volt és nincs. Tudom, hogy nem vagy ügynök, és hogy szívesen viseled nemzetünk minden gondját. Hibát követtél el azonban — diplomáciai hibát —, amikor a kiadóvállalat alapításának tervét összekeverted a Magyarországgal való kultúrkapcsolatok megteremtésének gondolatával. Míg mi igyekeztünk az előbbi alá mind szélesebb alapokat lerakni, addig Te, jó szándékú, de szerencsétlen időpontban rossz helyekre elküldött körlevelekkel az amerikai magyarság java részét — főként pénzes részét — levagdostad, óvatossá tetted, és bizonytalanságot keltettél bennük az egész tervvel szemben. Figyelmeztettelek már itt arra, hogy dobbal nem lehet verebet fogni, és hogy nagyon óvatosnak kell lenni arra vonatkozólag, hogy kinek mit mondunk el abból, amit majd tenni kívánunk, ha egyszer az alap együtt van. (…) Márpedig azokat a magyarokat, akik a „Hungarian Package” kiadására bármilyen áldozatot hajlandók vállalni (s eddigelé ezek az egyetlen magyarok Amerikában, akik mutatnak valami érdeklődést az áldozathozatalra), csak az angol nyelvű magyar kiadványok érdeklik, mivel ők itt élnek, ezen ország társadalmához tartoznak, és „magyar örökségüket” be kívánják iktatni ezen a földön a többi nemzetek fiai által idehozott európai örökségek sorozatába. Ez mindeddig teljesen hiányzik itt, s ez az oka annak, hogy rólunk, magyarokról nem csak keveset tudnak, de amit tudnak, az is német vagy cseh forrásból származik, tehát reánk nézve káros és ártalmas. Hogy ugyanakkor ezek a magyarok érzékenyen jobboldaliak, ez talán annak tudható be, hogy a jobboldalban több a nemzeti érzés és kevesebb az „internacionális beolvadási készség”, mint a baloldalban.
(Wass Albert levele, 1967. ápr. 10., Gainesville, Florida)
A többfrontos és sok összetevőjű „birkózás” otthoni küzdőtere esetenként az amerikai akadályok vételénél is nehezebb. Püski Sándor az internet világát megelőző időszakban bámulatosan sok levelet ír és szerkeszt, amelyekből kiderül, hogy a társalgások során végtelenül előzékeny és udvarias, nagy műveltségű és a partnerei tájékozottságát az esetek többségében felülmúló, szerény férfi nagyon is határozott, kemény és szókimondó tud lenni. Senkit sem sért, de álláspontját, véleményét alátámasztani és sikerre vinni képes. Magyarországra küldött terjedelmes levelei, amelyek egyben a létesítendő vállalkozás programját is tartalmazzák, sok esetben nem csupán a címzettek tájékoztatására szolgálnak, hanem a hatóságok információéhségét is kielégítik, „miheztartás végett” nekik is íródnak. Ezt nemegyszer maga is megfogalmazza: levelemet belátásod szerint érveink alátámasztására felhasználhatod.
Püski Sándor és „Magyar Amerika”
„Magyar Amerika” szellemi mozgásterének szemlézési kísérletében a századik év felé tartó Püski Sándor bácsi és Ilus néni személyiségét nem illik, nem ajánlatos és nem lehet megkerülni. Huszonkét évi észak-amerikai tevékenységük az ottani magyar szellemiség alakulására meghatározó mértékben hatott, személyes életpályájuk Kárpát-medencei—amerikai szakasza, majd újbóli hazatérésük Budapestre egy rendhagyó, de támpontként szolgáló, modellértékűvé nemesedő, háromnegyed évszázadot átfogó magyar sors.
Szerencsénk van: Püski Sándor Könyves sors — magyar sors című nagy ívű életrajzi és kortörténeti munkája, amely 90. születésnapjára a saját kiadásában jelent meg, olyan összegező és eligazító munka, amelyet Amerika mai magyarságáról szólva zsinórmértékként lehet használni.
A „Magyar Amerika” kifejezést Püski Sándor és környezete a munkásságukhoz kötődő feljegyzésekben és levelezésben gyakorta használja.
Felvidék Ma, Sylvester Lajos-Erdély Ma
