Az a nap, amikor első királyunk, István, halálát érezvén, országát és népét Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Micsoda gondolat volt ez! Méltó egy szent királyhoz, akit haldokolva is egyetlen érzés tölt el: gondoskodni, anyát adni egy országnak, egy népnek, melyet ő már képtelen tovább irányítani. És milyen anyát keresett nekünk, elárvult magyaroknak? A legjobbat, a legszeretőbbet,a legtöbbet értünk tenni tudót: Nagyasszonyt, akit tisztelünk; Boldogasszonyt, Isten anyját. Van-e még nép, amely ilyen királynővel dicsekedhet? És van-e még nép, amely évszázadok óta így rászorulna egy égi oltalmazóra? – írja Bartal Klári.
Szűz Mária mennybevételét ünnepeli augusztus 15-én a világegyház. A parancsolt ünnep – ami a katolikusok számára misehallgatási kötelezettséget jelent – ősi magyar elnevezése: Nagyboldogasszony.
Az egyház szent hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének napját már a 6. században ünnepelték Jeruzsálemben, és a 7. századtól Rómában is elterjedt. Az ünnepet Szent István király is megülte, és e napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. (Szent István 970 évvel ezelőtt, 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.)
Felvidék Ma
