Önálló parlamenttel és kormányzattal is rendelkeznek a Belgiumban élő németek, miközben az ország lakosságának csupán egy százalékát teszik ki. A határon túli magyarság remélhetőleg egyszer ezt is megélheti.
Európai szinten is példaértékű autonómiával rendelkezik a országban élő német közösség. A flamand–vallon megosztottságról hírhedt Belgiumról kevésbé ismert, hogy ma már teljes önállósággal rendelkező német kisebbsége is van. A több mint 70 ezer fős etnikum – amelyet a hivatalos belga szemlélet szerint nem kisebbségnek, hanem alkotmányos jogokkal bíró, országalkotó közösségnek tekintenek – 1919-ben, az első világháború utáni békeszerződések nyomán került át a vesztes Németországtól Belgiumhoz. A belgiumi németek parlamentje közösségi jogszabályokat alkot kulturális kérdésekben, szociális ügyekben, közoktatásban. A parlament választja meg és ellenőrzi a közösség háromtagú kormányát. A német közösség az önálló parlament, kormány, közigazgatás mellett saját bírósággal, szenátusi és európai parlamenti választókörzettel rendelkezik. A belga állam központi parlamentjének felsőházába a németek egy képviselőt küldhetnek.
A kisebbségvédelmi intézkedések felsorolása és értékelése mellett a bírálat sem marad el: a belga kormány kudarcot vallott abban a törekvésében, hogy a nyelvi csoportok közötti kölcsönös megértést előmozdítsa. Magyarán a belgák, legyenek francia, holland vagy német anyanyelvűek, nem igazán beszélik egymás nyelvét. Közép-európai szemmel fontos sajátossága ennek a rendszernek, hogy a nemzetiségek, kisebbségek közti feszültségeket jogi eszközökkel, az autonómiák rendszerének kiépítésével sikerült rendezni.
Felvidék Ma, mno.hu, VZS
