(Fényképgalériával) A Magyar Festészet Napja alkalmából a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában (KMG) október 16-án Tenk László festőművész kiállítására került sor 17 órától a Vermes-villában. 2002 óta Magyarországon rendszeresen megünnepelik a Magyar Festészet Napját, amelyet október 18-ra tűztek ki a szervezők. Azért erre a napra, mert ekkor van Szent Lukács névnapja, aki évszázadok óta a festők védőszentje. Ez a nap 2002 óta a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!
A Kortárs Magyar Galéria Alapítványának kuratóriuma is csatlakozott a kezdeményezéshez, és az október havi kiállítását úgy rendezte, hogy akkor egy festőművész képeit csodálhassa meg a nagyérdemű közönség. Tenk László a KMG Alapítvány kuratóriumának tagja hosszú éveken át, és 2000-ben már láthattak válogatást az életművéből a művészetkedvelők Dunaszerdahelyen.
Balázs Sándor művészeti író méltatta Tenk László kiállítását, aki úgy fogalmazott, hogy „A felszíni áramlás, a színek és formák egymásra hajlása, időnkénti feleselése, feszülése közvetlen, érzéki élményt nyújt. Olyan képvilág tárul elénk, amelyben az élet, annak minden pillanata a felismerés, a rácsodálkozás alkalma. Tenk László ugyanis úgy lát és láttat alkotásai révén, ahogyan talán mindannyian szeretnénk látni a dolgokat, és megélni az életet.
E látványalapú, tematikai sokszínűségében is nagyarányú festészet az alkotó számos arcát mutatja. A léleklátó portrék, a táj és városképek, az enteriőrök azonos irányba tartó szálak, egyetlen vezérfonal szegmensei, amelyek végtére is a személyiségben, mint gyújtópontban összegződnek.”
A 66 éves nagybányai születésű festőművész írja a festészetet, ahogyan ő maga vall munkásságáról. „Nyelvébe fogja az alkotóösztön csikóit, az áradó színeket, de néha megzabolázza, visszafogja, lehalkítja őket. Egészen a corpusok Krisztusának társtalanságáig, a jegenyefák tövéig, a visszahozhatatlanba való belenyugvásig, mert a téma más hangnemet kíván” – jellemezte Tenk László munkásságát a kiállítást bemutató és méltató Balázs Sándor.
Tenk László a puszta létezés hol idillikus, hol elégikus dicséretére igazítja tekintetét. „Tenk László nem a boldogság festője, de boldog, amikor festhet. Munkáin a látvány többnyire idillikus érzeteket kelt, noha az idill csupán az elégia ruhája. Ahogyan Kosztolányi említi: a boldogság csupán a szenvedés hiánya… E képek nem értelmeznek, hanem ábrázolnak; őrzik a világot elölről kezdő szemléletes állapotot. Alkalmanként a festő visszatekint a már megélt időbe, az elhagyott terekbe, téri struktúrákba, hogy amit lehet, átmentsen a festészet jelenébe” – mondta a kiállítást megnyitó Balázs, majd Rigó Ronald dunaszerdahelyi származású fiatal zongoraművész varázsolta el játékával a kiállítás közönségét.
Tenk László festőművész tárlata november 5-ig tekinthető meg a Vermes-villában hétfőtől-péntekig 10 és 17 óra között.
Felvidék Ma, KMG Press-Karaffa Attila
