Advent a várakozás ideje. Nem minden vasárnap olyan mély értelmű és ünnepélyes, mint advent második vasárnapja volt. E nap különösen szívünkbe markol és titkos ajtókat tár fel benne.
Zöld gallyakból készült csodálatos ádventi koszorút helyeztünk templomunk oltárára. A rajta lévő gyertyák pislákoló fénye világit be mindent, e fénynél átlátjuk, hogy életünk nem csupán szürke napok, nem csak fáradozás, lótás-futás, fáradságos munka a mindennapi élet fenntartása után.
Egyházkarcsán ádvent második vasárnapján ünnepi szentmisére került sor, melyet Szalay Gyula címzetes-esperes plébános celebrált. Szentbeszédében az adventről elmélkedett. ,,Mi az advent? Az advent a várakozás ideje. Valamire várni mindig izgató feszültség. Az autósok várják a zöld jelet, a betegek várják a jobbulást, a foglyok várják a kiszabadulást. A mai ember is valakire és valamire vár. Feszültségben vagy unalomban, reményben vagy kétségbeesésben, előre nézve vagy a jövőtől rettegve, visszatekintve vagy kétkedve, vagy a jövőbe bizakodva……de vár, mindenképpen vár. Mindenre vár! Mire vár igazán az ember? Szépségre, hogy élvezze, gazdagságra, amely utat nyit az élethez. Hatalomra, amely mások felett jogot biztosít neki. Örömre, amely az életet megvidámítja. De a beteljesülés újabb vágyat ébreszt, újabb lehetőségek támadnak vágyainak horizontján. Ha birtokába venné az ember a csillagokat, szíve akkor is kielégítetlen marad. Nem, nem erre vár igazán az ember. Mindezek csak menekülés attól, akit az ember végső fokon kimondhatatlanul vár. Akár bevallja akár nem: ez az epedve várt valaki nem más, mint az Isten.
A Szent György Kórus csodálatos adventi énekeivel, és a szentmise után adott adventi koncertjével meghittebbé és felejthetetlenebbé tette az ünnepet, advent második vasárnapját. A szentmisén részt vettek a falu elöljárói, a fiatalok, falunk apraja-nagyja.
Örülünk, hogy megérthettük mit is jelent az advent. Advent a várakozás ideje, imádkozzunk hát, hogy igazi hittel tudjunk várni mi is.
Felvidék Ma, Mgr. Juhász Ferenc
