38
„Már fiatal koromban eldöntöttem, hogy ezt a szerencsétlen sorsú országot, amely az 1700-as években befogadta szlovák őseimet – vagy ahogy mifelénk, Szarvason mondják, a tótokat – nem hagyom cserben. Itt születtem, meghalni is itt akarok”.
„Már fiatal koromban eldöntöttem, hogy ezt a szerencsétlen sorsú országot, amely az 1700-as években befogadta szlovák őseimet – vagy ahogy mifelénk, Szarvason mondják, a tótokat – nem hagyom cserben. Itt születtem, meghalni is itt akarok”.
A fenti – a hivatalos szlovák őstörténeti álláspontot alapjaiban feszegető – hazaszeretettől átitatott vallomást a világhírű mester, operaénekes Melis György nyilatkozta két évvel ezelőtt a Békés Megyei Hírlapnak.
A Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művészt, Liszt-, Kazinczy-, Bartók- Pásztory-díjas magánénekest, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét délelőtt tizenegy órakor az Operaház előcsarnokában búcsúztatják, majd délután az evangélikus egyház szertartása szerint kísérik utolsó útjára. Melis György életét nagyban meghatározta az evangélikus egyház, sőt magát az indulást is, hiszen a harmincas években Bartos Pál evangélikus lelkész fedezte fel először azt a tanyai, csipkár sori fiatalembert, akinek a hangja mindent és mindenkit túlszárnyalt a templomban. A népmesei karrier Budapesten folytatódott, ahol Melis György először a Műszaki Egyetemre járt, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára, s a legendás pályafutás innen jól ismert: 1945-től 1951-ig a Zeneakadémián tanult. 1949-től az Operaház magánénekese, Bizet Carmenjének Morales szerepében mutatkozott be. Énekesi adottságai mellett kiemelkedők voltak színészi képességei. Wagner operái kivételével csaknem az egész operarepertoárt elénekelte Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Kodály operáiban és Bartók Kékszakállújaként. Don Giovanni (Mozart) szerepében külföldön is sikereket aratott. Vendégszerepelt Európa minden országában, Ausztráliában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban. Tizennyolc operalemeze és két önálló lemeze jelent meg. Szülőföldjéhez mindvégig ragaszkodott, gyakran megfordult Szarvason, s óbudai otthonában ugyancsak szívesen látott vendégek voltak a szarvasiak.
A Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művészt, Liszt-, Kazinczy-, Bartók- Pásztory-díjas magánénekest, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét délelőtt tizenegy órakor az Operaház előcsarnokában búcsúztatják, majd délután az evangélikus egyház szertartása szerint kísérik utolsó útjára. Melis György életét nagyban meghatározta az evangélikus egyház, sőt magát az indulást is, hiszen a harmincas években Bartos Pál evangélikus lelkész fedezte fel először azt a tanyai, csipkár sori fiatalembert, akinek a hangja mindent és mindenkit túlszárnyalt a templomban. A népmesei karrier Budapesten folytatódott, ahol Melis György először a Műszaki Egyetemre járt, majd felvételt nyert a Zeneakadémiára, s a legendás pályafutás innen jól ismert: 1945-től 1951-ig a Zeneakadémián tanult. 1949-től az Operaház magánénekese, Bizet Carmenjének Morales szerepében mutatkozott be. Énekesi adottságai mellett kiemelkedők voltak színészi képességei. Wagner operái kivételével csaknem az egész operarepertoárt elénekelte Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Kodály operáiban és Bartók Kékszakállújaként. Don Giovanni (Mozart) szerepében külföldön is sikereket aratott. Vendégszerepelt Európa minden országában, Ausztráliában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban. Tizennyolc operalemeze és két önálló lemeze jelent meg. Szülőföldjéhez mindvégig ragaszkodott, gyakran megfordult Szarvason, s óbudai otthonában ugyancsak szívesen látott vendégek voltak a szarvasiak.
Felvidék Ma, bmhirlap.hu
