– Egyes szlovák politikusok magyarellenes kirohanásai vagy éppen a köztársasági elnökünk kitiltása kapcsán felmerül a kérdés, hogy mennyire kell félnünk, mennyire mehetünk nyugodtan Szlovákiába, akár magyarok lakta területre, akár többségében szlovák vidékre. Nagykövetként hallott valamilyen atrocitásokról, amelyek esetleg egyszerű turisták ellen irányultak?- Az utolsó ilyen érdemi atrocitás az volt, amikor egy tanárt bevittek a rendőrségre, mert a csoportjának idegenvezető nélkül próbálta bemutatni Pozsonyt. Azóta én ilyen komolyabb ügyről nem tudok. Persze, értesülünk például közlekedéssel kapcsolatos különböző konfliktusokról, de ilyenek más országokban is előfordulhatnak. A kérdésre válaszolva azt mondhatom, nem kell félni a magyaroknak, ha akár turistaként, akár rokonaik, ismerőseik meglátogatására Szlovákiába akarnak látogatni. Tapasztalataim szerint Szlovákia egy modern állam, ahol az üzletembereknek, a hotel- vagy étteremtulajdonosnak, vagy akár a múzeumnak az az érdeke, hogy én mint turista odamenjek hozzá, és a szlovák euróért megvegyem a szolgáltatását. Nem lényeges számára az, hogy a vendég melyik országból jött. Azon sem kell csodálkozni, fennakadni, ha valahol nem beszélnek magyarul. Ilyenkor próbáljunk angolul, németül kommunikálni. Én arra biztatom az olvasókat, menjenek, nézzék meg ezt az új Szlovákiát.
– A közelmúltban Mosonmagyaróváron jártam, ahol a fürdő környékén szinte csak szlovákul beszéltek. Ha lassan is, de a Balatonnál is egyre több a szlovák turista. Milyen hatással lehet ez a két ország viszonyára? – Rendkívül sokat jelentene a politikai kapcsolatok javításában is, ha a turizmus területén kölcsönösen előbbre tudnánk lépni. Jó lenne, ha beindulna az az együttműködési forma is, amiben az ifjúság kölcsönös utaztatása érdekében a szécsényi találkozón megállapodtak. Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen hétköznapi eset volt, hogy például a Balaton-parton találkoztunk csehszlovák fiatalokkal. Mivel azok a régi természetes kapcsolódások már nem léteznek, szervezni kell őket. A szécsényi találkozó egyik célja, hogy létrehozunk egy együttműködési tanácsot és egy együttműködési alapot, ami az ilyen dolgokat is finanszírozni tudná. Ennek eredményeként az ifjúsági együttműködés és a turizmus fejlesztése révén rendkívül sokat tudnánk tenni a két ország megbékéléséért.
– A történelmünk tanúsága szerint mindig szívesen felajánlottuk életüket és vérüket a nemes célokért, de amikor pénz kellett, lelohadt a lelkesedés. Elegendő-e most a lelkesedés a határon túl élő magyarság támogatására és az általuk megőrzött kulturális értékek megóvására, vagy esetleg a jelenleginél nagyobb anyagi áldozatot is követel ez tőlünk?- Talán a pénz jelenleg nem annyira fontos, hisz aránylag jól működik a Szülőföld Alapnak a Felvidék felé irányuló támogatása. Másrészt Szlovákia anyagi helyzete sokat javult az elmúlt évtizedben, már már az egy főre jutó össztermék értékében le is hagyta a magyar eredményt. Amikor a csallóközi falvakban, az Ipoly mentén vagy akár Kiályhelmecen és környékén járok, úgy érzem, az a fontos nekik, hogy elmenjenek hozzájuk az itthoni magyarok és ők is meglátogathassák őket. Így meg tudják beszélni a problémájukat, baráti, sőt üzleti kapcsolatok szövődhetnek. Ez természetesen a magyarországi magyaroknak is ugyanúgy érdeke. Hiszen például vállalkozóként sokkal könnyebb úgy megjelenni egy külföldi piacon, hogy ott van egy kapcsolódási pont, amelyik tisztában van a jogi helyzettel és más körülményekkel. Tehát szerintem elsődlegesen a személyes kapcsolatok erősítésére van szükség. Ebben nagyon fontos szerepe lehet a települések közötti együttműködésnek, mert a csoportok látogatásai közvetlen találkozási lehetőséget adnak az egyes emberek, a családok ismerkedésére is.
naplo-online.hu