Az eset kezd olyanná válni, mint egy Mikszáth-regény, tele drámai eseményekkel, csak fordított cselekménnyel. Mert itt a fiú, Róbert Fico az, aki a Fidesztől a tüzelő szlovák nacionalizmus terhébe esett.
Történt, hogy a szlovák kormány által javasolt Maroš Šefčovič európaibiztos-jelölt meghallgatásakor a Fideszes Szájer József ugyancsak „meggrillezte” a jelzett urat egy öt évvel ezelőtti romaellenes kijelentése miatt. A szlovák hírcsatornák felháborodott, mélynemzeti érzelmektől fűtve számoltak be az eseményről. Kígyót-békát kiáltva a magyar EP-képviselőkre, akik merték ezt a szegény szlovák jelöltet „szívatni”. Vicsorogó méregfogaikkal belemartak a magyar társadalomba, Magyarországba, az MKP-ba és elnökébe, Csáky Pálba is. A leghisztérikusabb támadást Szlovákia kormányfője, Róbert Fico intézte ellenünk. Bőségesen jutott belőle a parlamenti választásokra formálódó szlovák ellenzéknek is. Mikuláš Dzurinda, a legnagyobb ellenzéki párt, az SDKÚ-DS elnöke, és az MKP kénytelen volt este nyilatkozatban reagálni a kínos, európai kormányfőhöz méltatlan hőzöngésre. Mindkét párt keményen visszautasította a vádakat, az elvakult szlovák nacionalizmus tényét. Dzurinda, „piszkos magyar-kártyásnak” nevezte Ficót, aki politikai céljaira oly sokat használja ezt a paklit, hogy már zsíros, piszkos a kezétől minden lap. Hallgatva a nyilatkozatokat, azon tűnődtem, mi lesz még itt a választásokig? Mert már most, öt hónappal a parlamenti választások előtt Szlovákiában a magyargyűlölettől izzik a levegő. És a legfőbb uszító, a hatalom első számú embere, a kormányfő, Róbert Fico. Hugo Chavez, venezuelai elnök beszédeit sem fűti annyira a mélynemzeti nacionalizmus, mint a szlovák kormányfő kijelentéseit. A másik két zsugás szitokbajnok, Ján Slota és a „térdnadrágos külügyes” most csendes kis csecsemőknek tűntek mellette.
A nagy drámában az a humor, hogy a szlovák külügyminiszter, Miroslav Lajčák Dzurindát kérte fel közvetítőnek, hogy az európai néppárt képviselőit meggyőzze Maroš Šefčovič ártatlanságáról az ominózus roma-ügyben. (Csak erről elfelejtették tájékoztatni a kormányfőt!) Dzurinda, ebben az esetben, a kérésnek lelkesen eleget tett. Amint beigazolódott, nagyon eredményesen lobbizott, még a magyaroknál is. Legalábbis ez derült ki a „grillezés” utáni brüsszeli nyilatkozatokból. Vagyis, Brüsszelben minden egy vidám grillpartival zárult volna, ha Pozsonyban az elszabadult szlovák nacionalista indulatok nem vetnek árnyékot az estre. De vetettek, és nem is akármilyet. Mert annyi rossz szándékot, mint Fico a magyarokról feltételez, nem találni máshol a világon.
Ezzel a ténnyel most már szembe kell néznünk. A szlovák kormány a mélynemzeti nacionalizmust hivatalos agendájává tette. S elképzelhetetlen, hogy milyen csúcsokat ér el, és hogyan végződik majd. Legalább a parlamenti választásokig biztosan folytatódni fog. Ennek megírására már maga Mikszáth Kálmán sem vállalkozna, nem még én.
Ezért – ideiglenesen – itt ér véget a „Fico fiú esete a Fidesszel” című folytatásos írásom, ami sajnos ma valóság-show is Szlovákiában!
Felvidék Ma, Debrődi D. Géza
