A Nové slobodné Slovensko (NSS, Új Szabad Szlovákia) nevű, állítólag nemzeti érzelmű fiatalokat tömörítő szervezet január 31-én, vasárnap délután a kassai Posta utca sarkán megemlékezett Emanuel Teodor Böhm tanár születésének évfordulójáról.
A megemlékezés nem azzal érdemelt figyelmet, hogy egy csoport fiatal – zászlólengetés mellett – beszédeket tartott arról, hogy a másét nem követeljük, ám a magunkét nem adjuk, majd röviden ismertették a néhai tanár életrajzát. Az érdekes az, ami nem hangzott el.
Ez a szervezet ugyanis Ľudovit Štúrt, Andrej Hlinkát és Jozef Tisót tartja példaképének. Ez már azért intő jel. Az első kérlelhetetlen magyarellenességéről volt híres, a második narcisztikus önimádatáról és populista politikájáról, hedonista életmódjáról, a harmadik meg össze kívánta „békíteni” a krisztusi szeretetet az embertelen antiszemitizmussal.
Emanuel Teodor Böhm néhány éve kapott emléktáblát a Posta utcai gimnázium falán, tán egy méterre attól a helytől, ahol egykor Teleki Pál emléktáblája állt. A két említett politikus etikai világlátása között áthidalhatatlan különbség tátong.
Röviden tehát tekintsük át ennek az embernek az életrajzát. 1909. február 1-én született Ruttkán. A család 1923-ban költözött Kassára. A prágai Károly Egyetemen szerzett diplomát előbb kémiából és bakteriológiából, majd filozófiából, lélektanból és pedagógiából. Nagymihályi tanárkodása után 1938-ban Kassára helyezték, ahol az első bécsi döntés után a kassai Kovács utcai szlovák gimnáziumban tanított 1940-ig. Ekkor elbocsátották, mivel nem igazolták. Budapestre költözött, ahol a Slovenská jednota c. heti-, majd napilap főszerkesztője lett. Sokat elárul erről a lapról magyar vonatkozásban a negatívan elfogult Michal Potemra véleménye: „Ez volt tán a legprogresszívabb szlovák újság, mely ebben az időszakban legálisan megjelent Közép-Európában. Nyilvánosan és egyértelműen elutasították a[z első BZ] bécsi döntést, nyíltan propagálta a külföldi politikai harcot Csehszlovákia felújításáért és a fasizmus [nácizmus – BZ] elleni harc gondolatát. 1943 néhány hónapjában híreket közölt egyenesen a moszkvai rádióból.” Ez lett volna tehát a „Horthy-féle fasizmus” és diktatúra Magyarországon!? Egyes szlovák nacionalista körökben mégis „illik” Horthyt elítélni, Tisót pedig isteníteni. Éljen a következetesség és a tényszerűség!
A tanár tehát 1938 után Magyarországon maradt s ő lett volna az alakuló szlovák párt (Szlovák Nemzeti Egység Pártja – Strana Slovenskej Národnej Jednoty) vezető személyisége. Ám a magyar kormányzat végülis nem volt hajlandó Böhmmel tárgyalni, mivel ő a szlovák kormány ügynökeként viselkedett. Ha ugyanis Esterházy János bármilyen ügyben felszólalt, vagy beadványt adott be Pozsonyban, Böhm abban a pillanatban Budapesten hasonlóképpen járt el. Ezzel a szlovák kormánynak segített, hogy ne kelljen Szlovákiában bármit is javítani az ottani magyar népcsoport helyzetén. A szlovák kormányzat ugyanis mereven ragaszkodott a reciprocitás elvéhez, s ilyen módon Böhm nemtelenül járt el.
A világháború után Pozsonyba költözött, parlamenti képviselővé választották, majd a Demokrata Párt színeiben egészségügyi megbízott (miniszter) lett. Ekkor tervezetet dolgozott ki a magyarok kitelepítésére. 1947-ben kommunista nyomásra lemondott, majd a következő évben emigrált. Londonban, majd az USA-ban eredeti szakmájának megfelelő munkakört töltött be, de politikailag is tevékenykedett a szlovákok szervezeteiben. Így a külföldi Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki posztját látta el. Külföldön is megmaradt elfogult magyarellenes álláspontja mellett. A Slovák Institulc of Cleveland nevű szervezet adta ki Emanuel T. Bölrm összeállításában a Human Rights Violation (Cleveland 1986) című kötetet, mely nem hiteles adatok alapján tájékoztat (félre) az 1938-40 között állítólagos szlováküldözésről Magyarországon.
1990-ben hunyt el külföldön. Hamvait hazahozták.
Szomorú, ha a szlovák fiatalok ilyen példaképeket keresnek maguknak, akik nem a népek megbékélését kívánták szolgálni. Ám rezignáltan kell tudomásul vennünk, hogy a szlovák történelem nem bővelkedik pozitív, humánummal átitatott személyiségekben, s azt a néhányat is, akiket felmutathatnának, a feledés homályába taszították, nevüket elhallgatják. Ma is teljesen híjával vannak bölcs államférfiakban, ami a jövőben komoly gondok forrása lesz.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Az emlékezők csoportja
A szónok az életrajzot olvassa föl
A megkoszorúzott emléktábla
