Minden év januárjában és februárjában, az iskolai beíratások idején számtalanszor felteszik, feltesszük ezt a kérdést, s válaszadásunkban pedagógusokként igyekszünk olyan érveket felhozni, melyek a magyar tanítási nyelvű iskolákban való tanulás, az anyanyelvi oktatás mellett szólnak – hogy a szülő a lehetőség szerinti legjobb döntést hozza meg gyermeke érdekében. Ami valakinek természetes, másnak lehet, hogy szokatlan. Épp ezért évről évre aktuális a kérdésfelvetés. Sokat jelent ilyenkor az adott közösség, közeg, melyben élünk, s minden eset, példa a maga nemében specifikus is. Ezért sok esetben nem elegendő egy-két panelmondattal válaszolni a feltett kérdésre. Már csak azért sem, mivel mindenki más-más családi közegből jött, mindenki másként élte meg az oktatásban lejátszódó folyamatokat és történéseket. Egy-két példát fel is hozhatnék a specifikus esetekre: mitévő legyen az a szülő, aki jómaga magyar iskolába járt, de jelenleg olyan településen él, ahol nincs is magyar iskola vagy a lakhelyéhez közelebb van a szlovák iskola, ahová gyermeke barátai is odajárnak? Mitévő legyen az a magyar szülő, akinek házastársa szlovák anyanyelvű, s ráadásul maga sem magyar iskolába járt? Mitévő legyen az a gyermeke sorsáról döntés előtt álló szülő, aki úgy érzi, ha szlovák iskolába járt volna, akkor többre vihette, „jobban érvényesülhetett” volna. Tudom, vannak és lesznek olyan szülők, akiket nem tudunk és nem is lehet meggyőzni a magunk igaza felől. Épp azért szükséges a magunk pozitív tapasztalatából kiindulnunk. Sajnos, elrettentő példákkal is tudok szolgálni: mennyire hiteles az a magyar iskolában oktató pedagógus, akinek gyermekei nem magyar tanítási nyelvű iskolákat látogattak, látogatnak? Mennyire hiteles az a magyar tanítási nyelvű iskolában tanító pedagógus, aki alig várja, hogy a letudott, jobb esetben letanított tanórái után kiessen az iskolából?
Akár tetszik, akár nem, a magyar pedagógusnak többet kell tennie és végeznie azért, hogy a szülők beléje vessék bizalmukat, missziót kell vállalnia, ha azt akarja, hogy egyre több tanítványa legyen! A magyar pedagógusnak ott kellene lennie a kulturális rendezvényeken és fórumokon, könyvbemutatókon, kiállításokon! Legtöbb esetben neki kell elvállalnia a szervezőmunkát és egyéb, a köz érdekében tett pluszmunkát.
Szomorúan tapasztalom, hogy sok rendezvényről épp a kulcsszereplő, a pedagógus hiányzik.
A másik fontos terület, maga az iskolai közeg és a minőségi oktatás. Igenis, ki kell mondanunk, jobbnak kell lennünk, mint a szlovák iskoláknak. Részt kell vennünk felkészített diákjainkkal a versengésben, a vetélkedőkön, a megmérettetéseken. Be kell bizonyítanunk önmagunknak is, a szülőknek és a tanulóknak is, hogy jobbak vagyunk, vagy legalább fel tudjuk venni a versenyt a szintén jó nevű szlovák iskolával.
És a szülőnek látnia kell, meg kell tapasztalnia, hogy nemcsak foglalkozik, hanem szereti is gyermekét a pedagógus. Ehhez meg kell teremtenünk a harmóniát, a szeretetteljes klímát.
A Pedagógusfórum főszerkesztőjeként tapasztalom, hogy több iskola kitűnő programokat nyújt a szülőknek és gyermekeiknek. Pedagógusként megtapasztaltam, hogy az olykor fáradságos munkának, a felkészítésnek megvan a maga eredménye, gyümölcse. Remélhetőleg oktatási szervezőként azt is megtapasztalom, hogy a magyar pedagógus nem kizárólag a kreditek begyűjtése miatt fog részt venni a továbbképzéseken.
Legyen úgy, hogy a minőségi munka, a tanítóból sugárzó szeretet, az iskolán kívüli tevékenység, a szakmaiság magyar tanítási nyelvű iskoláinkat jellemezze! És legyen úgy, hogy a szülők meglássák és felismerjék, hogy ilyen iskolákban van helyük csemetéiknek!
Ilyen esetekben csak jó döntést hozhat a szülő, ha magyar iskolába íratja gyermekét. Örülök annak, hogy vegyes házasságból lévén, szintén jó döntést hoztak szüleim, mert iskolai neveltetésem és taníttatásom során végig éreztem és megtapasztaltam a magyar iskola szakmaiságát, szellemiségét, az iskolán kívüli tevékenységben rejlő munka örömét és a tanítóimból sugárzó szeretetet.
Hajtman Béla írása az e heti Szabad Újságban jelent meg
