Az EBESZ-főbiztos szlovákiai látogatása, külügyminiszterünk, Miroslav Lajčák emelt hangú üzenete Magyarországnak, a magyarságnak – a szokottnál aktívabb médiaböngészésre késztetett. Érdekelt, hogy a szlovák és a szlovákiai magyar hírközlőeszközök, és főleg tollforgatóik, riportereik, hogyan kommentálják az eseményeket.
Leghamarabb, a szlovák hírcsatorna (TA3) értékelt. Még az esti politikai műsorában képernyőre szólította a parlament külügyi bizottságának elnökét, Juraj Horváthot (Smer) és Berényi Józsefet, az MKP elnökhelyettesét. Telefonon a riporter – a vegyesen lakott területek „valós” helyzetéről – Vágsellye független polgármesterét, Martin Aföldit kérdezte. A nyelvtörvény megfelelt – hirdette mindvégig a képernyőn a felirat, még a Haitiről szóló másik beszélgetés alatt is. Lelkesült a műsorvezető, de feszült is volt, mert nyelve minden nehezebb kifejezésnél megbotlott a téma felvezetése során. De lelkes és örömittas volt Juraj Horváth is, aki többször is megismételte, hogy a főbiztos, Knut Vollebaek semmilyen kritikát nem fogalmazott meg a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Ami természetesen, nem igaz, hallottam a nyilatkozatát. Három partnerével szemben nem volt könnyű dolga Berényi Józsefnek, az MKP elnökhelyettesének. (A nevét Joszef-re módosították, és ez a hibás felirat futott egész idő alatt a képernyő alján, ha ő beszélt.) Dicséretére legyen mondva, ő egy cseppet sem lelkesedett a vizit eredményével kapcsolatban. Sőt arra sem volt hajlandó, hogy a kamerák előtt ítélje el a magyar kormányt, amiért a nyelvtörvény következményeinek ellensúlyozására létrehozta az 50 millió forintos kompenzációs alapot. Mindvégig kitartott az álláspontja mellett: amíg a szlovák nyelvtörvényben a leginkább kifogásolt büntető szankciók összege benne lesz, addig az alapnak is létjogosultsága van. Csak ettől lohadt le a mosoly a riporter arcáról, és vetett egy szomorú fintort Juraj Horváth is. Ám ettől függetlenül a képernyőről olyan üzenet jött le: a nyelvtörvénnyel minden rendben van, csak ezek az izgága magyarok elégedetlenek!
A későbbiek során is hiába böngésztem a sajtót, az interneten a médiák honlapjait, szlovák részről egy valós értékelést nem láttam kedd estig. Szomorú, hogy a szlovákiai magyar médiák részéről is keveset.
Ma reggel viszont már igen. Öröm a sok üröm után. A Sme napilap „Lajčák feltételei szégyenletesek” címmel közöl ma írást Marián Leško, jegyzetíró tollából. A Sme honlapján tegnap este tíz óra után jelent meg a cikk, reggelre már a legolvasottabb írás lett, ami egy kicsit megnyugtatta a miatt háborgó lelkemet, hogy nincs szlovák, aki ez ügyben reálisan értékelte volna a történteket, és főleg Miroslav Lajčák diplomatához méltatlan viselkedését. Különösen annak örültem, hogy Leško is közhírré tette: abban a pillanatban, amikor az EBESZ főbiztosa arról beszélt, a szlovákiai magyar kisebbséget be kell vonni a kisebbségi nyelvhasználati törvény erősítésének előkészületébe, Lajčák számára megszűnt a nyelvtörvény belügyként való kezelése, azonnal államközi magyar-szlovák kérdéssé tette, méghozzá a reciprocitás elve alapján…
Jó érzéssel nyugtáztam, hogy ezért akad ilyen is. Bár az egy, a több tíz „semmi gond, minden rendben” szlovák dicshimnuszhoz mérten, szomorúan kevés!
Debrődi D. Géza
