Koromfekete napja volt ma a Szlovák Nemzeti Pártnak. Azzal ébredtek, hogy most majd megmutatják Robert Ficónak, nem oda Buda, Štefanovot nem adják, elvégre a faliújságos tender miatt Janušek már ment, kétszer pedig senkit nem szokás ugyanazért a bűnért kivégezni (Štefanovtól idéztünk). A hóhér azonban másként gondolta.
Hiába kiabálta világgá Ján Slota, hogy söpörjön Fico a saját portáján, vizsgálja, miért csak hét százalékos az európai alapok merítése, nem tudta megmenteni miniszterét. „Hát mik vagyunk mi, tevehajcsárok, vagy mik? – méltatlankodott. – Ki akar minket elüldözni?! A miniszterelnök sem Úristen” – üzente Ficónak, de hiába. Magára maradt, koalíciós házastársai elhagyták.
Gyógyító flastrom lehetett volna vérző sebére, ha a 4. választási időszak utolsó parlamenti munkaülésének fináléjára megtervezett nagy műsorszámáért legalább a koalíciós Oscart elnyerhette volna. De nem. Szegedi Csanád – a Jobbik EP-képviselője – sem bizonyult elég vonzó falatnak, pedig Anna Belousovová asszony mindent megtett azért, hogy szépen feltálalja. Előbb kikérte népnek és országnak a becsmérlést, majd utasította a távollévő delikvenst a bocsánatkérésre, utána jól visszasértegetett a Duna túloldalára. Hasonlóan finom, meggondolt hangnemben, mint Szegedi szokta. És a körítést is szépen felszolgálta: a terítéken így 20 százalék Jobbik és 60 százalék Orbán volt látható, s mert matematikus eredetileg Anna asszony, azt is kiszámolta: 80 százalék Magyarország soviniszta, irredenta, extrémista, a szuverén Szlovákia államiságának veszélyeztetője.
S mind e mellett még illemtanórát is tartott. Kikérte magának, hogy egy képviselőtársa hátat fordított neki. Egy illemtudó férfi nem mutatja fenekét egy hölgynek, mennydörögte a parlamenti szószéktől, ha nem tetszik, menjen ki. Az ellenzék zömének nem tetszett, kimentek, később a koalíciós társak többsége is, így a nemzetiek egymásnak szónokoltak, egymást ijesztgették.
Slota maffiavezérnek, terrorista gerrillavezérnek festette le az ifjú újnáci jobbikost, aki előre bejelentette, hogy halál vár a szlovákokra, s ennek még itt, Szlovákiában is vannak hívei, senkit nem érdekel, hogy új Koszovó készül, mert a dögszagú hun turul felütötte a fejét, expanziós eszmékkel gyógyítgatja a trianoni traumát.
Rafaj meg arról győzködte hallgatóit, hogy Szegedi nem egy akármilyen hottentotta, szájából nem egy magyar turul által megvilágosult őrült egyedi szövege szól, hanem maga Magyarország! Hisz Orbán is azt mondta, Szlovákia nem is létezik, mert lám, Csáky sem átallotta a bősi erőművet szörnyetegnek (így, magyarul!) nevezni, meg mi mindent tett ellene Lipták Béla… Úgyhogy aki nem támogatja a nemzeti konyhában főtt és díszesen feltálalt menüt, az nem is nemzeti igazán.
Tárgyi megjegyzésekben kifinomodott jelzős szerkezetek röpködtek oda-vissza. František Mikloškónak az fájt, hogy Slotáék szlovák haragját fellobbantja egy jelentéktelen magyar megjegyzése, de rögtön internacionalistákká válnak, ha magyar forintocskák csörögnek, mégha megakaszinó épül is belőlük. Slota ezért illedelmesen „a sátán szellemi fogyatékos fiának” nevezte őt…
Az igazi átverés a nemzeti oldalnak mégis a nagyobb koalíciós élettárstól jött. Ellen határozati javaslat formájában, amelyet a külügyi bizottság smeres elnöke a magyar-szlovák alapszerződés jegyében az intolerancia kölcsönös elutasítására hangolt. Juraj Horváth a párbeszédre apellált konfrontáció helyett, s a begyűjtött szidalmakra lakonikusan azt felelte: más lépések kellenek, nem tankok… Az sem érdekelte, hogy a nemzetállami érdekek elárulásával, struccpolitikával vádolta az illemre érzékeny Belousovová asszony, aki így figyelmeztette: igaz, hogy a strucc feje a homokban van, de a feneke kiáll, abba jól belerúghat akárki… Amúgy meg: Magyarország az, aki nem tartja be az alapszerződést, hivatalos politikája a sovinizmus, akár jobb-, akár baloldali kormány van hatalmon, az EU-nak már rég eljárást kellene folytatnia ellene. És jó lesz vigyázni, mert ő azt is tudja, a Jobbikot a Fidesz alapította meg azért, hogy maga tisztességes európai pártnak tűnjön.
S végül, mert ilyen nap volt a mai: Horváth javaslatát a nemzetiek ignorálták (együtt az ellenzékkel), a nemzetiekével meg a Smer készült ugyanerre, Belousovová sértődötten visszavonta határozati javaslatát, mert megint magukra maradtak.
Nos, szép magyaros parlamentzáró volt. A végére néhányan már egészen szépen kimondták a Szegedit, egyesek a Sátoraljaújhelyt, sőt még a szörnyeteget is… Ahogy Szegedi Csanád ajánlotta: magyarul tanultak.
Felvidék Ma, gy
