Szarka László történész gondolatébresztő ünnepi beszéde tette emlékezetessé az idei március 15-ét Királyhelmecen. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának tiszteletére vasárnap délután rendezett megemlékezés – a Millenniumi téren – Balogh József polgármester ünnepi köszöntőjével és Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával vette kezdetét.
A méltóságteljes megemlékezés a „A MAGYAR NEMZET LOBOGÓI“ című kiállítás megnyitójával folytatódott a művelődési központban. A rendezvényt a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjainak színvonalas kultúrműsora színesítette.
A Magyar Nemzet Lobogói című kiállítás – a kiállítás anyagából
Az ünnepi műsor fényét emelte dr. Szarka László történész, a Selye János Egyetem Tanárképző Kara dékánjának előadása.
Szarka László előadása közben
Szarka László tartalmas előadásának kezdetén jelezte, sokan, sokszor próbáltak egyértelmű választ találni arra a kérdésre, tisztázható-e, s ha igen, miben rejlik az értelme a történelemnek: a haladásban, a történelmi sikerekben, a legnagyobb birodalmak esetén is bekövetkezett kudarcokban, a legnemesebb célokért küzdők vereségének tanulságaiban?
Vagy talán ott érdemes keresni Európa történelmének a közös gyökereit, ahol azok az értékek, azoknak az értékeknek a forrásai vannak, amelyek ezt a soknyelvű kontinenst össze tudják tartani.
Lehet-e úgy elképzelnünk a történelmet, hogy a történelem értékeket teremt, és azok az értékek, közösségek maradnak meg a leghosszabb ideig a történelemben, amelyek valamilyen értékek mentén szerveződtek.
Az előadás ezt követően azt vizsgálta, miért van jelentősége az ilyen napoknak, mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója. A reformkor szellemi vitái és a forradalom nagyjainak egyre radikálisabb megnyilvánulásai jelezték, nem volt megállás, valamilyen fordulatnak jönnie kellett a Petőfi szavaival „kutya alázatosságú országnak” mondott Magyarországon. Az előadó úgy látja, hogy ez a „kutya alázatosság” az egyik oka annak, hogy húsz évvel a rendszerváltás után ma is ennyi megoldatlan kérdéssel kell szembesülnünk. Nem hisszük el, hogy ha összefogunk, sokkal többre vagyunk képesek.
A magyar tannyelvű alapiskola tanulóinak műsora
Erőt lehet meríteni abból a ritka, kivételes eseménysorból, amely 1848-1849 között átírta Magyarország és az itt élő nemzetek történelmét. Többek közt ennek felismerése miatt vált felejthetetlenné a márciusi forradalom és a szabadságharc. Egy nemzet fogott össze, az a nemzet, amely együtt Európa több más nemzetével ezekben az évtizedekben vált modern polgári közösséggé. A magyar nyelv, a magyar kultúra nemzete, a független Magyarország vezető nemzete. A magyar történelem fényességes napja a maga egyértelmű forradalmi lendületével azt is jelezte, véget ért az évszázadok jobbágynyomorúsága, s ahogy Kossuth mondta, ezáltal nyert a nemzet sok millió szabad polgárt.
Mindehhez a fordulathoz a lánglelkű költők a lelkes diákok a lázadó pesti utca mellett kellettek a vezető politikusok is, mert Kossuth, Széchenyi, Batthyányi, Szemere és a többiek, a reformkori országgyűlés nagyjai nélkül nem lett volna magyar szabadság. A fordulat a forradalom nem következett volna be, nem lett volna változás.
Ma, amikor a politikusnak nincs becsülete, gondoljunk arra, hogy a politikum a legmagasabb szintű emberi cselekvés. Az a cselekvési szint, ahol kellő jogosítványokkal és kellő megbízatással az egész közösség sorsáról dönteni lehet.
Az a tény, hogy 1848 a „népek tavasza” ilyen erősen megmaradt bennünk az annak köszönhető, hogy 1848-ban alkotmányos fordulat is történt. Olyan alkotmányos forradalom, amely tartós értékekre helyezte az új, modern, magyar polgári nemzet születésnapját.
Az új, minden magát magyarnak valló embert magába foglaló magyar nemzet 1848-ban végérvényesen megszületett. S ezzel a megújult nemzettel együtt született meg a szabadságnak az az eszménye is, amely mindmáig bennünk él. Nem az a szabadság, amely hangoskodik, nem arra a szabadságra van szükségünk, amely üvölt, hanem amely felelősségre, egymás és a közösség iránti felelősségre épül. Szükségünk van arra, hogy a felelős magatartásunknak hangot tudjunk adni és felelős döntéseinket végig tudjuk vinni.
Van a szabadságnak egy másik dimenziója is, a következetesség. Ha sem magunkhoz, sem a közösségünkhöz nem vagyunk következetesek, akkor a szabadság mit sem ér. Ez a sok dimenziójú, de alapvetően az egymás és a közösség iránti felelősségen alapuló szabadságeszme az, ami 1848-tól kezdve a legjobb magyarokat Magyarországon, Erdélyben és itthon mozgatja és irányítja. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, vigyázzunk arra, hogy ez a felelősségteljes szabadságeszmény ne szoruljon háttérbe.
Szarka László a korabeli nemzetiségi politika hibáira utalva említést tett arról is, hogy pl. Kassán és a Pozsonyban élő magyarságnak szinte semmilyen nyelvi joga nincsen, mert a felvidéki magyar kultúra szempontjából továbbra is meghatározóan fontos két városban nem éri el a magyarság aránya a 20 százalékos küszöböt. A nehéz helyzetben lévő zoboraljai magyarság hasonlóan nehéz helyzetben van a maga egyre erőteljesebben asszimilálódó szigetrégiójában. A többi szlovákiai magyar kistérség, ahol a magyarság részaránya meghatározó, létező, komoly több 10 ezres magyar közösségekre épül.
Ezek a közösségek úgy élnek, hogy van regionális nemzeti tudatuk és regionális közösségi összetartozásuk. Könyvtáraik is vannak (szerény állomány-gyarapodással), informatikai központok, teleházak, művelődési házaik is vannak, de ezek a közösségek a települési szinteken túl semmilyen önkormányzati technikát sem képesek kialakítani. Nagy baj, hogy saját magunk sem alakítottuk ki saját térségeinkben sem azokat az önkormányzati szerkezeteket, amelyekkel pl. a CSEMADOK-ot meg lehetne újítani, aktivizálni lehetne pl. a közművelődés terén. Pedig láthatóan nagyon fontos lenne, hogy egyetlen, országos hálózattal rendelkező kulturális szervezetünk valóban a helyi közösségekre támaszkodjék, hogy minden településnek legyen kulturális egyesülete, önálló autonóm kulturális egyesülete, amelyből táplálkozva létrejöhet ezeknek az egyesületeknek a szövetsége: a megújuló Csemadok. De ugyanilyen fontos lenne, hogy az egyes térségek – pl. a Bodrogköz és Ung-vidék is – meg tudja magát jeleníteni az országos szerkezetekben.
Ma már minden kistérségben nagyon komoly értelmiségi potenciál halmozódik fel. Ennek ellenére gyakran találkozni lehet azzal a jelenséggel, hogy elvágyakoznak innen az emberek. Aki akar tenni valamit, keresi az utat vagy Debrecen, Budapest, Miskolc vagy Pozsony, Komárom felé, s ez nem jól van így. Szarka László előadásának befejezéseként kifejtette, hogy közösségünknek, a folyamatosan és egyre gyorsabban fogyó szlovákiai magyarságnak át kell gondolnia: „mi végre van, mi az ő szerepe és küldetése, hogyan szervezheti meg magát úgy, hogy valóban európai és uniós magyarokká váljunk”.
Felvidék Ma, Tökölyi Angéla összefoglalója
Nádasdi Péter, a kultúrközpont igazgatója vezeti fel a műsort, és mond köszönetet
