Bécs belvárosa szombat reggelenként rendszerint nem túl népes. Az elmúlt szombaton, április 17-én hét órakor mégis nagyobb embercsoport gyülekezett a Burg közelében, a Herrengasse 5. számú ház előtt. Itt kezdődött a bécsi Európa Club kezdeményezéseként megszervezett Széchenyi István emléktúra.
Széchenyi István a legnagyobb magyarként él nemzetünk emlékezetében.1791 szeptember 21-én született itt, a bécsi Herrengasse 5 szám alatt, a gróf Wilczek palotában, amelyet apja, az aulikus, urolkodópárti – ugyanakkor hazáját, nemzetét feltétel nélkül szerető Széchenyi Ferenc fiaként. Keresztvíz alá a szomszédos Szent Mihály templom plébánosa tartotta. Akkor még nem sejthette senki, az újszülött egyszer majd nemzete legjelentősebb tagjai között lesz számon tartva. Élete bár nem lesz boldog, mégis megváltoztatja hazája és az egész magyarság sorsát. 150 évvel halála után is képes egységet teremteni, hiszen szerte a világban, ahol magyarok élnek, megemlékezések, ünnepségek, koszorúzások zajlanak. Ezen a napon pedig három ország polgárai, Ausztriában, Magyarországon és Szlovákiába élő magyarok közösen járták körül életének legfontosabb megállóit, melyek itt, a hármas-határ körzetében találhatók.
A szülőházon elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után a társaság a Burgon keresztül a Ringre távozott, ahol két autóbusz várt minket, és délkeleti irányba utazva hagyta el Bécs városát. Rövid idő alatt értük el a Lajtát, mely ezer évig a határt alkotta Ausztria és Magyarország közt, ma csupán Alsó-Ausztria és Burgenland tartományok közt alkot határt.
Burgenland, a három nyugat-magyarországi megye, Moson, Sopron és Vas megcsonkításával jött létre, bár nagyobb számú magyar lakos ma már csak kevés településen él, mégis szinte át van itatva a magyar múlt emlékeivel. Erre viszont most csak annyi időnk maradt, hogy megemlítsük, hiszen Széchényi életútját követve sietnünk kellet. Elhaladtunk hát az Esterházyak emlékeit őrző jelenlegi tartományközpont Kismarton (Eisenstadt) mellett, majd átlépve a jelenlegi Osztrák-Magyar határt Sopront, Magyarország egyik legszebb műemlékvárosát, és a Széchenyi család pompázatos birtokközpontjához érkeztünk a Nagycenki kastélyhoz.
Nagycenk 1711-től lett a Széchenyi család tulajdona .Ekkor vásárolja meg György, majd Antal és felesége Barkóczy Zsuzsanna ide telepíti át a közeli Fertőszéplakról a birtokközpontot. 1760 után épül fel a ma látható kastély az egykori udvarház helyén. István apja Ferenc 1783-ban költözik ide és itt hozza létre maga idejében páratlan gyűjteményét, melyben csaknem hatezer könyv, térkép, metszet található, valamint tekintélyes numizmatikai és természetrajzi gyűjtemény. Ezt a gyűjteményt ajándékozza 1802-ben a Nemzetnek, ezzel alapítva meg a Magyar Nemzeti Múzeumot.
István Bécsben és itt tölti gyerekkora nagy részét, apja irányításával itt szívja magába tekintélyes műveltségének alapjait magántanárai segítségével. Kiemelkedő szerepük van nevelésében a később Liebenberg Jánosnak, aki nevét később Lunkányira magyarosítja, valamint Révai Miklósnak. 1820-ban ő lesz a kastély ura, és nagyszabású átépítésekbe kezd, az országban elsőként angol vécéket és korszerű fürdőszobákat épít. A nyugati szárny gazdasági épületeiben pedig a lótenyésztésnek hozott létre kiváló feltételeket. A cenki ménes valaha világhírű volt.
A második világháború végén a kastély súlyosan megsérült, többször kirabolták, majd romos állapotban pusztult egészen 1970-ig, amikor komoly helyreállítás vette kezdetét.
Ma gyönyörűen restaurálva, karbantartva várja az idelátogatókat. A főépület a Széchenyi Emlékmúzeum székhelye, míg az oldalszárnyban elegáns kastélyszálloda van elhelyezve. Az előtérben szépen rendezett franciakert, míg a kastély körül romantikus angolpark egészíti ki az épületegyüttest.
A kastély előtt társaságunk alaposan meggyarapodott, hiszen itt csatlakozott hozzánk a felvidéki résztvevők nagyobb része, a Csemadok Szenci Területi Választmánya, valamint a Pro Patria honismereti szövetség szervezésében.
Közösen tekintettük meg a múzeumot, ahol színvonalas tárlatvezetés keretében ismerkedtünk meg a Széchenyi család történetével, Szechenyi István életútjával, valamint két fia, Béla és Ödön sorsával.
Ezt követően a falu központjába vezet az utunk. Az Ybl Miklós által tervezett templomot megkerülve érkeztünk a helyi temetőhöz, ahol annak központjában álló Széchenyi kriptánál tartottunk megemlékezést. Itt nyugszik a család több tagja, köztük István, a legnagyobb magyar.
A templom előtt Széchenyi szobra áll, itt közösen elénekeltük a Szózatot és a Himnuszt, majd ismét útnak indultunk. Nagycenk központjában még egy emlékmű látható, amit szintén nem vettünk figyelmen kívül, az 1921-es népszavazás emlékére. Nagycenk ugyanis egyike azon falvaknak, amelyeket Sopron városával együtt Ausztriának ítélt volna a trianoni diktátum, ám a lakosság ellenállásával kikényszerítette a népszavazást. Nagycenk lakosai közül 1026 szavazott a Magyarországhoz tartozás mellet, csupán 5 ellene!
Nagycenkről a közeli Fertőszéplakra vettük utunkat. Ez volt a Széchenyi család eredeti központja, az itten reneszánsz kastélyban született Ferenc, István édesapja, ám mivel ez csak bérelt birtok volt, a szerződés lejártával visszavette az Esterházy család. Mivel az Esterházyak a közeli Esterházán – ma Fertőd építik fel Magyarország legpompásabb kastélyát, Széplak szerepe megszűnik, a kastélyból gazdasági épület lesz, ma csak egy szép befalazott kapu emlékeztet hajdani pompájára. Annál szebb viszont a szemközti magaslaton álló kéttornyú templom, pompás belső berendezése valamint kétoldalt két kálvária barokk pompája elsőosztályú látványossággá teszi.
Még látványosabb volt a fogadtatás, magyarruhás lányok Őry Teréz vezetésével a szózatot és helyi népdalokat adtak élő, majd két fiatal gitárkísérettel adott elő műsort Széchenyi életéről. Őry Teréz valódi édesanyaként hatalmas szeretettel üdvözölt minket, jó lett volna itt maradni, beszélgetni, örülni az együttlétnek, ám az idő kegyetlenül haladt, igy elbúcsúztunk, és Mosonmagyaróvárnak vettük utunkat.
A schengeni határnyitásnak köszönhetően nem kellet Kapuvárig mennünk, hiszen ezt a tájat 90 éve a határ alaposan szétszabdalta, hosszú évtizedekre megnehezítve a forgalmat, ám ma ismét az évszázadok óta kijárt utakon haladhatunk Ausztria – Seewinkel- nevű, a Fertő tó mögé szorult területén át. Pomogy (Pamhagen), Valla(Wallern) és Mosontarcs(Andau) falukon keresztül Pusztasomorjánálé ismét Magyarországra érkeztünk, rövidesen pedig Mosonmagyaróvárra, ahol már vártak minket a városháza dísztermében. Szabó Miklós polgármester szívélyes üdvözlete után Moldoványi Géza, a helyi Széchenyi Polgári Kör vezetője, majd pedig Dr. Kocsis Sándor egyetemi tanár mondott beszédet.
Széchenyi István életében Moson vármegye egykori központja fontos szerepet töltött be, hiszen miután ráébredt, politikai pályafutását az országgyűlés alsótábláján kell folytatni, hiszen itt tudta megvalósítani a haza felemelkedését szolgáló elképzeléseit, ez a vármegye választotta meg küldöttnek.
A városházáról átvonultunk a színhelyre, az egykori vármegyeháza élé, ahol Széchenyi emléktábláját koszorúztuk meg, majd az épület nagytermébe amely ma Széchenyi István nevét viseli. Itt Szentkuti Károly, a helyi múzeumigazgató idézte fel az 1847-ben lezajlott eseményeket, majd állófogadásra került sor.
Testileg, lelkileg felfrissülve, és most már Mosonmagyaróvári barátainkkal is meggyarapodva keltünk ismét útnak.
Rajkánál keltünk át a határon, megérkezve a – Pozsonyi Hidfő- területére. Kevesen tudják hogy Magyarország nem csak Trianonban veszített területet, 1946-ban újabb három falut veszített azzal az indoklással, hogy Pozsonynak szüksége van területre a fejlődéséhez.
Oroszvár, a három település legjelentősebbike volt következő megállónk, a helyi kastély ugyanis hajdan a gróf Zichy család tulajdona volt. Itt lakott Zichy Károly, Széchenyi barátja akinek neje, Seilers Crescence élete nagy szerelme és megözvegyülése után felesége lett. Széchenyi számtalan látogatást tett itt, 1827 augusztus 6-án például csak ruháit küldte előre hintójával, maga pedig Pozsonyban a Dunába vetette magát és úszva érkezett ide. A távolság kb.15 kilométer!
A kastély akkor még barokk külsővel rendelkezett, 1841 és 1844 közt építették ár Beer Miklós tervei szerint neogótikus stílusban. Manapság térségünk legszebb kastélyai közt tarthatnánk számon, ám a nyolcvanas években megkezdett restaurálás mai napig nem fejeződött be, többször megakadt és ma ijesztő állapotban inkább horror filmbe illő hangulatot áraszt.
Érdekesség, hogy későbbi tulajdonosa Lónyai Elemér gróf volt feleségével Stefánia főhercegnővel, Rudolf trónörökös özvegyével. Haláluk után a Pannonhalmi apátságra hagyták birtokukat, ám ez a végrendelet mai napig nem lett végrehajtva.
Ligetfalu panelrengetegén át haladtunk Pozsony központja felé, távolból a Kis-Kárpátok hegyei közül a legközelebbi, manapság a Tévétoronnyal büszkélkedő Zerge hegy kéklett felénk, kevesen tudják hogy hajdan Széchenyi magaslat volt a neve! Erre a hegyre Pozsony legmagasabb pontjára hordtak össze kőhalmot 1861 és 1862-ben pozsonyi diákok, színészek és egyéb értelmiségiek. Az emléktáblán csupán halálának dátuma, 1860.4.7 állt, ma ennek emlékét is elfeledtük!
Pozsony belvárosában a Dunaparton szállt ki népes csapatunk járműveinkből, ismét megnövekedve, hiszen Pozsony és Püspöki Csemadok tagjai közül vártak minket sokan, szívélyes üdvözlés után közösen sétáltunk a belvárosba.
Pozsony a magyar történelem képeskönyveként lapozható, szinte minden kornak, eseménynek csodálatos tárgyi emlékei vannak, hiszen ez a város szent István óta Magyarország legfontosabb városainak egyike volt, 1526 után pedig a főváros szerepét tölti be, itt székel minden fontos országos intézmény, itt koronázzák királyinkat, itt ülésezik az országgyűlés, egész 1848-ig.
Sokan jártak itt először vagy hosszú idő óta, igy elámultak a pompásan rendbetartott történelmi hangulatot árasztó utcákat tereket látva, ám az idő rövidsége miatt csak Széchenyi életéhez kötődő épületeket jártuk körül.
Elsőként az Uri utcában álltunk meg, itt található az az épület melyet jelenleg Pálffy palotaként ismerünk, jelenleg a Pozsony Városi Galéria egyik épületeként szolgál. Hajdan ez volt Pozsony vármegyeháza, és itt az országgyűlés kerületi ülésén tette meg Széchenyi híres felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.
Tovább mentünk a Ventur-utcába. Itt található az a ház, amely Illésházy István gróf palotája volt. Széchenyi az ő barátjaként számtalan alkalommal látogatta meg itt, sokszor itt beszélték meg barátaikkal az országgyűlés eseményeit.
A szomszédos épület a gróf Zichy palota. Mai napig ezen a néven működik, egyrészt kulturális intézményként, másrészt étteremként. Ugyancsak számos alkalommal látogatta meg Széchenyi István a Zichy családot ebben a palotában.
Nem messze innét, a Ventur utca és a Nyerges utca találkozásánál a Mihály utca fele forduló homlokzattal helyezkedik el a Magyar Királyi Kamara hatalmas palotája. Ebben az épületben ülésezett az 1802-töl 1848-ig tartó időszakban a Magyar Országgyűlés alsó táblája. Széchenyi itt vett részt 1847-töl az utolsó rendi országgyűlés követeként abban a munkában, mely végül a Kossuth által vezetett reformer ellenzék győzelme után az ország sorsát átalakító Áprilisi Törvények megalkotásával ért véget.
A hajdani Schneeweis utcán át vonultunk a Ferenciek Terére, majd a Fő térre. Itt csupán egyetlen épületet szemléltünk meg a sok látnivaló közt, a hajdani Jeszenák-házat.Ennek alagsorában működik a hagyományos Mayer cukrászda, felette található a lakás ahol Széchenyi az 1825-töl 1827-ig lakott az országgyűlés idején.
Ezt követően Prímás térre mentünk ahol a város legszebb palotáját, a Pimás palotát tekintettük meg.Egykor az Esztergomi Érsek székhelye volt, manapság főpolgármesteri székhely, közben számtalan történelmi szerepe volt.
Számunkra most kiemelt fontosságú hogy a Magyar Országgyűlés felsőtáblájának hajdani székhelye, itt élte meg Széchenyi politikai karrierjének legnagyobb sikerét. 1848 április 7-én itt nevezi ki V.Ferdinánd király a Batthyány kormányt, melybe Széchenyi a közlekedésért felelős miniszter.
Szabadidő után ismét a Duna partján találkoztunk. A pozsonyiak többsége búcsút intett továbbutazó barátaiknak, a kemény mag pedig az utolsó stáció irányába vette utját.
Utolsó stáció nemcsak ezen az emléktúrán, hanem Széchenyi életében is Döbling, Görgen doktor szanatóriuma.
A Szabadságharc kitörése, a fegyveres harcok pusztításai megviselték amúgy is nagyon törékeny egészségét és 1848 szeptember 8-tol 1860 április 8-ig , amikor a halál jelent egyetlen megoldást . Ma több emléktábla található itt, közülük kiemelném a legkisebbet, csupán ennyi áll rajta : ESZMÉID ÉLNEK ! Így legyen !
Utolsó koszorúzás, búcsúzás, aztán mindenki útnak indul, van aki a szomszédos bécsi kerületekbe, van aki Magyarország irányába, van aki Szenc környékére, a Mátyusföld, Csallóköz szegleteibe.
Mit tudnék ehhez zárszóként írni? Széchenyi, a legnagyobb magyar eszméi valóban élnek, munkája mai napig hat!
150 évvel halála után nem csak Magyarországon, de mindenfelé ahol magyarok élnek Széchenyi István szobraival, emléktábláival találkozunk, csaknem minden településen van róla elnevezett utca vagy tér, emlékét egyesületek, iskolák, cserkészcsapatok, klubok ápolják. Most pedig három ország magyarjait egyesítette, Bécs és környéke, Mosonmagyaróvár és környéke, valamint Pozsony és környéke magyarjait! Az egyesülő Európában természetes a határok eltűnése, légiesedése, a határok különböző oldalain élő emberek egymásra találása, teljesen logikus hogy mi magyarok, akiket a huszadik a század könyörtelen eseményei különböző országokba sodortak egymásra találnak és közösen cselekednek. Mert bár határok választanak el minket, egy térségben lakunk, egy a nyelvünk, történelmünk, eszménk.
Ha valaki reggel Pozsonyból indult és este ide tért vissza, hétszer lépett át határt, mégis egy térségben zajlott kirándulásunk.
Rendszeressé lettek a koszorúzások Deutsch Altenburg temetőjében az ausztriai magyarok jelképes sirjánál ahova nem csak a Bécsi hanem Pozsonyi magyarok is rendszeresen elzarándokolnak, rendszeresen látogatják bécsi barátaink a pozsonyi magyar színházi előadásokat és egyéb kulturális eseményeket. A jövőben ennek az együttműködésnek fejlődnie, erősödnie kell!
Az emléktúrán részt vett Lobkovicz-Széchenyi Zsuzsa asszony, Széchenyi István leszármazottja. Köszönet illeteti az emléktúra két főszervezőjét, dr.Tarjányi Józsefet és dr.Smuk Andrást. Az emléktúra szervezője az Europa Club Bécsi Magyar Kultúregyesület volt
Társszervezők:
Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége
Collegium Hungaricum
72.sz. Széchenyi István cserkészcsapat(Bécs)
Bécsi Magyar Iskola
Polgármesteri Hivatal Mosonmagyaróvár
Széchenyi Polgári Kör (Mosonmagyaróvár)
Csemadok Szenci Területi Választmánya
Pro Patria-Honismereti Szövetség a Kulturális Örökség Védelmére(Felvidék)
Brogyányi Mihály
Felvidék Ma
