Sokáig haboztam, hogy egyáltalán megszólaljak-e. Tűnődtem, tépelődtem azon, hogy vajon szabad-e, érdemes-e elmondani véleményemet ilyen széles és objektív kritikára képes közvélemény előtt? Elmondani azt, hogyan látom személyesen a dolgokat anélkül, hogy bárkivel is a legkisebb vagy akaratlanul akár késremenő vitába keverednék, vagy pedig axiómaként és meg nem változtatható dogmaként próbálnék ezzel embereket akaratukon kívül befolyásolni. Különösen érvényes ez a szenciekre, hiszen lokálpatriótaként szencinek érzem magamat, idestova 60 éve. Éppen idén van 250 éve, hogy az Allgäuerek (tehát Allgäuból származók – ebből lett később fonetikus átírással az Algayer vezetéknév) az Úr 1760-i esztendejében telepedtek le Szencen a Mária Terézia által elrendelt második betelepítési hullámban, amelyben a Habsburgok német anyanyelvű mesterembereket és földműveseket telepítettek Szencre és környékére is. Nos, ekkorra datálódik apai ágon családunk szenci ittlétének kezdete.
Az elmúlt negyed évezred szenci öröksége esélyt és lehetőséget ad nekem arra, hogy a szenciek talán meghallgatnak és elgondolkodnak azon, amit így szeretnék tudomásukra hozni. Ezért úgy érzem, hogy régi szenciként elmondhatom véleményemet még akkor is, ha ezzel nem aratok osztatlan sikert, vagy elismerést minden kedves olvasónál.
…Csak úgy szeretném mondani a magamét…, hogy az eddigi (politikai) tapasztalatommal (is) segíthessem (nemcsak) Szenc városának lakosságát, különös tekintettel a régi szenciekre és az itteni magyarokra. A szenciektől csak annyit várok el, hogy majd mérlegelik gondolataimat és kritikus szemmel vagy elfogadják, módosítják, vagy pedig elvetik azokat. Persze, vitázni lehet, sőt kell – érett emberekhez és öntudatos szenciekhez méltóan -, mert ugyebár az arany is csak a tűzben tisztul.
Az ilyen elgondolások mentén határoztam el, hogy papírra vetem személyes álláspontomat az „MKP kontra MOST-HÍD“-dal kapcsolatban. Mint az MKDM helyi alapító tagja és évekig tagja az MKDM Országos Elnökségének is, majd a kikényszerített és az azóta bevált pártegyesülés után tagja az MKP-nak is, vegyes érzelmekkel vagyok most kénytelen szembenézni az elburjánzott, néha már gusztustalan és felesleges „magyar-magyar“ vitával.
Nemcsak azért, mert Bugár Bélával és más „hidasokkal“ évtizedek óta ismerjük egymást és együtt dolgoztunk nemzetrészünkért. Nemcsak azért, mert Csáky Pál, Bárdos Gyula és a többiek is régi ismerőseim, barátaim és harcostársaim. Nemcsak azért, mert az életemből húsz évet áldoztam arra, hogy létrejöjjön valamilyen épkézláb országos politikai képviselet. Nemcsak azért, mert évtizedes politikai tapasztalatom alapján nem kevés aggodalommal figyelem a történéseket. Nemcsak azért, mert szívemen viselem a szenci polgárok sorsát, hiszen kiért aggódjon az ember, ha nem az övéiért? Nemcsak azért, hogy a szenci magyarságnak – úgy, mint eddig is – helyi szinten is meglegyen a méltó önkormányzati képviselete. És nemcsak azért, hogy ezzel neadjisten politikai széthúzást teremtsek a szenciek között. Csupán a természetes logika, a biztonság és politikai tapasztalat alapján szeretném látni és láttatni a dogokat azért, hogy a jövőnk itt, Szencen is, kedvezően alakuljon.
Nemsokára felteszik nekünk a kérdést: hát én immár kit válasszak…virágom, virágom…?, hiszen június 12-én parlamenti választások lesznek. Mi, szenci magyarok, kiknek számaránya Szencen valahol talán a 20 százalék körül mozog, tudjuk, hogy egy helyi, vagy országos széthúzás és békétlenség katasztrofális következményekkel járhat.
A baj azonban belül van és nagyobb! Kire adjuk szavazatunkat? Nem vitatom el a polgári öntudat meglétét, hiszen a szenciek „nem ma jöttek le a falvédőről“, pontosan érzik és tudják, hogy mi most a tét! Most arról van szó, hogy felrúgjuk-e azt az egységes politikát, amelyet 1998-ban Mečiar ármánykodása révén sikerült megteremteni, és bizonyította létjogosultságát. Vagy talán már elfelejtettük, hogy ilyen széthúzásnak köszönhetően 1992-ben az MPP-re leadott szavazataink 2,32 %-a a szemétkosárba került (ill. szét lettek osztva a többi párt között) ? Vagy talán azt sem vesszük észre, hogy az MKDM-Együttélés-MPP parlamenti koalíció 1994-98 között miért tudott aránylag jól működni? Akkor a magyar pártok parlamenti likvidálása Mečiarnak nem sikerült – pedig nagyon akarta -, most pedig röhög a markába, mert saját magunk nyírjuk ki magunkat a megosztottságunknak köszönhetően? Mit csinálunk majd akkor, ha az MKP 4,95 %-ot és a MOST – HÍD mondjuk 3,5 %-ot kap, és így egy képviselője sem lesz? Sőt! Az így elveszett szavazatok legnagyobb hányada a legerősebb pártot fogja erősíteni (amely minden közvélemény-kutatás szerint megint a SMER lesz). Itt és most kell dönteni arról, hogyan teremtjük meg az egységet alulról. Ezt csak úgy lehet megteremteni az adott körülmények között, hogy egy pártra szavazunk még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik az „egypártrendszer“. Igen, a bevált és megmérettetett, majd kipróbált pártra kell szavazni – az MKP-ra. Hiszen az MKP-nak helyileg és országosan is megvan a tapasztalata, a kiépített struktúrája és öntudatos tagsága van. Az új pártnak pedig az új tagok mellett át- és elpártolt emberei vannak, akik természetszerűleg mást, talán szebbet-jobbat ígérhetnek a másiknál, mert még nem bizonyítottak és nem mérettettek meg a gyakorlatban. Mert ígérni, ugye, azt lehet…
Egy azonban biztos: mi, a fogyóban lévő szenci magyarok és országszerte a többi magyar anyanyelvű polgártársunk sem engedheti meg magának azt, hogy az utóbbi négy év nacionálbolsevista kormánypolitikájának engedjünk, és ezzel „magunk alatt fűrészeljük az ágat“. Mindenképpen szükségünk van egy stabil politikai képviseletre, mert másként ezzel a rossz kormánypolitikával szemben nincs esélyünk. Hiszen a kormány csaknem minden ezirányú nacionalista elmozdulása csak olaj a tűzre, legyen az hazai, vagy akár összmagyar probléma. Így pedig nem lehet közösséget építeni! Tisztességes, határozott és elvhű politikai védőernyő nélkül nem érhető el siker. Ellenben emlékezzünk csak vissza az 1998-2006 közötti időszakra, hogy mennyivel más volt a légkör, más volt a rétorika és csak elvétve lehetett hallani némi elszólást (pl… „Maďari za Dunaj“…), azt sem kormányszintről (mert az MKP kormánytag volt!). De ma az országban a kormány hallgatólagos támogatásával nemzeti sport lett a magyarellenesség és a gyűlölet, ami semmi jót nem jósol a jövőre nézve, hacsak nem teszünk ellene közösen valamit! Márpedig ez a kormány nem tesz semmit, sőt…! Aztán meg melyik rendesebb, stabilitásra vágyó kormánynak kell egy olyan párt, amely a választásokon, mondjuk, kap egy 5,3 %-ot (ez úgy nagyjából 8 képviselő) !
Tennünk kell valamit! Mi, együtt a többi jóérzésű, politikai nézetét amúgy megvallani nem kívánó polgártársunkkal is! Közösen kell fellépni a nacionalizmus, a korrupció és a trágárság ellen, amely már volt párszor beindítója egy-két világégésnek, kitelepítésnek, deportációnak és reszlovakizációnak! De ehhez kell a biztos politikai védőernyő. Ebben a pillanatban úgy látom, hogy ezt most két, egymással politikailag rivalizáló csapattal és csaknem ugyanazzal a választói réteggel biztosítani nem lehet! Senki és semmi sem tökéletes, tehát az MKP sem – és ugyanúgy az új párt sem az. Ha pedig biztosra akarunk menni, felül kell kerekednie a józan észnek, mérlegelni kell reális lehetőségeinket és a ránk leselkedő igenis valós veszélyeket (pl. lásd a nacionálbolsevista kormányfő hazafiassági törvényét és tessék meghallgatni Slota május 2-i alkoholba áztatott böfögéseit az STV1-en). Biztosra kell mennünk! Ezt pedig most az MKP tudja biztosítani. Itt és most! Nem lehet egyszerre felvenni a harcot egy kirekesztő, diszkrimináló és korrupt hatalom ellen és emellett egymást csípni-harapni, rúgni és vágni, közben pedig bizonygatni, hogy ki az igazibb magyar! Erre most nincs semmi szükség! Van nekünk egy kipróbált politikai képviseletünk – ez pedig az MKP. Az adott helyzet miatt számunkra itt nincs jó megoldás, csak kévésbé rossz és nagyon rossz. Nekünk a kevésbé rossz megoldást kell választanunk. Június 13-a után pedig majd egy új politikai időszámítás kezdődik a szlovákiai magyarok számára. Akkor fog majd megmutatkozni, hogy mennyire szívügye a két pártnak az itteni magyarok sorsa és ki tudnak-e egyezni az összmagyar érdekekért!
Ha pedig majd úgy látjuk, hogy az MKP-nak meg kell újulnia politikailag is (hiszen semmi sem örökös), tegyük meg azt haladéktalanul – mert ez a jövő záloga. De tegyük ezt békésebb körülmények között, akkor, amikor az alkotmány szerint a nem államalkotó „mieink“ (értsd szlovákiai magyarok) is bele tudnak szólni a dolgokba! Ez most nem lehetséges. Én tiszteletben tartok minden más véleményt és annak megformálóját, de engedtessék meg most halkan és finoman kifejteni a véleményemet: politikai pragmatizmusom azt sugallja – ha nem is tetszik minden az MKP vagy a MOST – HÍD házatáján -, el kell menni szavazni és az MKP-ra kell adni a voksot! Egyszerűen ez most a biztosabb és a kipróbált! Műszaki emberként nem szeretem a bizonytalanságot – ezt mérésekkel, számításokkal és józan műszaki becslésekkel kell a minimálisra csökkenteni. Tehát, mi, szenciek is mérjünk, számoljunk és mérlegeljünk, és mindannyian szavazzunk úgy, hogy mi, szenci magyarok – függetlenül politikai nézetünktől – jókedvűen találkozzunk majd az utcán június 13-án és az azt követő időszakban!
Nagy árat fizetnénk a sikertelenségért, ezért „…cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben…“ ! (Esterházy János).
Ennéll az ajánlásnál pillanatnyilag többet – azonkívül, hogy családommal együtt elmegyek szavazni – a szenciekért nem tehetek.
Agárdy Gábor, Felvidék Ma
