Van erőnk. Hirdetik a narancssárga óriásplakátok országszerte. Velünk az Erő, bennünk áramlik – állítják a Jedi lovagok George Lucas csillagháborús művében. Az Erő a Jedi lovag hatalmának forrása, higgyél benne, akkor menni fog – mondja a fantasy irodalom Jedi lovag hőse. Higgyél benne, akkor menni fog – sugallja a narancssárga óriásplakát „Van erőnk“ felirata is.
A Jedi mester leírása alapján az Erő egyfajta energiamező, körülvesz bennünket, egyesek Istenként gondolnak rá, mások hatalomként tekintik.
A Csillagok Háborújának története egy ember képzeletének szüleménye, Istene-Ereje kettősséget tükröz a jó és a rossz kettősségét. A mitológiai Erő elviheti az embert a rossz, sötét oldalra is. Lucas sokat foglalkozik azzal, hogyan válik egy ember jóból rosszá.
Mi keresztények azonban tudjuk Isten nem jó és rossz egyben. Az Erő Lucas művében egy megfoghatatlan, elérhetetlen, megközelíthetetlen, idegen valami, amely felülről kormányoz.
Az igazi Isten képes levetni megközelíthetetlenségét, evilágivá, emberivé és testvérünkké tudott lenni. Az ő szenvedésében és feltámadásában láthatjuk azt a csodát, amelyet a jediizmus Erője semmilyen módon nem fog elérni.
Nagy-Britanniában, Új-Zélandon és Ausztráliában 2000-ben hivatalosan vallássá akarták nyilvánítani a jediizmust, ám próbálkozásaik kudarcot vallottak.
A jediizmus alaptanítása az Erőben való hit.
A „Van erőnk“ felirat vajon próbálkozás a jediizmus meghonosítására Szlovákiában?
Én keresztény magyarként inkább hiszek az emberi testvériességben, mint a felülről sugárzó, pontosan meg nem határozható Erőben, ami csak úgy létezik, ami csak úgy van.
„Van jövőnk.” Olvasom egy másik narancssárga óriásplakáton. Mindennapi gondolkodásunktól azonban nagyon távol áll az az állítás, hogy a jövőnk csak úgy van. A jövő az nem egy olyan hely, ahová belépünk. Azt mi hozzuk létre. Volt múltunk, van jelenünk és lesz jövőnk alapelvből kiindulva múltbeli tapasztalataink alapján fogalmazzuk meg a jelenből következő jövőbeni elvárásainkat.
Érdemes különbséget tennünk a lehetséges, a valószínű, az elfogadható és a kívánatos jövő-változatok között. Sok minden elképzelhető (gondoljunk csak a sci-fi irodalomra), de a jövőről gondolkozva le szoktuk szűkíteni az alternatívák körét a lehetséges, valós jövőkre.
A valós jövőalternatívák kidolgozásához elengedhetetlen a szakértőkőn túl az érintetteket is megkérdezni. Az érintettek sokszor jobb információkkal rendelkeznek, mint azok a szakértők, akik az íróasztal mellett dolgoznak.
Döntéshozatal előtt mérlegelni kell, hogy vajon melyik jövőkép megvalósításának van nagyobb esélye, annak, amelyiket csak úgy elénk tesznek, és azt állítják, hogy van, vagy annak, amelyiket széleskörű társadalmi vitára bocsátva, egy demokratikus folyamat végeredményeként tárnak elénk lehetséges, valós jövőképként azt állítva, hogy valószínűleg lesz.
A Magyar Koalíció Pártja nem a saját erejében hisz, hanem a közösség erejében bízik, és nem egy elfogadható, elképzelhető jövőről állítja, hogy ez van, ezt kell szeretni, hanem egy széleskörű vita után kialakult valós jövőképet vázol fel, és programját egy valószínűsíthető jövő megvalósításának rendelte alá.
A fenti jegyzet megírására az ösztönzött, hogy a közvélemény- kutatások eredményei alapján
a szlovákiai magyarok egy része még nem döntötte el, vajon a piros-fehér-zöld zászlót vagy a
narancssárga zászlót válassza-e? Papírra vetett gondolataim, remélem, segítik Őket döntéshozatalukban.

Erdős Vince, Felvidék Ma